Kalandjaim a netes lemezbolt(ok)ban

store10.jpgKicsit elbambultam mostanában. Lehet, hogy a meleg teszi, nem tudom, de nagyon nem volt érkezésem hifizni. Azt hiszem, így kell hívni, csúnya szóval ezt az egész audio dolgot. Audioworld Gábor amúgy is megcsinálta helyettem az Audio Technica posztot is, és milyen jó, hogy nem kellett a tűszárakról lamentálnom.

Aztán a facebook előzékenyen figyelmeztetett, hogy magára hagytam több mint ezer embert, értsd: nem posztoltam egy jó ideje semmit. Ettől kicsit megneszültem, és egyből arra gondoltam, hogy alibiből kiteszek egy youtube videót vagy zenéről, vagy valami béna "inside the magic" szövegezésű anyagot, amiben mondjuk Tannoy SuperTweetert készítenek, és ezzel meg is úszom az egészet.

Úgy is mindjárt kitör a nyár, az emberek elmennek a kedvenc Horvátországbeli tengerpartjukra, és már nem az a problémájuk, hogy miért nem szól rendesen otthon a cucc, hanem az, hogy a Decathlonban olcsóbb-e a süncipő, vagy a Tescoban. A hifi ilyenkor pihenni megy, nyári álmát alussza.

Nem úgy a lemezvadászat. Ami ugye extrém sportnak számít, ezt mindenki tudja. Én, bevallom évek óta abban a tudatban élek, hogy minden forrást kipróbáltam már. Maradtak a jól beváltak, többnyire boltok, nem webshopok. Ismernek is, mint a rossz pénzt és elég jó katonának számítok - már ami a vásárlási mennyiséget illeti. Ami sajnos az évek során nem hogy apadna, de duzzad.

Ki tudnám számolni, ha akarnám, mennyivel lenne jobb rendszerem, ha a lemezekre költött pénzemet mondjuk a készülékekre költöm. Vagy egy nagyobb lakásra. Vagy süncipőre meg horváttengerpartra. Valahogy nem érdekel. Mert lemezt venni egyszerűen jó.

Már nem emlékszem, mikor vettem az első lemezem, és azt se, hogy mit volt az. Az viszont nagyon is megvan, hogy még mindig mennyire tudok örülni egy-egy beszerzésnek. Megmaradt a jóleső, mámoros izgalom egy-egy olyan új megjelenés miatt, amit kiemelkedőnek tartok. Az pedig nagyon régóta része az életemnek, főként a lelkinek, hogy a szerény gyűjteményem darabjai mennyi örömet szereznek egy-egy nehéz, vagy könnyű, esetleg csak szimplán átlagos nap után. És azt is bármikor fel tudom idézni, hogy ennek az izgalomnak mi a forrása. És azon sem lepődöm meg, hogy egy rádióban felcsendülő, vagy ún. retró kocsmából kiszűrődő Szécsi Pál szám miért repít vissza azonnal a gyerekkoromba. Hát igen, Szécsi Pál az én Madeleine süteményem

Egyszóval szeretek lemezboltba járni. Meg merem kockáztatni, hogy engem sem nagyon utálnak. Legalábbis meglepően jól tolerálják, ha a  fiammal érkezem, és míg hallgatok valamit, vagy fizetek, közben foggal kicsomagolok egy csokit a papírjából. Vagy éppen Vince nyekereg, hogy menjünk már. És előfordul, hogy elcsöpögteti a fagyit, leborít egy pár cd-t, ilyesmi.

Jó ott lenni egy lemezboltban, már csak a lemezek közelsége miatt is. Szeretek lemezekről és zenéről beszélgetni. Megvannak a jól bejáratott labeleim, és adódik elég sok jó tanács az új felfedezésekre. Nem is igen kaptam fel a fejem, amikor meginvitáltak, hogy nézzek szét a hhv.de oldalon, hátha találok valamit. Talán egyszer feltévedtem, de elég hamar realizáltam, hogy az én érdeklődésem másmilyen forrásokból táplálkozik. Meg le is szoktam a netes vásárlásról az állandó postai mizéria miatt. (ha egyszer végre kijön, 10-ből 6 esetben vagy sérült, vagy késik)

Na de most éppen jól jött a bambulás, mivel a Tilos Maraton reggae napján sikerült pont két órával többet eltöltenem, mint azt eredetileg szerettem volna, (mindig az utolsó sör a hibás!) így kissé meg- illetve szétcsúszott este. Másnap aztán valami gondolkodás nélküli, jóleső relaxingra vágytam. Hát így történt, hogy feltévedtem újra a hhv-re.

Mit csinál az egyszeri internetező, főleg, ha magyar ? Megnézi az akciós oldalakat. (Ismerek olyan családot, ahol a fő konfliktus forrás az, hogy a férj rendszeresen kidobja az akciós pennys újságot. Holott a vásárlási céllal megcélzott termékek még be is vannak karikázva. Tiszta horror...) Az első pár oldalt simán átszkrolloztam, csak a szokásos gondoltam. Aztán átmentem a merchandise részlegre is, lazításnak, némi tinédzser-romantikával ugye: együtteses póló! Itt aztán végképp beállt a buddha állapot, kénytelen voltam inni egy kávét, mert a nevem harmadszori elhangzása után sem sikerült felnéznem, meredten bámultam a monitort.

Innen aztán felpörögtek az események, mert a harmadik oldalon sorra jöttek szembe olyan lemezek, amelyekről már vagy lemondtam, vagy eszembe sem jutott, hogy kijöhetett vinylen. Ilyen volt például Young Thug első major labeles cucca, a Barter 6-be.

És innentől nem volt megállás. Nyilván a hhv a beragadt készletek temetője, de éppen az nem túl hízelgő megállapítás miatt lehet igazi célpontja a magam fajta fizikai formátumokra izguló zene-szexuálisnak, mert az akciós részlegben ugyan kisebb arányban, mint a fő csapás, azaz hip hop és bass music, de stílusoktól függetlenül gyakorlatilag bármi felbukkanhat. Így futhat bele az ember mondjuk egy régi, de nagyon frankó Svarte Greiner lemezbe 20 ajróért, meg egy King Tuby cuccba 17-ért. De ott pihen egy tök ritka Kromestar maxi is, 3 ajróért, ami aztán tényleg egy vicc. 

Egy dolgot bánok csak: a hhv nem itt van valahol a közelben, élvezettel teli gusztussal válogatnék egyet a boltban is. És persze óvatosan bánjatok ezzel az infóval, mert bármikor felbukkanhatnak a netszerte gyakori hiénák, azaz a nepperek, akik megveszik a kifutó készleteket fillérekért, majd azzal a lendülettel tolják fel az egészet az e-bayre gátlástalan összegekért.

Szóval csak suttogva adjátok tovább az infót. Itt - őszinteségi rohamot mímelve - elárulom, hogy a cikket még az előtt élesítettem, hogy a fenti cuccokat megvettem volna. Szóval, ha nincs ezekből, ne engem szidjatok.

További jó böngészést, vinyl junkie-k!

Címkék: audio, lemezek, audiofil