Szinte biztosra lehetett venni, hogy hamarabb lesz az oldalon valami régi analóg cuccról poszt, mint a manapság egyre elterjedtebb, már-már divatos usb dacról. Aztán mégis azok nyertek, akik az ellenkezőjére fogadtak. Na de most!

A kezdeteknél van a vég

Ha van a hifinek igazi, eldugott underground, a fősodortól nagyon messze eső része, akkor az a szalagos magnókat hallgató "közösség". Illetve hát ez – mármint a szalagos magnó – a közkeletűen elterjedt nevük, az igazi azonban az orsós magnó. Mennyivel jobban is hangzik, ugye. Merthogy a vinyl sem bakelit, csak így hívjuk. Igen, tudom, az átlag érdeklődőnek már a csöves erősítő is furcsa, de hát a hifi egyre szűkülő világában ez ma már rég kommersz – az egyik legnagyobb kommersz lemezjátszó gyártó cég, a Project árul csöves phono fokozatot, tele az e-bay kínai csöves fülhallgató erősítő- dac párossal, rajtuk az olyannyira vágyott és kívánt usb bemenettel. A szalagos magnókról viszont még magamfajta őrült is csak keveset, vagy alig tud.

Léteznek a neten fórumok, egy-egy blog, ahol többnyire alkatrészek cserélnek gazdát, fotókat töltenek fel, de ennyi, semmi komolyabb információ. Nagyon úgy tűnik, hogy ez már tényleg a dinoszauruszok földje, én is csak félve merészkedek be. Bár, mint szinte mindennek, Amerikában létezik az orsós magnózásnak is egyre komolyodó bázisa. Olyannyira, hogy tape project néven néhány elvetemült arc, az eredeti mesterszalagokról másolva, klasszikus lemezeket adnak ki szalagokon, és nem csak ők az egyetlenek. Magnó upgrade KIT-eket és csöves magnó fejegységet is tudunk vásárolni, van, aki csak felújítással foglalkozik, és van, aki kész magnót is árul (Horror áron, jegyzem meg csendben). Az egyik legsikeresebb pedig United Home Audio UHA-HQ Phase 10 néven futó, feltúrbózott Tascam magnója pedig szinte az összes online audió vagy high-end orgánumban nyert valamit. És állítólag iszonyú hiteles hangja van.  

Örökletes a "baj"

Úgy adódott, hogy szegről-végről örököltem egy elég komolynak tűnő szalagos magnót, ami gyakorlatilag évtizedek óta (ki)használatlanul áll. Én meg úgy döntöttem, hogy felébresztem csipkerózsika álmából. A magnóhoz tartozik kb. két tucat szalag is, többnyire a hetvenes években felvett rádióadásokkal, akkor itthon nehezen beszerezhető lemezekről felvett anyagokkal. Az egyik szekrény hátuljából bányásztam elő őket, némelyikük már széteső Skála feliratú nejlonszatyorban, lassan már történelem. Első körben ezeket a szalagokat terveztem meghallgatni, de a végcél az volt – mint minden rendes magnós –, hogy magam vegyek fel valamit, és végre kiderüljön mekkora a hangzási potenciál ezekben az öreg szalagokban, és ebben az öreg gépben. Ugyanis a magnóknak ebben az értelmében van nagy reputációja.

A legjobb felvételek

Az audiofil világ közmegegyezése szerint a ma ismert legjobb felvételek valamilyen csöves mikrofonnal, előerősítőn keresztül, szalagra készültek. A komolyabb szalagos magnók a stúdió magnók erős kisugárzása miatt vannak ilyen nagyra tartva, illetve amiatt, hogy élelmes hifisták komplett koncerteket rögzítettek szalagra, amelyek egyrészt beszerezhetetlenek, másrészt minden hardcore lemezgyűjtő arcába kergetik a vért. Ugyanis a lemezgyűjtés egy idő után a ritkaságokra megy rá, aki egyszer belekóstol, az elég hamar kiköt az eredeti kiadások, első mono nyomatainál. (Kedves törzs kommentelőm, Swinn is úgy kezdte, hogy először középkategóriás készülékekről cseréltünk eszmét, mostanában viszont a mono nyomások érdeklik, erről levelezünk néha, én meg csak kamillázok, hogy mindez egy év alatt zajlott le. Pedig, esküszöm én csak annyit tettem, hogy igyekeztem heti egyszer kirakni valamit ide a blogra) Szóval szalagos magnó, illetve bocsánat: orsós magnó.

SONY TC 378

Ez a típus az alsó középkategória egyik megbecsült darabja volt. A Sony akkor itthon akkora név lehetett, mint ma mondjuk a Naim. Nem hinném, hogy egy tucatnál több lett volna belőle az országban. Apósom inkább fülessel hallgatta annó, ami egyrészt jobban szólt, másrészt meg akkor született az első lánya – a feleségem – és aggódott, hogy a gyerek felébred a hangos Pink Floydra. Minden bizonnyal úgy tervezte, hogy a magnó köré építi fel a rendszerét, de erről hamar le kellett tennie, maradt a lemezeknél. Azok könnyebben beszerezhetőek lettek és nem kellett a nehéz magnót magával cipelnie.

Olvasom a szalagok dobozán a playlisteket. Ezek között bizony van házibuli szalag is, tele táncos darabbal, többnyire Beatles, menő swing lemezek, korai Genesis. Hát igen, akkor azért még volt ízlése az embereknek és nem David Guettára csapatták. A szalagok egyébként elég vegyesek. Lesz itt minden: klasszikus zene, komplett szimfóniák, két szalagon, rádióból felvett orgonakoncert, filmzenék, akkor beszerezhetetlen ritkaságok. És nyilván lesz majd koncert is, amit valószínűnek tartok, hogy nem ezzel a magnóval rögzítettek. Kincsek.

Érzékszervi vizsgálat

Hogy milyen hangja van? Odáig még nem jutottam, hogy pontosan meg tudjam ítélni. Egyrészt a szalagok nagy része az idő során veszít a minőségéből, lemágneseződnek, megnyúlnak, másrészt nem tudom pontosan megállapítani, hogy a fej milyen állapotban lehet, látszólag nem túl kopott, de ez ugye csak érzékszervi vizsgálat, sokat nem ér. Harmadrészt a régi DIN szabvány szerinti csatlakozók totálisan beoxidálódtak. Mindezekhez képest is reményeim szerint a jobb szalagok meggyőzően fognak szólni. Nyilván kicsit fedettek, és olykor hallani lehet a forrás lemezekről jövő belső barázda torzítást. A magnózás legnagyobb hátránya: a forrás minősége behatárolja az eredményt. Tudtommal akkor apósom baráti körében senkinek nem volt komolyabb lemezjátszója.

És itt van a magnók leggyengébb pontja, amellett, hogy nagyok és tele vannak kopó alkatrésszel: a források szűk volta. Ma már nem nagyon adnak ki szalagon semmit, azért a pár féltve őrzött felvételért pedig nagy luxus magnót tartani. És az sem megszokott módszer mostanában, hogy a klubkoncerten odakéredzkedek a keverőpulthoz, hogy az egyik kimenetre hadd csatlakozzak rá a magnómmal. Pedig, ha valamiért, akkor ezért megérné. Talán egy-egy templomban megengedik, hogy az Istentisztelet alatti kórust felvegyem, feltéve, ha van hozzá egy jó mikrofonom. De ennek kicsi az esélye. Nekem legalábbis nincs. Pedig a magnóknak van egy sajátos varázsa, ami semmi máshoz nem hasonlítható. Szomorú valóság, hogy a nagyon szűk rajongói klubok kihalásával ez is meg fog szűnni. Múzeumokban fogunk csak találkozni velük, lelkes gyűjtők féltve őrzött kincseiként. És pont úgy fogunk rájuk nézni, mint én is a lassan sajátommá lett magnóra: ereklye, amelyre vigyázni kell.

Minimum performansz

Ha az analóg lemezjátszóra azt mondjuk, hogy rituálé a használata, akkor a szalagos magnó legalább performansz. Vagy liturgia. A szalag befűzése, majd a helyes sebesség megválasztása önmagában is élmény, hatalmasat csattanó kapcsolók, a szalag futásának finom zaja, majd a hangfalban felhangzó jellegzetes szalagzaj olyan, mint a régi csöves rádiókon a légköri zörej, valami, ami ugyan megmagyarázható, de az éteren át érkező jel akkor is egy másik világból érkezik.

A legjobban feltehetően majd az AKAI szalagra vett koncert fog szólni. Mostanában nyomják újra ezeket a hetvenes években felvett kalóz kiadásokat lemezre. Szárazak, kissé mosottak, egyfajta furcsa középkiemeléssel, nem túl jók, de az élmény kárpótol a hiányosságokért. Ha akkor valaki haladó volt, biztos, hogy ezeken a koncerteken sztondult. Kb mint ma a Rewind! Az új zene, a progresszió, és az „értjük, mi történik most körülöttünk és a zenében” fílingje. Apám is kb. ott találkozott anyámmal valamelyik koncerten, pontosabban egy olyanon, amire már nem fértek be, ez lehetet az első közös témájuk.

Én meg hallgatom a koncerten a háttérből jövő ovációt. Mi más lenne ez, ha nem az élő történelem? Egy rég elfeledett szalagról. Ha pontos és hű akarok maradni, akkor nekem egy dj mixet kellene felvennem valamikor még 1999-ből, a Trafóból, hogy a saját még meg nem született gyermekem is átélhesse ezt majd. Szóval ez most egy egészen új világ. Nyilván nem fogok magamnak beszerezni egy igazán komoly magnót, hogy megtudhassam, milyen és mekkora a potenciál van bennük, de "játéknak", vagy látványnak sem utolsóak. Igyekszem a végére járni annak is, hogy mit tud ez a típus, van-e értelme rögzíteni vele bármit is. Mindesetre meg fogom próbálni. Addig is, akinek van hasonló tapasztalata, jöhetnek a kommentbe a beszámolók.  

Ui: nem tudja valaki, hogy hol lehet új szalagot venni?