Eredetileg azzal a mondattal akartam kezdeni, hogy a Cobra ez nem csak egy mérges kígyó, hanem egy erősítő is, de aztán rájöttem, hogy címnek nem jó, mert hosszú, meg félreérthető is. Azt sugallja, hogy áttételesen az állatokról akarok írni. Holott nagyon nem.

A Cobra valóban az új idők egyik hírnöke. Ha nem is az audió piacon, de az Audio Note Uk életében biztosan. Bár ez sem igaz így, mert ezt meg sok más egyéb termékükre is lehet érteni. Nekifutok akkor kicsit bővebben. 

Idén október végén volt az AN-nél a szokásos, éves eligazítás, amit már a Dove-ban lévő új gyárhoz közel szerveztek egy pofás kastély tárgyaló- és konferenciateremmé átalakított helyiségében. Elhangzott, ami ilyenkor elszokott, közben pedig demózták a Cobra prototípust, úgy is mint a közeljövő egyik új termékét. Az összejövetel célja egyébként elég prózai, a közvetlen forgalmazók ilyenkor megtekinthetik a "gyárat", és első kézből kapják meg az információkat, kérdezhetnek, stb. Nem hinném egyébként, hogy sok ilyen cég van a high-endben, ahol ez rendszeres lenne, és alapvető, hogy a dealerekkel ilyen szoros viszonyt ápoljanak. 

A Cobra nem új hír egyébként. Már egy éve tudtuk, mert közölték, hogy lesz egy új, relatíve olcsó integrált erősítő, amiben minden olyan dolog helyet kap, ami a tipikusan piacérzékeny cégek szoktak beletenni a sajátjukba. Minden cég piacérzékeny, mondhatnánk, és ez így is van. Na de eddig a Note nem ott játszott, ahol a Cobra most majd fog. 

Aki eddig Audio Note terméket vett magának, az többnyire azt is akart. Az Audio Note-ot eddig sem azok az emberek keresték, akik nem tudták, mit szeretnének. Vagy ha igen, gyorsan túl is adtak rajta. A legtöbb hifista akkor fordult a márka felé, amikor már mindent kipróbált, de nem jött be egyik sem. Ezekbe az erősítőkbe bajosan lehet beleszeretni első látásra, mert annyira puritának, annyira no dizájnosak, amennyire egyáltalán lehetséges.

Az Audio Note-ról mindig is egy kicsit többet kellett tudni ahhoz, hogy megszeressük - egyáltalán megértsük -, annál, amit a honlapon vagy a fórumban írnak. Ráadásul az AN tudatosan kerülte a szaksajtó tesztjeit. Az Audio Note-hoz szorosan hozzátartozott Qvortrup szemlélete, ízlése, meg az, amit a technikáról gondol. De hozzátartozott Peter 40 ezer lemeze, a régi gyár a zsúfolt polcokkal, meg azzal, hogy egy csomó olyan dolgot felhalmoztak, ami már eleve leganda volt, lásd AD chippek és Philips pro futóművek. A puritán fekete plexielőlap ezt mind megjelenítette. És persze fontos, hogy a céget nem egy mérnök irányítja.

Ugyanígy hozzátartozott a Kondoval történt szakítás vagy a folyamatos fejlesztés, amit azóta is követnek. Az Audio Note mindig is külön utas gyártó volt, sohasem követte az oly' gyakran változó divatot, sokkal inkább maga diktálta azokat. Az AN már akkor is kizárólag a csövekkel foglalkozott, amikor még nem volt divat, és már akkor is házon belül gyártott mindent, amikor éppen mindenki a kiszervezésben látta a jövőt.

Ma is ezt csinálja, talán éppen ezért is van jó pár lépésnyi előnyük a high-end kissé egysíkú világában. Volt ideje a fejlesztéseiknek beérni. Ráadásul az idő őket igazolta: míg a többiek inkább leszakadnak, addig az AN stabilan hozza a szintet, mára az egyik legismertebb high-end branded érett, akit a kicsik folyamatosan utánozni próbálnak, de egyelőre esélytelenül.

Qvortrup tisztában volt vele, hogy financiálisan akkor lehet életképes az, amit elképzelt, ha jó terméket árul. A jó termék ugyanis eladja önmagát, és a pénzt, amit a hirdetésekre és a marketingre költene, inkább a fejlesztésre költheti. Ha a termék jó, egy idő után úgy is elterjed, ugyanis a hifiben a szájhagyomány hírértéke sokkal magasabb, mint más termékek esetében. Az AN a hirdetésekből élő ún. "szaksajtóban" sohasem szerepelt igazán jól. Talán öt darab ajánlott vétel címmel büszkélkedhet, ami tekintve, hogy több, mint 100 termékük van és 25 éve a piacon vannak, elenyésző.

Az AN-nek ugyanis, sohasem a tőről metszett hifista volt a célközönsége, ők sohasem értették meg és most sem nagyon értik, hogy mitől működik az Audio Note. Az Audio Note célközönsége az idősebb, tehetősebb kultursznob réteg, aki rajongva szereti a zenét, erre akar és tud is áldozni. Qvortrupnak ilyen értelemben nem volt nehéz a helyzete, mert ő maga az egyik legnagyobb zene rajongó.

Pontosan tudta, hogy mire van szüksége egy ilyen embernek. Felesleges gombokra például nincs. Az ilyen embereket egyáltalán nem érdekli, hogy a többi hifi termék hogyan néz ki, és azoknak milyen funkciói vannak. Az érdekli, hogy megtalálja az erősítőn a bekapcsoló gombot, és ne kelljen neki hosszú időt eltöltenie azzal, hogy egymáshoz hangolja őket. Na meg az, hogy kifogástalanul és zeneien szóljanak.

A Note mindig is hangot adott dobozolva, soha nem fordítva. Ehhez képest a Cobra tudatosan máshogy néz ki, mint a többi AN termék. Ez volt a cél is, nehogy összetévesszék velük. Elsősorban az amerikai piacra szánják, és nagyjából mindent tud, amit az árkategóriájában egy ilyen csöves erősítőnek tudnia kell. Van távirányítója, van beépített usb DAC modulja, képes meghajtani a manapság divatos, érzéketlen hangfalakat, lévén az EL34-es csövekből ki lehet préselni nagyjából 40-50 wattot.

Az elmúlt húsz évben elég sokat próbálkoztak azzal, hogy betörjenek az audiofil felső közép kategóriába, de soha nem tudták letagadni, hogy a high-end felől érkeztek, és az abszolút belépőszintű Zero családot is addig fejlesztették, mire tényleg elkezdtek rendesen szólni. Ennek viszont ára volt, amit a jellemzően fillérbaszó sóher hifisták sohasem voltak képesek befogadni. Így maradt a papírforma. Akinek volt esze - na meg füle, inkább megvette a no dizájnos AN-t, az legalább jól szólt. A többik meg leragadtak ott, hogy miért nincs rajta fejhallgató kimenet ennyiért.

Ráadásul Qvortrup folyamatosan figyelte a visszajelzéseket és tudta, hogy az állandó árversenyben lévő, tehát minél olcsóbb alkatrészekből építkező, moduláris rendszerű, egyre felhasználó barátabb, agyondizájnolt termékekkel nem érdemes egy high-end brandnek versenyeznie.

Tízből kilenc ember úgyis a Kínában gyártott, szénné reklámozott tucat hifit fogja megvenni, mert egyrészt műveletlen és a zenei kultúrában tájékozatlan, másrészt fogalma sincs, hogyan is kellene szólnia a lemezeinek - ha vannak neki egyáltalán. A mindössze tíz darab lemezzel rendelkező, "veszek valamit, majd eladom és helyette veszek egy másikat"  audio-játékosok szintén kiestek. Ez így önmagában kevés lett volna a célhoz, hogy a húsz éve kitaposott útról letérjenek egy próba erejéig.

Viszont volt egy nagyon nagy probléma. Mégpedig az, hogy az igazi zeneszerető réteg folyamatosan fogy. A mostani generáció egyetlen hangot sem ért a konzervzenei kultúrából. Ezek az emberek úgy nőttek fel, hogy gyerekkorukban nem lemezborítókat nézegettek, hanem a szüleik telefonját és laptopját. Nekik a zene fogyasztási cikk, semmi több. Az elsődleges forrás a youtube és a torrent oldal, manapság a Spotify és társai, életükben nem jártak még lemezboltban, azt sem tudják, hogy létezik még egyáltalán ilyen.

Nem nagyon látják át, főként nem értik a fontosságát annak, hogy a zene érték, kultúra, és mint ilyen, miért jó birtokolni. Őket mással nem lehet megfogni, mint egy olyan termékkel, ami az igényeikhez van igazítva, viszont nyújt egy olyan hangminőséget, ami esetleg megragadhatja. Ennek a kísérletnek a főszereplője a Cobra. 

Az amerikai piac nagyon jó a tesztelésére, mert ott azért komoly múltja a zenének, és a maga 300 milliós népességével, iszonyú erős fogyasztói magatartásával nagyon jól vissza fogja jelezni, hogy van-e értelme egy ilyen terméket gyártani. Ráadásul Amerika mintaként szerepel a többi térség számára. Ázsiának biztosan, az ottani kommersz réteg teljesen az amerikai hatás alatt áll.     

A Cobra fejlesztése során a kiindulópont az egyik Innovations kapcsolás lehetett, talán a 800-as. Hasonló hangkarakterrel képzelték el, de modernebb felfogásban, jobb anyagokkal. Gyártástechnológiáját tekintve nem kézzel, hanem sorozat gyártott. A beszámolók szerint elég jól szól, méltó az Audio Note nevéhez, de nem éri el a Zero modulokból kiépíthető szintjét. 

Nem is az a célja, hogy felkannibalizálja a többi terméket. Inkább az, hogy megteremtse a leendő AN vásárlók egy rétegét és ezzel biztosítva legyen az utánpótlás. Azoknak a vásárlóknak, akik azért ennél messzebbre mennének, az AZ dobozok új generációja jelenthet alternatívát, amivel a Cobra tökéletes összhangban van. Meglátjuk. Szerintem inkább a kelet-európai blokkban lesz ennek az erősítőnek keletje, ahol az igény megvan, csak a pénz hiányzik.

Ettől függetlenül egy fontos és izgalmas kísérlet tanúi lehetünk, és az is valószínű, hogy a piac többi szereplője is követni fogja őket. Érdekes koincidencia továbbá, hogy mindez másokban is megfogalmazódott, legalábbis részben, és Nekik be is jött. Hogy mire gondolok, a következő posztban kiderül. Annyit azért elárulok, hogy szintén egy csöves erősítőről van szó, ami ráadásul magyar.