Haladni a korral – 47 Lab Treasure

Hosszas és megérdemelt várakozás után a japán underground high-end guru, Junji Kimura új termékcsaládot alkotott 47 Lab Treasure néven.

A cél feltehetően kettős volt, látva a 47 Lab Shigaraki termékeinek DIY-erek közötti sikereit, illetve ezernyi koppintását, klónját, Kimura úgy döntött, hogy maga adja kezébe a kísérletezőknek a megoldást. A Treasure név alatt KIT formában hoz forgalomba egy teljesen új formavilágú, ennek köszönhetően meglehetősen olcsó, de feltehetően a Shigarakihoz hangzásban közel álló termékcsaládot. A legdrágább termék jelenleg a cd futómű, ami még így is éppen, hogy átlépi a nívós hifi értékhatárát.

Az új brand formavilága egyszerű, mint minden 47 Lab, a külső borításuk engem kicsit a szocializmus egyenszürke bádog dobozaira emlékeztet, szóval nem túl szépek, de például mindegyiken van usb bemenet, így aki nagyfelbontású file-okat hallgat, annak már csak kábelt kell szereznie. A sorozatban eddig két aktív és két passzív előfok/csatornaváltó+dac, cd futómű, végfok és egy fülhallgató erősítő jelent meg. A jövőben a termékcsalád várhatóan tovább fog bővülni. A japán oldalon minden infó fent van, ha a google transleter-ét ráeresztjük, egészen olvashatóan lefordítja.

Csúnya, de finom

Hogy mi lesz a Shigarakival? Egyelőre nem tudni, hallottam olyat is, hogy megszűnnek, de a honlapon egyelőre mindegyik fent van, ezzel kapcsolatban nem tudok semmi közelebbit. A hangjukról szintén nincs sok infóm, de tekintve, hogy KIT-ek, szuperlatívuszokban semmiképp sem fogalmaznék. Viszont ismerve Kimura következetességét és elkötelezettségét, még kellemesen is csalódhatunk. Az elektronikák mindegyike a szokásos 47 Lab alkotóelemekből építkezik, azaz többnyire chippeket és borításuktól megfosztott kondenzátorokat találhatunk az elegáns plexilapok alatt. Ez utóbbi szerintem amolyan nagyon finom poén, amivel Kimura azt üzeni: szét sem kel szedned, láthatod, hogy a lényeg nem a kapcsolásban van. Egyszerűség, letisztultság, furcsa dizájn, ezek az első benyomások. Ilyenkor még az ár/érték arányt kell a cinikusok orra alá dörgölni, szemléltetve, hogy a high-end egyáltalán nem arról szól, hogy lehetőség szerint minden adjunk jó drágán, hanem arról, hogy lehetőség szerint adjunk jót, és csak ezután jön az ár. Most tessék, itt van: megvehető, high-end és olcsó. Legyen ez az utolsó szó addig, amíg sikerül egyet meghallgatni.