Rendhagyó történet egy erősítőről- Audio Note Vindicator

Azt szokták mondani, hogy a 2A3 trióda egyesíti magában a 300B-k finomságát és részletezőképességét a 211-esek erőteljes megszólalásával és nyers erejével. A 2A3-asokat nem olyan régóta ismerjük, valamikor a nyolcvanas évek elején kezdték el használni a japán underground hardcore hifisták, tőlük vették át a szemfüles gyártók és építették be az erősítőikbe.

A kis teljesítménye miatt kurriózumnak számított, nagy merészség kellett a több száz wattos tranzisztoros erősítők mellett előállni egy alig pár wattos végfokkal. A 2A3-ból alapból 3-8 wattot lehet kihozni, ami egy érzéketlen hangsugárzó meghajtására még éppen elegendő, egy nagy érzékenységűnek meg sok is. (Az Audio Note termékkínálatában nem ez a legkisebb teljesítményű erősítő, hanem a Palladin, amely mindössze 2 wattott ad le 8 ohmon) Ma már látható-hallható, hogy nem a felhasznált csőkészlet adja az erősítők végső hangkarakterét, a cső pontosan ugyanannyira fontos alkatrész, mint akár a kondenzátor, vagy a kimenőtrafó. Simán lehet ugyanolyan jól szóló elektronikát készíteni 211-esből vagy 300B-ből, a dolog „csupán” szaktudás, tehetség, tapasztalat, valamint idő és pénz kérdése. A Vindicator egyébként ideáltipikus Közép-Európai erősítő, a ranglétrán már szint 3-as, árban viszont 1-es, a vékony pénztárcájú magyar hifisták megfizethető árú, igazi triódás végfokozata. Qvortrup ajándéka a kispénzűeknek, a Lexus és a V kábelek, a TT1-es lemezjátszó, az AZ széria hangsugárzói, valamint az OTO erősítővel együtt, amelyek szerényen megbújnak az árlistán. Egyébként rendkívüli módon izgat, hogy mit szólának az ár/érték arányba belepistult hazai hifisták a TT1-IQ3, M1-Vindicator, Lexus-AZ3 kombóhoz, mármint a hangját illeti.

Az erősítő, aminek múltja van

Tervezési filozófiáját tekintve a Vindicator követi a jól bevállt formulát, amit a P4 tervezése hozott a legegyértelműbben a felszínre, és amely nagyjából így foglalható össze: a létező legegyszerűbb kapcsolás, az alaktrészek számának radikális csökkentése és a minőségi anyagok maximális kihasználása. A Vindicator belseje nagyjából egy fél tenyérnyi panelen elhelyezkedő kb egy tucat alaktrészt, plusz a csatornánkénti két csővet és a trafókat rejti. A sasszi egy U alakú, hidegen hajlított vastag, eloxált fémlap, felül a sárgaréz takarólemezzel. A műszaki felépítés tárgyalását itt nagyjából be is lehet fejezni, a Vindicator az egyszerűség jegyében született, tiszta A osztály, visszacsatolás nélkül, ami az Audio Note-nál alapkövetelmény. A lényeg természetesen a részletekben és az összhangban rejlik. Az ilyen típusú kapcsolásokat Qvortrup egy 10*10 cm-es jegyzettömblapon szokta megtervezni, hogy aztán a kivitelezéssel eltöltsön pár évet, míg a végső termék megszületik. A Vindicator kb 3 éve jelent meg először, célját tekintve, mint összekötő ponton-híd a felsőház és a dobozolt erősítők között. Nem tudni, pontosan hány évet vett igénybe a fejlesztése, de ha a P4-et veszem alapul, akkor nagyjából 4-5 évre tippelek. A Vindicatornak volt már előzménye, de azt nem Audio Note-nak hívták. Vaknak és süketnek kell lenni ahhoz, hogy ebben az erősítőben ne az Audio Innovations First utódját vegyük észre. A tervezési filozófia annyiban módosult, hogy Qvortrup radikálisan lecsökkentette a jel útjába eső „felesleges” alkatrészeket, 4 cső helyett 2-őt használ, a sasszi szélesebb elrendezése helyett a jel természetes útját jobban kihasználó hosszantit, a lábtól-lábig huzalozás helyett a féltenyérnyi panelt, az alaktrészek azóta elért minőségbeli változásáról nem beszélve.

Így lesz a Vindicatorból egy kis audiótörténelem. Qvortrupból pedig posztmodern tervező-művész, aki a saját múltjából merít ihletet, hogy az azóta fölhalmozott tudásával kiegészítse. Megmutassa, hol tart manapság az akkori elképzelés, és milyen a nyolcvanas évek csúcs hangzáseszménye egy filigrán végerősítőbe transzponálva. (Egyébként én egy ilyen erősítőt ismerek még: a Sugden A21-et, amely gyakorlatilag a megszületése, 1964 óta folyamatosan forgalomban van) A Vindicator az újhullámos Audio Note hangzás egyik letéteményese, pontosabban annak az évek óta tartó kimenőtrafó fejlesztésnek eredménye, amely a rézdrót gyártás fejlődésével egyidőben indult meg. Ennek a folyamatnak köszönhető jó pár olyan erősítő létrejötte, amely eddig elérhetetlen minőséget nyújt elérhető áron. Többek között a Jinro, a P4 és az új generációs előfokokat lehet ebbe a kategóriába sorolni, de nagyon úgy néz ki, hogy a jövőben minden készülék ezzel a tervezési filozófiával fog készülni. Az előzményekről annyit lehet tudni, sokáig kísérleteztek azzal, hogy a vezető szál méretében lemenjenek 0,6 mm alá úgy, hogy a drót bírja a 400 voltot és a járulékos problémákat is kézben lehessen tartani. Én azt mondom, megérte várni, a Vindicator nagyon egyben van, mind a technikai megvalósítását, mind a hangját tekintve.

Csak szex és más semmi

Az első pillanatban érzékelhető, hogy az egyszerűség meghálálja a gondoskodást, a Vindicator mindent átereszt, rendkívül eszköztelen, nagyon gyors és nagyon feszes hangzási karaktere már nem csak felvillantja, hanem hosszú távon is élvezhetővé teszi a felsőházban megszokott eszközök hangkarakterét. Vérmérseklet függvénye, de nem lehet fejbólintás, sóhajtás, vagy lelkesedés nélkül elmenni mellette. Biztos vagyok benne, hogy gazdáinak nagyon sok mindent fel lehetne ajánlani, akár a jelenlegi árának duplájáért is, de úgy sem adnák el, egyszerűen azért, mert nem nyújtanak annyival többet a nálánál jóval drágább erősítők sem. Kőkorszaki egyszerűség összakapcsolódva a legmodernebb technikával előállított anyagokkal - a Vindicator műfaji korlátoktól függetlenül lubickol a zenében. A First-nek volt az a barátságos, rendkívül muzikális, lendületes hangja, amire most a Vindicator tisztaságban, sebességben és lendületben még rátesz pár lapáttal. Az egyik olyan erősítő, amely a jó tranzisztorosok transzparenciáját tudja anélkül, hogy lelassulna. A kapcsolás spártai egszerűségének következtében a jel csupán a csöveken, néhány ellenálláson megy keresztül, na meg a kimenőtrafókon, ebből következően brutálisan gyors, és feszes mint az íj, nincs az a feldúsult lágyság a középtartományban, mint annyi más helyen. Az énekhang például nem símogat, a gitártorzító nem brummog, az emberi hang éles és kontúros, ahogyan annak lennie kell, a gitárhúr pedig hasít, mint a sniccer.

Klasszikusok punk-rock köntösben

Gondolom, a legtöbb gondot az okozta, hogyan lehet kézben tartani a komplex zenei terheléseket úgy, hogy a hangképben ne mutatkozzanak kiemelések, vagy ne válljon harsánnyá. És itt van a kutya elásva. A Vindicator ebben a paraméterben lép előre, pontosabban lép ki a képből, és ez az a tulajdonság, amely a nagyok mellé helyezi. Kifinomultságban lehet, hogy elmarad azoktól, na de lendületben és „lélekben” pontosan ugyanott vagyunk, így már érthető az is, hogy miért akkora dobás a Vindicator: a klasszikus zenei tételeken a tipikus SE hang kap egy gellert és beindul az őrjöngés. Ha pedig adunk neki egy egyszerű punk rock klasszikust, a maga 3.5 wattjával simán belengeti a mégoly nehezen mozduló membránokat is. A Vindicator tisztasága jó pár mércét átugrik, lehántja a romantikát a zenéről. Nincs benne körmönfont udvariasság, direkt, akár egy pisztolylövés, csak semmi előjáték, pornó órákon keresztül. Kétségtelen, hogy a lágy és kellően laza hangzás kedvelői először levegő után kapkodnak, de miután rájöttek, hogy itt nem Rodolfó trükkjeit kell figyelni, hanem a felvételek ilyenek, akkor már másként állnak ők is a dologhoz. Az eddig elmondottakhoz talán annyit lehetne még hozzátenni, hogy a Vindicator kellően érzékeny a körítésre, de nem agresszív, azaz a hangzási ballansz széles skálán állítható attól függően, hogy mit kötünk elé, de arra készülni kell, hogy ez a végfok kíméletlenül ki fogja mutatni, milyen partnerekkel vettük körül. Már az AZ3-al és M1-el is klasszis, de nem jön zavarba akkor sem, ha magasabbra helyezzük. El lehet merészkedni egészen az M3-ig, az E dobozokkal pedig már konkrétan megnyílik a kánaán. A Vindicator az a nő, akivel simán elmehetünk kocsmázni, de ha felvesz egy estélyit, félő, hogy az új arisztokraták lecsapják a kezünkről és egy nyitott Lamborghinivel távozik, míg mi ott állunk hoppon maradva a bejáratnál a koktéljával a kezünkben. Ki-ki eldöntheti, hogy melyiket választja: a tömény pornót, vagy a kifinomult erotikát, a Vindicator mindkettőben partnere lesz.