Villám látogatás - Sparkler Tiny DAC
Eredetileg nem terveztem, hogy önálló posztot szánok ennek a nyúlfarknyi időnek, amit az S205i-vel töltöttem. Aztán mégis erőt vettem magamon.
Nem tudom, másoknak mennyire tanulságos egy ilyen kaland, nekem az volt. Azt szerintem nem kell külön kihangsúlyoznom, hogy amolyan szerény őskövületként - bár ezt némileg ellensúlyozza, hogy a vinyl most éppen divat - nem nagyon nyitok a különböző file formátumok felé, már ami a zenehallgatást illeti.
Ami másnak fun, az nekem fárasztó. Én még mindig jobban szeretek a cd lemezeim között böngészni, és bár rohadtul nem értettem soha, mi ebben a "rituálé", ahogy egyesek aposztrofálják, de megmaradtam az old school vonalon, és hajlandó vagyok még pénzt is áldozni rá.
Szóval, amikor megírtam a Note cd2-es posztot, rögtön kaptam pár e-mailt, jótanácsot, néhányan fel is hívtak, hogy javaslatot tegyenek a merre és hogyan továbbra. (Lábjegyzetben hegyezném meg, minden visszajelzésnek örülök, még akkor is, ha ez elsőre nem tűnik fel. Ahogy mondani szokták: az író az olvasóknak ír, nem magának, és nem a kritikusnak. Bár manapság már minden olvasó egyben kritikus is. Bárkit szívesen meghallgatok, a döntés úgy is az enyém.)
Az egyik tanács a sok közül mindjárt aprópénzre váltható volt, két nap és három e-mail váltás után már kaptam is a kódot a telefonomra, hogy csomagom érkezett, vegyem át. Maradt egy szűk hétvégém a tesztre. Ide egy kis magyarázat.
Mivel nincsenek digitális formátumban zenéim, csak néhány stikában kapott master nélküli koncertfelvétel, nem nagyon volt mivel tesztelni. Ellenben a tanácsban benne volt, hogy az alkotó szerint az S205i képes megszorongatni a komolyabb cd-játszókat is. Ez már önmagában is furcsa volt egy mini DAC-tól, de az ember nem kételkedik azonnal.
Így aztán péntek este kilenc után lerogytam a kanapéra és letöltöttem egy rimhillex nevű kis szoftvert, amelynek az a feladata, hogy a laptopban lévő DVD olvasót az esztelenül felpörgetett sebességről lelassítsa mondjuk kétszeresre a nyolcszoros helyett. Ez nagyjából öt percet vett igénybe, majd rádugtam a DAC-ot a gépre és megnyomtam a playt.
Kb egy-másfél órám maradt aznapra a figyelmemből, így betudtam annak, hogy fáradt vagyok, ezért nem tudtam koncentrálni. Holnap kezdjük újra.
A lassítás nekem nem jött be, legalábbis nem hallottam különbséget a "normál" és a lelassított üzemmód között. A hangzás ugyanakkor fényesebb lett, szikárabb, stúdiósabb - nem tudom, csak gondolom, hogy erre érthette Tsukhara azt, hogy megszorongatja a komolyabb cd-játszókat is.
A maradék időben a fentebb is említett felvételeket hallgattam, de itt nem tapasztaltam azt a fajta hallgathatóságot, amit a saját cd-játszómnál igen. Azt önmagában értem, hogy mire jó egy ilyen DAC - könnyű, kicsi, olcsó és nem szól rosszul: meg van benne a technika, tényleg tíz deka az egész fémházastól. Ellenben, amire nekem kellene, hogy még mélyebbre jussak a zenékben, ahhoz nem vitt közelebb. Ráadásul igazságtalannak éreztem ezt a meccset. A két kimenő kondi többe került a cd játszóm analog kimeneti fokozatában, mint az egész S205i.
Ahogy nézem, itt inkább az volt a fontos, hogy ennyi pénzből is ki lehet hozni egy hallgatható full digitális hangot - néhány chipből meg egy nyomtató kábelből - a boncasztalon.
Nyilván az én igényeim vagy mások, vagy túl sokat vártam Tőle, de kiváltani nem tudta az amúgy gyengélkedő, elég béna és ősöreg Yamahát.
Hétfőn délután már vissza is utazott a gazdájához. Kalandnak tökéletes volt. Eredetileg úgy volt, hogy itt lesz mellette a nagytestvére az S504-es is, de az sajnos nem érkezett meg. Erről majd egy másik posztban.
