Figyelem mostanában, hogy mi történik a blue note-nál és bevallom, nagyon tetszik.

Remegett az ujjam a gomb felett egy darabig, de meggondoltam magam. Analógról írni – na, ez
a retro.

Belengettem már korábban, hogy egy kicsit majd visszahúzódok a blogírástól.

A hír tömör, és korántsem új: az Audio Note Japánban, a Rubycon gyárában újra elindította a legendás Black Gate kondik gyártását Kaisei néven. Kavicsot dobtak a high-end és úgy általában a hifi tengerébe. Innen persze ez úgy tűnik, mintha egy meteor csapódott volna be.

Vannak cégek, amelyek mind indulásukban, mind elképzeléseikben megvalósítják azt a sokat emlegetett közhelyet, miszerint a cipész maradjon a kaptafánál, vagy még inkább, amire azt mondjuk, hogy cipőt a cipőboltból.

Amikor elkészítettem és élesítettem a Peter Qvortrup-pal készült interjút, illetve nem sokkal utána, az interjú utóéletét nézve ígéretet tettem, hogy letesztelem a Gearbox Records egyik kiadványát, és ha már tesztelek, akkor megfogadom Qvortrup útmutatását és a szerinte legjobban sikerült kiadványt veszem meg.

Vajon mi lehet mostanában a hifi világ aktuális mémje? Ezen töprengtem minap, mert olyan nincs, hogy ne lenne valahol, valamelyik eldugott fórum legmélyebb bugyrában egy topic, ahol már megszületett a messiás, ahol már ismerik a jelenlegi Óriásölőt. Egész jól jönne most egy, gondoltam, olykor unalmas a csövek kellemes langymeleg árnyékában tengetni hétköznapjaimat, hátha belefutok valami izgalmasba.

Írtam már korábban egy rövid cikket a 45-ös triódákról, ahol kábé arról volt szó, hogy mennyire jó lenne, ha a 45-ösök mondjuk pár wattal többet tudnának, mert akkor nagyobb esélyük lenne arra, hogy elterjedjenek, így többen megismerhessék ezeknek az apró méretű triódáknak a kiemelkedő hangminőségét.

Nem volt tudatos egyébként, hogy éppen trombitás zenekarvezetők által felvett lemezeket vegyek, de valahogy így alakult. 

Mivel köztudottan ez egy csöves barát blog, nem mehetek el szó nélkül a csövekkel foglalkozó ipar újdonságai mellett sem.