Robert Koda az új Kondo
Hiába foglalkozom ezzel a hobbival ezer és egy éve, újra és újra meglep a rajongás. Szerintem nincs egyetlen olyan más hobbi sem, ahol ennyire jellemző lenne, hogy a hobbisták valóságos szektákba tömörüljenek, és hogy ennyire azonosuljanak érzelmileg egy-egy termékkel.
Fantasztikus hallgatni/olvasni az erről szóló közbeszédet, a fórumok bejegyzéseiről nem is beszélve. Ősz halántékú emberek tesznek hitet erősítők, hangfalak és lemezjátszók mellett. Mit hitet, felesküsznek rá! De nem csak az a totálisan érthetetlen, hogy mennyire képesek belegajdulni egy-egy önmagában ártalmatlan cuccba, hanem a rajongással együttjáró fanatizálódás is. Úristen hányszor szívtam már ezzel, olvasva, vagy ami még rosszabb, kommentelve egy ilyen cikkhez - elég gyorsan sikerült abba az állapotba jutnom, amikor a billentyűzetre hajtottam a fejem, és hallkan magamban ismételgettem: ezt nem HISZEM el. Ilyen egyszerűen nincs.
Mint azok a tizenévesek, akik kiragasztják a falra az aktuális popsztár poszterét, majd szabályos Istentisztelet keretében harcba indulnak a bálványukért - a legártatlanabb kritika után is. Ha van ebben a hobbiban idegesítő dolog, akkor az ez. Nem az ezerszer kicserélt kábel, nem a recsegő lemez, nem a sávhatárolt nagyfelbontású flac, nem a két napig tartó lemezjátszó beállítás, nem a foobar felparaméterezése, és nem a hangfal helyének megtalálása. Hanem a tudálékos okosság, amikor rajongással párosul.
Szóval mióta Kondo meghalt, folyamatosan van egy várakozás, hogy ki fogja a helyét betölteni. Mert olyan nincs, hogy az egyszerű rajongással beoltott audiofilnek ne legyen bálványa. Nekem nagyon úgy tűnik, hogy hamarosan Robert Koda fog kerülni a megüresedett szobortalapzatra. Nem csak azért, mert Robert Koch - a Koda márkanév megteremtője - egy ideig dolgozott a "Kondo istállóban", ennél fogva hitelesen tudja azt minősíteni is, hanem azért is mert, úgy tűnik, hogy mindennel rendelkezik, ami a rajongáshoz elengedhetetlen. Még az összeesküvés elméletek hívei is kielégülhetnek: mondhatják, hogy azért ért el annyit, mert a Mestertől leste el - mi több: ellopta - a tudást. Másrészt Koda is erősen épít a japán fílingre, ami már eleve egzotikus az európai embernek. Sőt, ha akarna, biztos ő is tudna olyan legendákat előkapni a kimonójából, ami Kondot Kondová tette. (Mondjuk eddig nem nagyon akart, de még csak most kezdődik a legenda gerjedése). Illetve Ő sem a piacnak "gyárt", hanem egyfajta elköteleződésből.
Harmadrészt a készülékeinek külső megjelenése erősen hasonlít Kondo készülékire, ennél fogva könnyű velük összetéveszteni. Negyedrészt - és szerintem ez a legerősebb érv - már most a legendás és elérhetetlen ligában játszó Kondo készülékkel hasonlítják össze az erősítőit. Egészen pontosan az M1000-es előerősítővel, amelynek tervezésében Koch is aktívan részt vett. Koch azonban elkövette azt a "hibát", hogy olcsóbban árulja a dolgait, aminek következtében várhatóan több embernek lesz ilyenje, és egyre többen fogják mondani - az újságírók már most elkezdték -, hogy ugyanazt tudja, csak olcsóbban.
Persze robert Koch azért figyel arra, hogy a különbözőségekre felhívja a figyelmet, sőt, a vele készült interjúban alá is húzza ezeket. Például, hogy nem mindenütt használnak ezüstöt, vagy azt, hogy az igazán sikeres, Takumi K-10 névre hallgató előfokozatában még csövek sincsenek. Sőt még azt a szemtelenséget is megkockáztatta, hogy a Mester által követett elveket finoman kritizálta. Mármint azt, ami az egyszemélyes, legendákra épülő, majd fokozatosan beforduló fejlesztőkre általában jellemző lesz egy idő múlva: nem túl nyitottak a másoktól érkező ötletekre, és hogy egyre merevebbé válnak. Illetve azt, hogy Kondo szerette a "tanítványai" munkáját leminősíteni.
Olvasva a Koda körüli, egyelőre szolid felhajtást és a készülékeit övező egyértelmű elismeréseket, mi több: hozsannákat, hamarosan szerintem vele kapcsolatban is le fog zajlani az, ami Kondo körül a kilencvenes években. (Bár lehet, hogy inkább abba a helyzetbe fog kerülni, mint Qvortrup, aki ugye a rajongók szerint aprópénzre váltotta a japán Mester elveit - valójában egy sokkal szélesebb réteg számára tette elérhetővé. Koch egyébként meglepően higgadt, ennél fogva hitelesen és reálisan látja a dolgokat. Ám sajnos ez általában nem szokta érdekelni a rajongókat)
Vagyis az, hogy szinte a semmiből (Japán Európától nagyon messze van) jött egy tervező, aki szembe ment nagyon sok mindennel, amivel a hifit és a high-endet addig azonosították. Ráadásul minden terméke horrorisztikusan drága volt, amire a sznobok egyből felkapták a fejüket. A készülékeinek egyedi hangkaraketere volt, könnyedén rá lehetett mondani, hogy ez lenne a non plus ultra - és mivel iszonyú kevesen hallhatták, nehéz volt leellenőrizni.
Ráadásul Kondo makacsul hallgatott az általa alkalmazott műszaki elvekről, inkább mellékes tényezőkre helyezte a hangsúlyt. Sértődékeny volt, szélsőséges és szeszélyes - akár egy művész. A köré szerveződött rajongók aztán megcsinálták a többit: ájuldoztak és "spirituális" élményekről számoltak be a készülékeinek hallgatása közben. Ennyi elég is volt, hogy a legenda elinduljon. Hiszen itt alakult át a zenehallgatás egyfajta erősen ködösített, tömjénfüsttel átitatott tevékenységgé, ami ugye sokkal izgalmasabb, mint egyszerűen meghallgatni egy lemezt. Nyilván senki nem akart kimaradni belőle. A Koda erősítők tesztjei során valami nagyon hasonló történik, csak most az ellenkező irányban. Nála most a tisztaság és a hitelesség lép egy szintet előre. Pedig halálosan egyszerű elvekkel dolgozik: nagyon jó alaktrészek, nagyon jó technikai paraméterek és egyszerű architektúra.
Nagyon úgy tűnik, hogy hamarosan ismét tanúi lehetünk ennek a jelenségnek. Már készülődik az olykor izgalmas, olykor fárasztó keresztes hadjárat, ahol a felkent rajongók újra elkezdik a térítést, és feledve az észérveket, megint végignézhetjük a Hit Gyülekezétenk ájulásos, rángatozó megtéréseit. Én a magam részéről felkészültem: bekészítem a popcornt meg a kólát, felveszem a rózsaszín szemüveget, és ha lesz időm, végigolvasom a fantasztikus megtérésekről szóló beszámolókat. Nincs is ennél jobb mulatság, mint amikor a high-end Saulusai Paulussá változnak.
