Kevés olyan cég van audiofília ege alatt, amely már a hobbi megszületésenél ott bábáskodott a piacon. A Quad ilyen. A Peter Walker alapította cég akkor jött létre, amikor a high-fidelity szót még senki nem használta, a férfiak keménykalapban és gojzervarrott cipőben jártak, az utolsó Ford T-modell pedig alig pár éve gördült le a gyártósorról.

Egészen pontosan 1936-ot írtunk, a mikorbarázdás lemez még felfedezésre várt, az emberek 78-cas fordulatú mono lemezről, elektronikát nem tartalmazó tölcséres gramofonokon hallgatták a foxtrotot. A Quad történetét összefoglaló oldalon van egy mondat, ami azonnal megüti az embert, így hangzik: "(…) born from a full and proper understanding of every aspect of sound reproduction." Első termékük egy erősítő volt, a Quad 1-es. Később az egyik tervezőjük azzal kergette a hithű hifisták arcába a vért, hogy kijelentette: minden azonos színvonalon megépített erősítő egyformán jól szól.

Milyen érdekes, egy olyan cég első embere, amely évtizedes hírnevét a jellegzetes hangzásának és a zene iránti szeretetének köszönheti, nem volt audiofil, nem hitt a hifi alapkövetelményében sem, mégpedig abban, hogy szubjektív hangminőségbeli különbség létezik különböző készülékek között. Mindezt a 405-ös típusszámú végfok kapcsán merészelte kijelenteni, de ha nem szól egy szót sem, akkor is beírja magát az elektronikai zenelejátszás történetébe. A 405-ös persze nem erről híres igazán. 1978-ban, amikor a cég megjelent vele a piacon, a korban a legújabb és leginnovatívabb kapcsolástechnikának számított, meg is kapta érte az igen patinás technikai "kitüntetését", a Queen's Award for Technological Achievement-et.

For many people

A Quadot a magyar audiofil társadalom is hamar a szívébe zárta, ugyanis a Rádiótechnika évkönyvében a 405-ös végfok kapcsolási rajzát is leközölték, miután az korábban már egy jó pár szaklapban megjelent. Volt korszak, hogy az élelmes elektronikai alkatrész forgalmazók komplett csomagban árulták a 405-ös végfokot, beépítési rajzzal, panellal, csak egy dobozt és egy tápegységet kellett építeni vagy vásárolni hozzájuk. Teljesítményük miatt hangosítástól kezdve mindenre használták, amire csak lehetett, a nyolcvanas években nem tudott úgy elmenni az ember házibuliba, hogy ott valamelyik kockásingben rejtőzködő, elektromérnöknek készülő Kandós arc ne állt volna szorosan a műszerdobozba épített egyik példány mellett. Voltam olyan erdei faházban megrendezett amatőr punk-rockkoncerten, amit ilyen 405-ösökkel hangosítottak. A koncert végére le is égett mindegyik, annak rendje és módja szerint.

Szóval a Quad nem ma kezdte, és a cég hírneve nem is a 405-össel terjedt el, már rögtön a kezdetekkor betört a high-endbe, amely mutatványt a szerényen Quad II-esre keresztelt csöves előfokozattal és monoblokkpárral szerezte meg. A Quad már a legkorábbi időben is teljes rendszert ajánlott az audifileknek, megcáfolva a hangfalat a hangfalboltból, erősítőt az erősítőboltból szlogent és olyan láncot tett le a képzeletbeli asztalra, amely mind a mai napig megdobogtatja akármelyik, mégoly bazári „Marantz-hívő” hifista szívét, már ha van füle. A Quad világelsőként állt elő a legendás végfokok után három évvel az első szélessávú elektrosztatikus hangfallal. Az ESL 57-es típusszám minden hithű hifistának ugyanazt jelenti: a sezlonylábra állított, fotel háttámlának kinéző sztatikus hangfalpárt és a hozzá mind ergonómiailag, mind elektronikailag, mind hangzás tekintetében tökéletesen illeszkedő két monoblokott. Ennek a rendszernek számtalan hívője van világszerte, ellenőrzésképpen üssük be az e-bay keresőjébe a mágikus típusszámok közül valamelyiket, fogunk is csodálkozni a találati mennyiségen. A fészerből előkapart rozsdás sassziktól kezdve a gyönyörűen karbantartott példányokig, minden van. Az áraik olykor nevetségesen olcsók, kis szerencsével az ember olyan rendszerhez juthat hozzá, ami feleslegessé teszi a keresgélést. Nem egy embert ismerek, aki boldogan él évek óta az ESL 57-eivel, és azóta, mióta megvannak neki, egyáltalán nem olvasott hifi sajtót, nem nyitott meg hifioldalt, többek között ezt a blogot se. Az 57-esek egészen 1981-ig voltak forgalomban, amikor leváltották őket egy sokkal kevésbé tetszetős, és az őshívők szerint hangzásilag is gyengébb 63-asokra.

A high-end érába tartozó sztatikus gyártás mellett a Quad mindig is szempontnak tartotta a kispénzűek számára nyújtott megoldásokat, és már igen korán elkezdett a középsávban is építkezni. A 600-as széria volt az első termékcsalád, amely a kevesebbet keresőknek is tudott nyújtani valamennyit a legendás Quad hangzásból. A műanyag házba épített, számtalan elektronikai újítást, finomságot és igen komoly megépítettséget jelentő life-style rendszer szerény véleményem szerint kimeríti, amit a best-buy fogalom alatt értünk, nem mellesleg a konkurenciának is feladták a leckét, hogy ezért az árért ilyen megépítettségű, hangzású és kinézetű készülékeket tegyenek mellé. A Quad mindezt a stílust és minőséget nagyjából 50 éve folyamatosan hozza, ami konkrétan példa nélküli.

Megvenni az elsőt

A Quad filozófiája, ha van neki ilyen, pofon egyszerű. Áttetsző tisztaság, már-már puritán egyszerűség jellemzi, ugyanakkor letisztult dizájn, hangzásban pedig elképesztő zeneiség. A Quadokon pontosan látni, hallani és szinte tapasztalni, hogy olyan mély tapasztalat és kikristályosodott tudás birtokában van, ami nagyon kevés gyártónak adatik meg. A Quad soha nem adott különösebben a marketingre, bevételei pedig nem tették a legnagyobbá a piacon, soha nem játszotta el azt az arcoskodást, amelyet olyan sok high-end brand, és mentes volt attól a gerillamarketingtől is, ami többnyire kimerül abban az igen egyszerű állításban, hogy a saját termékünket feldicsérjük, míg a másét lesajnáljuk. A Quadot nem érdekelték a divatok, sem a múló hóbortok. Ma is sztatikus hangfalat, csöves erősítőt és tranzisztoros (dizájn) hifit gyárt. A bevezető cégtörténetben is szerényen fogalmaz, legjellemzőbb talán az a megállapítás, ami minden bizonnyal minden szavában igaz is: "For many people, buying their first Quad sound system can be a life changing experience." Ha nagyon merész akarnék lenni, azt is könnyedén megállapíthatnám, hogy szerintem minden audiofil, aki meglátja az új Elite rendszert, akar egyet magának. S talán az sem túl földtől elrugaszkodott állítás, hogy a Quadokról rosszat mondani, egyenlő a rosszhiszeműséggel.

A jelen

A Quad jelenleg ott tart, hogy a nagy végfokokat jó pár éve áttervezte, aki hallotta, szerintem azóta is őrzi magában az egyik legeszköztelenebb, ennek ellenére legközvetlenebb, tömény zeneiséget magában foglaló hangképét. Az elő-végfok mellé tavaly kihoztak egy integrált csöves erősítőt is, ezt sajnos még nem volt módomban meghallgatni, és nagyon csodálkoznék, ha lenne belőle az országban. A 909-es szériát, ami az ő értelmezésükben az Elite fantázainévre hallgat szintén tavaly tervezték át, talán az egyik legszebb - ha lehet ilyet mondani -, erősítőcsalád jelenleg a piacon. A legfrisebb fejlesztés az a négy kábel, amely a rendszereket hivatott kiszolgálni. A honlapon már fent van, de képet és egyéb adatot nem találtam az usb dac-ról, ami nyilván a számítástechnikai zenehallgatásban lesz nélkülözhetetlen eszköze a jelenlegi és a jövőbeni Quad tulajdonosoknak.

Legyünk realisták!, mondja a lektorijelentésíró az Ágnes című Esterházy klasszikusban, trendek követik egymást, elektronikai és szórakoztatóipari divatok jönnek-mennek, formátumok cserélődése zajlik folyamatosan, zeneipari válságok közepette a Quad még mindig itt van velünk. Persze, ha kívülről nézzük, semmit sem jelent, de számomra, akit ez a hobbi mélyen érdekel és mindennapjaimat is a hifivel élem, valahol megnyugtató. Egyszer lesz ilyenem is.