Hifi Magazin 2.0
Meghallgattatott azoknak az imája, akik visszasírták a régi HFM, azaz Hifi Magazint, íme itt van újra, ám most már webes formában: hifimagazin.net.
Meghallgattatott azoknak az imája, akik visszasírták a régi HFM, azaz Hifi Magazint, íme itt van újra, ám most már webes formában: hifimagazin.net.
Idén valamiért előrébb jött a dátum, ami tekintve a szomorkás novemberi hétvégéket, némileg szerencsés. Bár én kedvelem a késő őszt, de ez most mellékes.
Szóval idén is lesz "só", éppen ezen a hétvégén, és ahogy nézem, a mostani felhozatal kb lefedi a megcélzott tematikát - a high-end szépen lassan kikopik, marad a nívós audiofil, örülhetnek azok, akik nem hisznek a drága dolgokban. Olcsón jót, ez kb minden Tesco jellegű, a fogyasztói kultúrára építő kereskedelmi cég mottója, de ez persze némileg csúsztatás, a hifiben valóban létezik ez a fogalom, úgy hívják, hogy best buy. Jó magyar szó sajnos nincs rá, egy időben a csúcs vétel címke volt, de hamar kikopott.
Bár, ezektől nem kell és nem szabad nagy csodát várni, a szintek így is, úgy is megvannak, akkor is, ha sokan ezt nem szeretik elfogadni. A vásárló dönt, hogy neki hol van az a szint, ami elég.
Mindenesetre ne szaladjunk ennyire előre, majd meglátjuk, mi lesz a realitás. Ja és idén máshová kell menni, bár eredetileg a West End oldalában lévő Hilton volt a kiindulás, onnan költözött a rendezvény el, majd most vissza.
Ebben az évben úgy alakult, hogy nem kell kint demószolga szerepében dj-znem, így mezei látogatóként leszek kint. Őszintén szólva eléggé ingadoztam azon, hogy kimenjek, de végül győzött a megszokás. A kiállítókat tekintve engem sok minden nem csigázott fel, de lehet hogy az én ízlésem változott meg, az viszont egyre inkább tűnik igaznak, hogy szűkül a kínálat, már ami a kiállított brandeket illeti.
Egy ilyen shown itthon nem nagyon lehet eladni semmit, ez kb nyílt titok. A kiállítás nagyjából arra jó, hogy lássák, létezünk és egyfajta első benyomást lehet szerezni, az újaknak meg bemutatkozni. Ehhez viszont jól jön, ha ott a high-end részleg, mert a látogatók kifejezetten élvezik, ha valamin felháborodhatnak, vagy megütközhetnek, esetleg elcsodálkozhatnak.
(Kötelező és elég szórakoztató olvasmány a kiállítás utáni fórum topic. Főként azoknak, akik mindkét oldalt - kiállítói és látogatói - látják, na meg a kezdő szociológusoknak, hogy hol is tart az a dolog a fejekben így 2018-ban.)
Az egyszeri prospektusgyűjtögetőnek ez az élmény, és nem a hang, mert azt a nagyon nagy hányada általában nem tudja sem reálisan megítélni, sem a helyiértékén kezelni. (Nekem egyébként az egész vircsaftról megvan a kellően lesújtó, de nem túl cinikus vagy ironikus véleményem, ami nagyjából kiderülhetett már mindenki számára, aki akár csak egyetlen beszámolót is elolvasott itt blogon)
Akiben van valódi vásárlási szándék, az majd úgy is egyedileg, személyesen fogja megtenni az ismerkedését vágyai tárgyával, nem a tömegben és a zajban. Na de legyünk pozitívok, az viszi előre a világot, törjünk ki a sötétségből a fényre, és látogassunk ki, ugyanis ez az egyetlen és még létező esemény, amikor ez a furcsa hobbi megmutatkozik a nagyközönségnek.
Elég gyorsan pörögnek az események elektroncső fronton. Még be sem indult az ősz, ami hagyományosan szezonnak számít a hifiben, máris friss, ropogós hírekkel tudok szolgálni.
Lehet, hogy unalmas már, vagy úgy tűnik, hogy nagyon nyomom ezt a Sparkler dolgot, de hát ha egyszer megint landolt nálam egy olyan erősítő, ami kuriózum, akkor nincs mit tenni, meg kell írni.
Ilyen is ritkán adatik meg. Mármint olyan, hogy valamire rátaláljak a neten, felkeltse az érdeklődésem, majd egy év múlva, amikor még aktuálisabb a dolog, mint valaha, meg is tudjam hallgatni.
Nem mondom, hogy szerelem volt első látásra, de a vonzalom adott volt. Akinek valaha volt - és szerintem sokan vagyunk így - minden idők egyik leginkább konyhaszekrény ajtóra hasonlító lemezjátszója-, tudja miről beszélek.
Nyilván kell hozzá valamennyi balszerencse, hogy valami éppen akkor romoljon el, amikor igazán szükséged van rá.
Kiállítás szezon van. A világ legtöbb országában általában ilyenkor zajlanak a hifi és high-end show-k. Így New Yorkban is novemberben van a szokásos kiállítás.
Mivel nem mindenki lehet ott - Herbert Reichaert a stereophile szerkesztője - gondolt egyet és azoknak a sorstársainknak, akik lemaradtak a dologról, készített egy videót, amelyben átélheted azt a három szobát, ahol Herb bekukkantott a fülére applikált (DIY!) két mikrofonnal. Micsoda ötlet, gondoltam elsőre, amikor még nem láttam a youtube-ra feltöltött videót! Ha felveszed a nyilván jó minőségű fejhallgatód, átélheted, amit Herb hallott.
Szerintem mókás dolog, kár, hogy nekem nem jutott az eszembe így közvetíteni a mostani Av trendről, amely annyi hasonlóságot mutat a New York-i eseménnyel, hogy az Audio Note szobában hallható egyik zenét én is többször feltettem. (Michael Kiwanuka)
Megjegyzem, hogy a Note a köztudottan nem csóró amerikaiaknak is teljesen "átlagos" rendszert állított ki. OTO SE Signature, két LX-es E doboz. (Jó, tudom, azért külső váltós) Viszont, ha én Zero tulajdonos lennék, felkapnám a fejem, mert mekkora poén az S9-es trafó után a Zero RIAA, ugye az 5 milliós MC trafó mellett egy 400 ezres készülék.
Az analog front-end pedig takkra megegyezik azzal, amit az AV trenden hallhatott a magyar közönség. Egyébként az AN Uk azzal is kilógott a többi decens kiállító közül, hogy míg mindenütt udvarias úriemberek demóztak, addig a Note-nál egy virág mintás ingben lévő öreg hippi*. Sajnos itt Herb nem ült be középre, hanem egyből elkezdett dumálni. Na ebben is hasonlított a budapesti rendezvényre.
A video elején egyébként feltűnik David Chesky is egy borzalmas, piros színű pufi dzsekiben. Kíváncsi lennék, mi a véleménye az elkészült felvételről.
*A videoból sajnos nem derül ki, hogy pontosan ki is teszi fel a lemezeket, így csak tippelni tudunk.
Véget ért a szokásos két napos bemutató, jöhetnek az észrevételek pro és kontra, mi hol döngött, hol volt sok a magas, és hol lehetett végre zenét hallgatni. Hol tudott megérinteni, és melyik mellett mentél el. Az idei AV trend íve kissé lefelé mutat, és az is látszik, hogy az audio bisznisz - van ilyen? - zászlaja itthon félárbócra lett eresztve.
Artur Schnabel az elmúlt század egyik legnagyszerűbb zongoristája. Személye körül nem alakult ki olyan és akkora rajongás, mint más neves zongoristák körül, de talán ez némileg jót is tett neki, vagy inkább a reputációjának.