Igazából nem is tudom, mióta írok hifiről. Nem volt kedvem megnézni, mi a dátuma az első posztnak. Azt kb be tudom lőni, hogy az audiolife előtt már írtam egy másik blogra néhány évet. 

Van az úgy, hogy az ember belefut néhány pofonba. Bagatell, mondhatnánk, nem ez volt az első szájbox, és nem is lesz az utolsó, ahogy nem ez volt az első troll, aki intellektuális akrobata mutatványt mutatott be rajtam, ahogy nem is az utolsó.

Számtalan helyen olvasom és hallom, hogy a hifi ipar úgymond bajban van. Vannak, akik - egészen tudathasadásos módon - ezért magát az ipart okolják, vannak, akik a fogyasztókat, és vannak, akik csak szimplán a vészmadár szerepben tündökölnek - ez jutott. A "régen minden jobb volt" közhely is gyakran előkerül, mindenki gondol valamit, többnyire azt, amit valahol elkapott vagy olvasott, aztán gyorsan magáévá tett, nincs új a nap alatt, gondolkozni még mindig nehezebb, mint előre gyártott paneleket befogadni. Én meg azt gondolom, hogy a high-endet mindig is azok a gyűjtők tartották életben, akik nem csupán birtokolni szerették volna a lemezeket, hanem a rajtuk lévő felvételekre is kíváncsiak voltak.