Vannak olyan hosszabb-rövidebb periódusok, amikor egyszerűen képtelen vagyok olyan értelemben figyelni a zenére, amelyben feltűnnek az audiofil sajátosságok.

Ilyen ez a mostani is. Ennek nyilván több oka van. Egyrészt eljutottam már arra a szintre, hogy a zenehallgatás önmagában is ad annyit, hogy külön erre már figyelnem ne kelljen. Másrészt meg mostanában nem is nagyon volt olyan új dolog, aminél koncentrálnom kellett volna. A szórakozás már a múlté, igazán munka sosem volt, kikapcsolódni meg tudok anélkül is, hogy erre külön még energiát is fordítsak. Itt is igaz a mondás, hogy amit szeretsz, ahhoz nem kell külön motiváció. 

Az utolsó ilyen figyelős időszak talán akkor volt, amikor a kimondhatatlan nevű kínai vasat hallgattam. Abban persze volt némi önzés is, mert Gábor rendelt bele magának egy szett 6SL7-es csövet a Shu Guangtól és ez engem eléggé érdekelt. Nem mintha elégedetlen lettem volna azzal a csővel, ami egyébként a saját Vindictoromban volt, a Philips JAN6SLGT-vel. Ebből is a barnás narancs foglalatúval, ami az egyik legritkább és legjobbnak tartott NOS előfokozat cső. Valamikor ezeket az amerikai hadiipar rakétákban használta. Egy hosszú, szinte egész napos szeánsz alatt ezt a csövet találták az egyik legjobbnak az akkori felhozatalból, hozzám is így került. 

A Shu Guang tehát nem vásárlási szándékkal jött képbe, egyszerűen csak kíváncsi voltam, mit tudhat az kisjelű előfok csövekhez képest hatalmas búrába zárt cső. Így amikor lezajlott a két hetes meghallgatása a Buzsunak, gyorsan be is dugtam a Vindicatorba, hogy még pár napig tudjam hallgatni, 

Valami hasonló történt, mint a PSVANE ACME 2A3-aknál is. Egyrészt rögtön hallani, hogy ezek a csövek nagyobb erősítéssel dolgoznak, mint a NOS-ok, ami egyrészt jó, mert nem kell annyira hajtani őket ugyanahhoz a hangerőhöz. Másrészt egy kicsit emelnek az alapzajon; harmadrészt nálam sajnos - lévén egy több, mint száztíz éves házban lakom -, a hálózati áramellátás sem az igazi, plusz mindenféle frekvenciákat összeszed a rendszer, amit szintén felerősít. Néha napján bekapcsolás után különböző rádiófrekvenciát is vesz a cucc, vagy a taxisokat vagy valamilyen rádióamatőröket hallok a hangfalakból sutyorogni. 

Szóval egyből negatív fórral indult a Philips JAN-hoz képest. Ami száraz volt, tiszta és reális hangszerhangokat tudott. Viszont a nyugalma inkább hűvös volt, távolságtartó, amolyan gentleman, akivel kellemes együtt lenni, de izgalom mentes. Miközben hallgattam és merültem el a Shu Guangban, a dobozát nézegettem és azon gondolkodtam, hogy mennyire jó ötlet a: super tube for music fanatics felirat. Mert oké, valljuk meg őszintén, az vagyok, igazi zene fanatikus, de hát ez hogyan jön a hangminőséghez? Jó persze, értem, de akkor is. Engem egy ilyen felirat nem késztet vásárlásra. Óriási közhely, ráadásul minden audiofil cég ezt a gittet rágja. Mitől lenne ez "fanatikusaknak" jobban ajánlott, mint a többi? A kevéséb fanatikus, mondjam azt, mezei zenehallgatónak már nem ajánlott? 

Na mindegy, gondoltam, figyeljük meg, mit tud ez a plus felirat a WE6SL7 mögött. Gábor említette, hogy a csövek még éppen bejáratósak, alig van bennük pár óra. Legalább hasznos is, amíg hallgatom, gondoltam. Sokat nem kellett várnom, a Shu Guang egyből hozta a tudása 80%-tá, utána már csak finomodott, ahogy ez kb minden bejáratásnál megtörténik. 

Az első benyomás az volt, hogy mivel majdnem minden cső újgenerációsra lett cserélve, mintha egymást húznák, és összedolgoznának. És persze ezek is inkább a zene másodlagosnak tűnő, valójában sokkal fontosabb, érzelmi vagy intellektuális részénél hangsúlyos, nem lesz a bedugása után több magas hang, csak éppen minden eggyel élénkebbé és eggyel élethűbbé válik. Mivel a 2A3 ACME inkább mélytónusú, itt is ezzel számoltam, de nem így van, kiegyenlített a balansza - hú, milyen szavakat kezdtem el használni. Valahogy úgy maradt élénk, hogy nem kerekített le semmit. 

Mielőtt még fokoznám az élvezeteket, gyorsan megemlítem, hogy az agenda szerint ezt a csövet egy senior master tervezte, és állítólag az egyik legjobb 6SL7, ami elérhető a piacon. Azt gondolom, nem kell külön kiemelnem, hogy a Western Electric kópiája, kicsi módosítással. A PSVANE egyelőre inkább a teljesítmény triódákra koncentrál, a kisjelű csöveket nem annyira erőteljesen fejleszti, gondolom, sokan használnak passzív meghajtású erősítőket, így azokból kevesebbet lehet eladni. A Shu Guang meg pont az ellenkezője. Hogy ez direct van így, vagy véletlen, nem tudom. 

A Shu Guang egyébként simán egy szinten van a Philips JAN-nal, és a zenei megjelenítésben - írjam azt, hogy szónikus? - még előzi is. A Sokratis Sinopoulos Quartet új lemezén (Metamodal) minden a helyére kerül. A lyra nevű térdhegedű hangja hosszú távon képes fárasztóvá válni, de itt most nem ez történik, hanem felfeslik a zene mögötti intellektuális tartalom. Az összhang és a zenészek együtt játéka végre nem egy képzelt dolog, hanem valóságos esemény, külön nem is kell figyelni rá, magától értetődővé válik. (Ezt az utolsó megállapítást mostanában egyre többször használom, nem tudom, miért)

A zene hullámzása is tökéletesen nyomon követhető, a megindulásokban ott a fegyelem, de az elengedettség is, azaz a rendszer képes visszaadni az olykor csak melankóliába, olykor pedig dühbe forduló hangszerkezelést is. És ugyanilyen hangsúlyos tud lenni egy-egy vidám tétel megszólása is - sajnos a fenti lemezen nem sok ilyen pillanat akad.

Szóló zongoraműveket például egyre gyakrabban hallgatok, nyilván azért, mert az azonos művek interpretációi között egyre mélyebb a különbség.

Tulajdonképpen szeretem ezeket a tapasztalatokat, főként, ha lépni is tudok valamerre, ahogy most is. Még az elektronikus zenei tételek is emelkedtek egy kicsit. Ezt persze egy tőről metszett hifista, akinek az esztétikai értékrendszerében az első helyet az akusztikus hangszeres zene puritán körülmények között történt felvételei foglalják el, sohasem fogja elhinni, vagy akár csak befogadni is. Ez nem baj, ha annak tartod magad, ezt a részt nyugodtan ugord át.

A végére azt sikerült megállapítanom, hogy alapvetően nem sokat mozdult el a hangkép, de amerre igen, az inkább nyereség, mint veszteség: értsd hangosan kissé több a zaj, de aki ezt nem szíveli, az ne vegyen csöves erősítőt. Ahhoz, hogy teljesen csendesek legyenek, ezekben a cuccokban túl sok a trafó és a szabadon álló vezeték. 

Viszont most megint van miért leülni a rendszer elé, ha esetleg mutogatni szeretném, ahogy nem szoktam, vagy éppen kedvem támadna rég nem hallott lemezeim közül egyet-egyet "újrafelfedezni" - megtehetem minden kényszer és persze a rácsodálkozás "örömével" együtt.

A végére gondolom, azok, akik rendszeresen olvasnak, már kitalálták, hogy nem adtam vissza, pedig a dobozban párban adják, nekem meg csak egy kell.

Egyébként szerintem jó ronda, nagy buflák cső, úgy néz ki a Vindicator most az elején ezzel a tülökkel, mint egy orrszarvú. Mivel nincs hazai forgalmazója, nagyon nem kell neki a reklám. A forint teljesen elszállt, így ez most egy ideig úgyis parkolópálya. Az, hogy ez az eredmény hol helyezkedik el a Western Electrichez képest és mi a "plus" benne, nem tudtam megállapítani.

Azt viszont igen, hogy nagyon jó cső, pontosabban, jól szól, melegen gazdagon és tisztán. Egyszeres hurrá a master craftmen előtt! A Philips JAN-t elajándékoztam, jó helyre került, szintén egy Vindicatorba. Asszem egyébként, hogy anno nem volt túl olcsó. Viszont ugye Cseh Tamástól meg azt tanultam, hogy ajándékozni csak azt érdemes, lehet és szabad, ami miatt megszakad a szíved. Hát, a helyzet az, hogy nekem megválni Tőle nem volt nehéz, így nem tartottam be ezt a szabályt. 

Számomra a csöves játéknak is vége szakadt, minden kicserélve - az kimaradt időközben, hogy a cd játszóban az aranylábú PSAVNE-ok vannak -, az M2-be ezek a hatalmas jószágok nem mennek bele. Ott is JAN van egyébként mindenütt. Ezen a téren terveztem volna előrelépést, de hát időközben összedőlt a világ és maga alá temetett többek között engem is. Szóval a maradék, a resztliből kell megélni egyelőre. Tartsatok ki azért, és bizakodóan tekintsünk a jövőbe bástyaként magunk köré emelt lemezgyűjteményeink közül.