Az utóbbi időben annyira elmerültem a hifiben, hogy zenére nem maradt hely. Pedig van bőven és bizonyos szempontból sokkal érdekesebb is, mint a hifi.

Itt van mindjárt a 4AD kiadó, amit nem győzök reklámozni. A tavalyi év lemezei közül elsőnek az Efterklangot kell kiemelni. Az új lemezük koncepciója az volt, hogy a Piramida nevű, lakatlan szellemvárosba látogatnak el – ihletért és hangokért. A több száz zajból, zörejből aztán a stúdióban olyan finom, halk, de mégis élő és érzékeny dalokat készítettek, ami egyszerre gondolkodtat el és egyszerre simogatja a lelket. Az eredményhez persze sokban hozzájárult a Dán filharmonikusok valamint a nemzeti kórus szerepeltetése is – milyen érdekes koncepció: zajok, kontra klasszikusok. (A lemezhez jár egy füzet is, gyönyörű fotókkal a szellemvárosról).

A 4AD másik nagy dobása nálam a Mark Lenagen Band: Blues Funeral című lemeze volt, főként azért, mert Lenagen sokat látott, karcos férfihangja és a sötét tónusú zene tökéletesen kiegészítik egymást. Lenagen-ban az a jó, hogy sohasem pózol, a zene meg egyenes és tiszta, akár maga a blues, amiből kihajtott. A Blues Funeral egyébként sallangmentes és ideáltipikus, kissé komor XXI. századi gitárzene, elég tömény, de pont ezért jó.

Volt már szó Iain Ballamy és Thomas Strønen duójáról, a FOOD-ról, idén újabb lemezt jelentettek meg, Mercurial Balm címmel. A felállás ugyanaz, azaz vannak vendégek - az európai drone színtér ismert alakjai -, többek között Christian Fennesz, osztrák zajmágus, vagy Eivind Aarset a szintén kísérletező kedvű gitáros. A Mercurial Balm igen érzékeny és finom régegekből építkezik, de mindig van egy főtéma, amit az akusztikus hangszerek visznek végig, többnyire a szaxofon vagy a trombita, olykor a gitár, miközben az elektronika zörejei körbefonják, ellenpontozzák azt. Ideális lemez téli estékre, már-már szép, annyira halk és érzékeny.

Egyébként az ecm-től sohasem volt idegen az ilyen jellegű kísérletezés. Az előbb említett Eivind Aarset is kihozott egy albumot Dream Logic címmel, ami viszont tisztán csak gitáron és effektpadon gerjesztett sávokból van összerakva, ebből is belinkelek egy videót, szerintem jó, noha egy fokkal nehezebb hallgatnivaló, mint a FOOD.

Szintén tavalyi lemez, de érdemes utána menni a Blue Note-nál kijött, Robert Glasper Experiment-nek (Black Radio), ami ugye a papírforma szerint jazz lenne, de fel van ütve soullal és hiphop-pal. Kint óriási sikere van, itthon meg senki nem tud róla. Szintén van vinylen, nem érdemes kihagyni. Egyébként Robert Glasper egy dobos.

Aztán egy kis elektronika. Synkro szerintem még azoknak is szimpatikus lesz, akik úgy általában nem szeretik az elektronikus zenét, ugyanis ő képes arra, hogy úgy legyen hallgatható és egyszerre kortárs, hogy a hangzása tökéletesen befogadható, a szerzeményei pedig dúdolhatóak legyenek. Rafinált és iszonyúan kidolgozott dobalapokkal dolgozik, amelyen ezernyi sáv van egymásra húzva és amelyen vokál minták, éteri női hangfoszlányok úsznak, de van például esőcsepergés is. A simogató hullámzásból azonban mindig kiemelkedik valami tiszta dallam, azt az érzetet keltve, hogy egy kortárs popdallal van dolgunk, noha ez itt kérem szépen dupstep. A legfrisebb EP, ami az Apollon jött ki és megvásárolható vinylen, az Acceptance, ebből linkelek be egy részletet.

A végére, hogy magyar vonatkozás is legyen. Manoya néven adta ki a Neo-ból ismert Hodosi Enikő első szólólemezét. Itt olvasható vele és a szerzőtársával - aki nem más, mint az Occam néven ismert Zagar dobos: Lázár Tibor - egy interjú. Nekem ugyan kicsi túlságosan is nőiesen „szép zene” ez, de a csajomnak meg fogom venni. Egyébként lassan itthon is divat lesz a hazai előadóknak vinylt kiadni. A legfrisebb hír ebben a témában az új Béterfy Bori & Love Band: Fehér éjszakák című lemeze, amely fehér "bakeliten" is kapható. 

Még januárban hallottam a Klasszik rádióban hirdetni, hogy nyílik a BMC zeneház. Az épület mellett már jó párszor elmentem, sőt, legutóbb ismerősökkel arra járva, már regisztráltuk, hogy a finisben vannak. A zeneházat egyébként kifejezetten kamara koncertekre tervezték. Már látogatható, belakható, szóval menjetek, állítólag pompás az akusztika.