Betekintés a realitásba – Néhány HiDiamond kábel
Nem tudom, mi történik mostanában, talán a csillagok állása, vagy az aszcendensem éppen a Plútó jegyében áll és közben chemtérélekkel bombázzák, de egy csomó minőségi dologba futok bele.
Nem tudom, mi történik mostanában, talán a csillagok állása, vagy az aszcendensem éppen a Plútó jegyében áll és közben chemtérélekkel bombázzák, de egy csomó minőségi dologba futok bele.
Találkoztunk a tavalyi hifi shown, de még előtte ismerkedtünk össze, amikor néhányszor összefutottunk és kölcsönösen szimpatikusnak találtuk egymást.
1958-ban a boogie-wogie klubban…., akarom mondani Kínában egy bizonyos Mr. Liu nevű úriember éppen országa hadiiparának elektroncső fejlesztésén iparkodott.
Csőpárti hifista lévén minden érdekel, ami a vákuumcsőhöz kapcsolódik. Ha pedig valami különleges cső, akkor pláne felcsillan a tekintettem.
Kezdjük ott, hogy én ezt a cikket tulajdonképpen nem akartam megírni. Na jó, de akkor miért tettem mégis? Többek között azért, mert tanulságos. Meg azért, hogy megint legyen egy új poszt hátha lehet belőle valamennyi információt szerezni. És most jöjjön jó sok hasonlat arra, hogy miért:
Most, hogy a hajó befutni látszik a révbe, és a hajó kapitánya végre kinyitja a legfinomabb whiskyt, amit a kajütben rejtegetet eddig, nehogy a kapatosságra hajlamos matrózok egy óvatlan pillanatban megigyák és zátonynak vezessék a fregattot, nos, a hajó kapitánya leült az íróasztalához, és tajtékpipájába friss dohányt tömködve kitölti a hajónaplót.
Korábban ugye az volt a legfőbb gondom, hogy a cd hang otthon olykor előzte a vinylt. Jó, ez így azért nem egészen igaz.
Régóta gondolkodom, hogyan lehetne ezt az egész blogolósdit úgy csinálni, hogy mondjuk én magam is elégedett legyek vele, és ne azon kelljen derpegnem, hogy mennyire unom, vagy azon, hogy már megint hétvége van, megint kell írni egy új posztot.
Botor módon belekezdtem a szélessávú projektembe, nem gondolva arra, hogy egyszer majd be is fejezem. Az igazi D.I.Y ugyanis sosem ér véget, mindig van valami fejleszteni való, valami, aminek a végén „kijön” a képzeletbeli gyártósorról a hangfal, amire mindig is vártunk.
Mint köztudott, magamat nem tartom audiofilnek, még ha mindent meg is teszek azért, hogy annak lászódjak. Van például vinyl kills mp3 feliratú pólom!