Igazából nem is tudom, mióta írok hifiről. Nem volt kedvem megnézni, mi a dátuma az első posztnak. Azt kb be tudom lőni, hogy az audiolife előtt már írtam egy másik blogra néhány évet. 

Miután az első meghallgatáson már túlestem, azon kezdtem el agyalni, van-e értelme annak, ha tovább folytatom és megírom, amit hallottam.

A szinte teljesen ismeretlen kábel egyik első bemutatkozás a tavalyi, vagy azelőtti varsói hifi és high-end shown volt. Hozzám persze nem így került, hanem Seadon (aka: Konus Audio) és a Sparkler Audio hazai forgalmazóján keresztül.

Egy erősítő, ami nem is hasonlít erősítőre. A Sparkler formatervezési elveit nehéz lenne meghatározni. Az viszont biztos, hogy bájosan esetleges dizájnért felelős Mr. Tsukahara feltűnően vonzódik a lapos és négyszögeletes formához.

Az elmúlt időszakban rengeteg mix került fel, lévén minden zenei rendezvény leállt és hát mi mást is lehetne csinálni, mint otthon ugyanazt, mint a klubban?

Az Audio Note Uk. Cobra-ról már írtam elég sokat, egészen a kezdetektől nyomon lehet követni, hogy pontosan mi történt. A legutolsó fejlemény ezügyben annyi volt, hogy már hallgatható az erősítő, és gondolom, innen már nem nehéz kitalálni, hogy meg is hallgattam.

Az OzAudioba, Gáborhoz elsősorban azért szeretek járni, mert a polca tele van olyan lemezzel, amit én kedvelek. Önös szempont, mondhatnánk, de hát mi nem az? Oké, akkor felsorolok még két érvet: a bemutató terem egy lakásban van, és Gábor minden további nélkül elfogadja a véleményem, még akkor is, ha nem mondok semmi használhatót, vagy éppen nincs igazam.

Egy magányos férfi, egy Nagra, egy mikrofon és sok szép táj, ami alatt a Nils Frahm zenéje szól. Kb ennyit sikerült megértenem ebből a videóból, ennek ellenére jó nézni a sok nagytotált, meg hallgatni a finom hangfüggönyt a field recordingsok alatt. A videonak ugyanaz a címe, ami Nils Frahm - mostanában nagyon divatos - kortárs klasszikus, ún. modern classical zenész új lemezének, én is ezért néztem meg; egyébként a lemez elég jól sikerült, még ha levonjuk a hype-ot, ami Frahmot mostanában körüllengi, akkor is.

Egyelőre nincs belőle fizikai formátum, viszont valaki teljes egészében feltöltötte a YouTube-ra, én is itt hallgattam meg az egyik hajnalban, amikor nem tudtam aludni. Az anyag, mélyen melankólikus, vagy inkább mély és melankólikus, szép és persze ebből következően meglehetősen szomorú is. Nekem akkor pont jó jött, hogy elűzze az álmatlanság okozta fáradtság és kétségbeesés érzését.

Február végén szaporodtak meg a facebookon az Audio Note uk. nemzetközi dealereinek a posztjai a korábban már belengetett Cobra-ról, amiről én is írtam pár sort. Várható volt, hogy idővel megérkezik ide is.

Vannak olyan hosszabb-rövidebb periódusok, amikor egyszerűen képtelen vagyok olyan értelemben figyelni a zenére, amelyben feltűnnek az audiofil sajátosságok.