Az ember, akinek egy lemezboltja van otthon
A thevinylfactory.com-on találtam ezt a cikket, és egyből tudtam, hogy ki fogom posztolni. A magamfajta lemezbuzinak tökéletes poszt, ráadásul még érdekes is. Aki kicsit is járatos a jazz, azon belül a szabad improvizációs ágában, minden bizonnyal belefutott már Mats Gustafsson nevébe, aki egy elég híres, inkább világhíres szaxofonos.
Azt is lehetett tudni, hogy nagy lemezgyűjtő, de feltehetően kevesen gondolták volna, hogy ennyire súlyos a helyzet. Aki látta a korábbi bejegyzést, azt hihette, hogy mindent látott, holott korántsem. Ami Gustafsson-nál van, az felér bármilyen várakozással. Fogalmam sincs, mennyi lemeze lehet, de elképesztően sok, ami a képeken van.
Na de beszéljenek helyettem az eredeti posztban lévő fotók, meg a szöveg, ami csak angolul van, de tök egyszerű, megéri lefordítani. Na jó, egy sztorit azért lelövök. Megkérdezi az interjú készítője Gustafssont, hogy van-e valami furcsa története az egyik lemezéről. Howard Riley és Barry Guy: Discussions című lemezéhez, ami az angol free jazz egyik szent Grállja, úgy jutott hozzá, hogy az e-bayen áruló faszival felvette a kapcsolatot, aki képben volt azzal kapcsolatban, hogy Gustafsson egy tök híres zenész, így adott egy elképesztő árat a lemezre.
Végül megegyeztek. Gustafsson lenyom egy koncertet, cserébe megkapja a lemezt. Erre mit csinált a világ egyik legismertebb free jazz zenésze? Elment, lenyomta a koncertet, s megkapta a lemezt. Ennyi! Na erre akkor mit mondanátok? Mi ez ha nem elhivatottság?
