PSVANE a csúcson: ACME és az Audio Note Uk. 4242E
Elég gyorsan pörögnek az események elektroncső fronton. Még be sem indult az ősz, ami hagyományosan szezonnak számít a hifiben, máris friss, ropogós hírekkel tudok szolgálni.
Elég gyorsan pörögnek az események elektroncső fronton. Még be sem indult az ősz, ami hagyományosan szezonnak számít a hifiben, máris friss, ropogós hírekkel tudok szolgálni.
Rövid időre felújítás miatt zárva - ez volt kiírva az ELROG üzemére, de most újraindult a gyártás, írja a Mono and Stereo. Az újraindult gyártás* során a fejlesztés sem maradt el, a 300B típus új dizájnt kapott és természetesen javítottak is rajta, itt-ott. A cég neve is változott, tehát bejött, amit anno megjósoltam, hogy szükségük lesz némi tőkére, hogy rendesen beinduljon az üzlet.
A csövek továbbra is ELROG néven futnak majd, feltehetően elindulnak a brandesítés útján, ami azt vetíti előre hogy talán lesznek olcsóbb típusok is. De ezt már csak én teszem hozzá.
Jelenleg az ELROG által gyártott 300B és 211-es, valamint a 845-ös teljesítmény triódák az elérhető legjobb elektroncsövek a piacon.
A gyártásról van egy rövid video is, amit a vinylsavor blog gazdája, Thomas Mayer készített és osztott meg.
*Update: a bezárásról és az új cégről itt lehet részleteket olvasni. A sztori egyszerű. Az Elrog nem volt financiálisan nyereséges, így a gyártósort, a gépeket és a know how-t átvette egy másik cég, amelynek a neve: Deutsche Elektronenröhren Manufaktur GmbH, vagyis Német Elektroncső Manufaktúra. A fő tervezőjük továbbra is a céget megalapító Dr. Schaffernicht, így várhatóan a minőség továbbra is ugyanaz marad.
Mint a Magyarországon terjeszkedő, új szériás elektroncső maffia fedőügynöke, elterelésként egy NOS csőről szóló sztorival zavarom össze az ellenséget.
Ki gondolta volna, hogy egyszer eljutok ide is? Igazi perverz dolog egyébként egymás mellett látni három különböző kínai csövet, amelyek mind minőségben, mind szériában, mind technikai megvalósításban különböznek.
Csőpárti hifista lévén minden érdekel, ami a vákuumcsőhöz kapcsolódik. Ha pedig valami különleges cső, akkor pláne felcsillan a tekintettem.
Tart már egy pár éve a kínai ipar térnyerése a hifiben. Az érdekes az, hogy bár mind a tőke, mind a méret, mind a tudás megvolt, a kínai hifi mégsem tarolta le* a piacot, mint mondjuk az élet más területein.
Eredetileg azt terveztem, hogy a Genalex Gold Lion, aranylábú, egészen speciális 12AU7-es típusszámú elektroncsőveiből veszek egy párat, de az élet úgy hozta, hogy nem jutott rá, viszont az előfokozatomban már kezdtek mutatkozni a kifáradás jelei.
Mint törzsvásárló, elég sokat járok a bemutató terembe, ebből kifolyóan sokat is kérdezek. Olykor nehezen eldönthető, hogy ez puszta kiváncsiság, vagy rossz szokás (gyengébb pillanataimban én az utóbbira szavazok), viszont informatív, mert legalább képben vagyok.
A legtöbbször az az ellenvetés éri a csövekből építkező erősítőket, hogy az előállításuk és a fenntartásuk drága. Ehhez persze tudni kell, hogy mihez képest drága. Ugyanakkor nem is olyan rég jöttek újra divatba azok a D osztályú kapcsolások és azok az olcsósított, fogalmazunk diplomatikusan: jóárasított dacok, amellyeknek azt a szerepet szánták, hogy a veszteségmentes formátumokat felhúzzák arra a szintre, amely már versenyképes az eddigi, jól bevált formátumokkal.