Egy teszt nem teszt - Az én high-endem

Régóta gondolkodom, hogyan lehetne ezt az egész blogolósdit úgy csinálni, hogy mondjuk én magam is elégedett legyek vele, és ne azon kelljen derpegnem, hogy mennyire unom, vagy azon, hogy már megint hétvége van, megint kell írni egy új posztot.
Botor módon belekezdtem a
Mint köztudott, magamat nem tartom audiofilnek, még ha mindent meg is teszek azért, hogy annak lászódjak. Van például vinyl kills mp3 feliratú pólom!
Jártamban keltemben olykor belebotlok, vagy még többször szembejön velem valami, amit érdekesnek tartok. Igyekszem ezekről beszámolni, azon melegében. Hiszen erről szól ez a dolog nem?
Talán már írtam, hogy nem vagyok a fejhallgatók szerelmese. Meg amúgy is, ami nagyon divatos, azt általában kerülöm, és hát a fej- és fülhallgatók mostanában nagyon divatosak.
Ezer éve rágta már a fülemet az egyik hölgy ismerősöm, hogy mint audio- és zenebuzi ajánljak neki egy fülhallgatót, amivel a metrón is tud bólogatni a liquid drum and bassre, nem csak nálam.
Olvasom mostanában az interneten, hogy a legmodernebb dolog ma a zenereprodukcióban a háj res ajdio. Éljen! - gondoltam először. Végre! Most jön az igazi demokratikus hájend, ami mindenki számára elérhető, és nem kell milliókat költeni, ha ún. "kiváló minőségben" szeretnénk hallgatni kedvenc előadóinkat. Ha szavazni kellene, akkor én két kézzel szavazok a veszteségmentes fájlokra. Minden háztartásba hi-res audiót!
Kezdő hifista koromban imádtam a monitor hangfalakat. Lehetséges, hogy ennek az volt az oka, hogy életem első saját igazi hangfala egy monitor volt?
Nemrégiben újabb ezoterikus szelek dudáltak be a szobámba, gyökeresen felforgatva lassacskán leülepedni látszó érdeklődésemet a további hangminőség javítás, ill. az ezzel járó invesztment iránt.