Írtam ugye anno ezt a kis eszmefuttatást a közelmúlt és a jelen kontextusában a zenéről, annak iparáról, a high-endről, valamint ezek eredőjéről. A szöveget kútfőből bányásztam elő, nem is nagyon olvastam utána, úgy gondoltam, nem baj, ha személyes, legfeljebb tévedek, aztán majd kijavítanak, ebből is lehet tanulni.
Nemrég beszélgettem az egyik ismerősömmel, aki éppen azt bizonygatta, hogy manapság az embereknek fogalmuk sincs, mitől jó egy analóg lemezjátszó, a többség azt hiszi, hogy a működési elvéből adódóan eleve nem is lehet jó, hiszen hogyan lehetne valami pontosabb, amikor ott a fizikai tehetetlensége, ami rengeteg hibára ad okot?
Az ember azt gondolná, hogy a high-end unalmas egy hobbi, viszont legalább jó sokáig tart. Elkezdődik valahol, aztán - folyamatosan rákapva az ízére - vagy örök függők maradunk, vagy hamarosan hagyjuk az egészet elenyészni.
Ezt a szerkesztetlen gondolatok formájában megírt cikket e-mailben kaptam egy kereskedőtől, aki rendszeresen olvasta a bejegyzéseimet.
Vannak dolgok, amelyekről már az első pillanatban tudjuk, hogy hiteles. Lehet, hogy naiv vagyok, de szerintem a hifiben is van underground, és van overground. Önmagában ebben nincs értékítélet, mindkét szegmensben létrejönnek jó, kevésbé jó, átlagos, és pocsék dolgok. Az undergroundból azonban - a dolog természetéből adódóan - jóval kisebb eséllyel jutnak el a felhasználóhoz.
A képen látható tárgy egy hangkar. Ugyan sejtelmes fény veszi körül, de a feladvány nem túl nehéz; sokan láttak már ilyet. Lehet egy hangkar szép? Ha egy készülék lehet szép, egy kar miért ne lehetne?
Számtalan helyen olvasom és hallom, hogy a hifi ipar úgymond bajban van. Vannak, akik - egészen tudathasadásos módon - ezért magát az ipart okolják, vannak, akik a fogyasztókat, és vannak, akik csak szimplán a vészmadár szerepben tündökölnek - ez jutott. A "régen minden jobb volt" közhely is gyakran előkerül, mindenki gondol valamit, többnyire azt, amit valahol elkapott vagy olvasott, aztán gyorsan magáévá tett, nincs új a nap alatt, gondolkozni még mindig nehezebb, mint előre gyártott paneleket befogadni. Én meg azt gondolom, hogy a high-endet mindig is azok a gyűjtők tartották életben, akik nem csupán birtokolni szerették volna a lemezeket, hanem a rajtuk lévő felvételekre is kíváncsiak voltak.
Junji Kimura a kevésbé ismert, már-már "undegroundnak" tekinthető tervező a high-endben. Jelenlegi kínálatában a Shigaraki névre hallgató "termékcsalád" tagjaival (integrált erősítő, cd futómű, dac és RIAA) középkategóriás árért kínál valódi high-end erényeket felvonultató elektronikákat.
