Schiff András: Franz Schubert Sonatas & Impromptus

image.jpgA múlt hónapban jelent meg Sir Schiff András dupla lemezes Schubert kiadványa az ecm-nél. Nem akarok sem nagy szavakat használni, sem a revelációmat írásba átvinni, de kétségtelenül az év egyik kiemelkedő klasszikus lemeze, ha nem a legjobb.

Amikor eldöntöttem, hogy egy rövid posztot szentelek a lemeznek, gyakorlatilag nem találtam egyetlen olyan kritikát, review-t sem, ami ne felsőfokban beszélne erről a (két) lemezről. Sőt, minél komolyabb és nagyobb oldalakon jártam, annál inkább jöttek szembe olyan jelzők a lemez kapcsán, amelyeket csak kivételes esetben engednek meg maguknak a kritikusok.

Az a szerencsém, hogy sokat nem kell róla írnom, mert Schiff maga elmondja a lemez keletkezését és jó pár érdekességet rövid, alig néhány perces videókban az ecm youtube csatornáján. Ezekkel raktam tele a posztot, akit zavar az ömlengésem, elég ha megnézi a videókat. 

Na de a lemez. Egészen hihetetlen az a gondosság, ahogy készült. Most nem csak az, hogy Schiff a jelenleg élő egyik legjobb és legmélyebb Schubert interpretátor, hanem az a minden apró részletet figyelembe vevő szemlélet, az akusztikától a fortepianóig, amin játszik, egészen odáig, hogy Schiff a kották eredeti Schubert kéziratait is tanulmányozta, hogy lássa, Schubert mit és hogyan javított, egyáltalán a szerzői szándékot és olykor az indulatot, ami megjelent a papíron. De említhettem volna azt is, hogy a borítón Nádas Péter fotója van, vagy a felvétel körülményeit, a gondosan kiválasztott akusztikát.

Persze a legfontosabb a mű és annak megszólaltatása. Schiff a darabokhoz egy olyan zongorát választott, amelyen Schubert maga is játszhatott volna, 1820 körül Bécsben épült Franz Brodmann által. A lemezhez adott füzetben hosszan írnak erről, és arról, hogy mennyire más a fortepiano a ma ismert és legelterjedtebb Steinway-hez képest, amely sokkal később született, mint hogy Schubert vagy akár Beethoven játszhatott volna rajta. A zongora eredetileg I. Károly utolsó osztrák magyar császár udvarába készült, 1960-ban újították fel, jelenleg a Beethoven ház tulajdonában van, Schiff itt játszotta fel ezeket a darabokat három évvel ezelőtt.

A darabokat egészen elképesztő minőségben szólaltatja meg Schiff, ami azért is fontos, mert ezt így, ilyen formában élőben valószínűleg soha nem lehet hallani. Eleve a fortepiano nem képes hanggal megtölteni egy többszáz fős termet, azt meg, hogy valaki eljusson a Beethoven házba és hallja ott Schiffet zongorázni, nem sok esélyt adok.

Másrészt pedig tényleg fantasztikus teljesítmény, a személyesség nem kérdés, de a művek annyira erősek, hogy a művészi indulatban gyakorlatilag elpárolog Schiff karizmája is. Érezni, hogy mennyire fontosak volt Schiffnek a körülmények, ragaszkodni a hitelességhez, és az, hogy valószínűleg ezeket a darabokat már nem fogja jobban eljátszani.

A nagy művek sajátossága, hogy úgy érezzük, minden korban mindig személyesen hozzánk szólnak, írta Hamvas. Ennél a bejátszásnál keresve sem találhatnánk jobbat, ami ezt alátámasztja. Mi a high-end, ha nem ez? Mi mást is mondhatnék a végére, mint amit Schiff maga mond ki: long live Manfred Eicher and ecm.

Mások így látják, hallják: The Guardian, The Times, 

A lemez beszerezhető a hangvető-nél.  

Címkék: zene, vélemény