1958-ban a boogie-wogie klubban…., akarom mondani Kínában egy bizonyos Mr. Liu nevű úriember éppen országa hadiiparának elektroncső fejlesztésén iparkodott.

Dolgozott mellette néhány hozzá hasonló szakértő is a pekingi cső gyárban, akik aztán annak rendje és módja szerint néhány év alatt realizálták, hogy szaktudásukra semmi szükség, a technika meghaladta a vákuumcső lehetőségeit, és inkább a lézerrel vagy a miniatürizálással foglalkozna tovább.

Gondolom, mennyire örülhettek, amikor hallották, hogy vannak olyan fazonok, akik az elektroncsöveket erősítőkben használják, ennél fogva hajlandóak értük pénzt is kiadni. Nyilván egy vacsorai megbeszélésen, nyugdíj előtt – nem tudja valaki, Kínában van-e egyébként olyan, hogy nyugdíj? – biztatták a gyerekei és a felesége Mr. Liu -t, aki ekkor még valószínűleg nem úgy nézett ki, mint a Macskafogóból Lusta Dick őrmester, hogy mentse át a tudását az új évezredbe, és ne törődjön azzal, hogy az emberiség lassan ráfordul a digitális korszakra.

Nem tudom, hogy Mr. Liu audiofül volt-e egyáltalán, de a saját cége megalapítása utána egészen biztosan az lett, mert később teljesen más szempontok szerint kellett a csöveket fejlesztenie, mint korábban a pekingi gyárban. Annyit mindenesetre tudhatunk, hogy egészen jól sikerült a szemléletváltás, mert először Japánban, majd később világszerte ismertté váltak Mr. Liu Western Electric alapon nyugvó, saját fejlesztésű, TJ FULL MUSICRA keresztelt csövei. 

Itt azért álljunk meg egy pillanatra és olvassuk vissza az előző mondatot! Japánban? De hát onnan csak amolyan jakuza természetű tervezők jöhetnek, akiknek élet-halál kérdés a jó hang és egymagukban kimerítik a mesterember fogalmat - legalábbis azt a verzióját, amelyet a magyar hifisták ez alatt értenek. És akkor jön egy kínai, érted, kínai muksó, aki egészen pontosan ugyanúgy áll a dologhoz, mint akármelyik másik szakértője a dolognak, mondjuk az Elrog. Mert hát a Shuguangot sokkal könnyebb elhelyezni a lélektelen szemetet nagy mennyiségben gyártó multi, és az elhivatott, tehát felkent szent szaki két véglete között, amiből ugye mindig az utóbbi kerül ki győztesen, még akkor is, ha a szaki mondjuk egy multitól veszi az alkatrészeket.

Szóval a TJ FULL MUSIC először éppen Japánban lett elismert, nyilván azért, mert a Western Electric név eléggé felkapott ott az audiofilek között, majd innen került át az európai és az amerikai hifisták látókörébe. Persze csak miután megjárta a nagy nemzetközi oldalakat egy-egy termékük. Milyen érdekes, hogy a nyugaton már egyszer létező dolgok, ha keletről érkeznek vissza, egyből érdekesebbek, mintha ők maguk fedeznék fel újra a saját rejtett kincseiket. Pedig nekik aztán tényleg sokkal egyszerűbb lett volna beszerezni a még fellelhető WE készletet, mint a kínai másolattal bohóckodni, de mindegy. Itt felmerül a kérdés, hogy akkor miért tették mégis. Két tippem van, az egyik, hogy elég jó volt a hangjuk ahhoz képest, amennyit kértek értük, a másikat homályban hagyom. 

Mellesleg ez is érdekes, mármint a hifiben, hogy hogyan ismerünk meg dolgokat, de erről majd később. Mindezt érdemes tágabb összefüggésben nézni, így talán könnyebb. Vesd össze a Toscaniniért rajongó, olasz hangszerezüstöt használó, művésznek titulált tervezővel, akinek a hírét egy európai csinálta meg. Ráadásul az említett Mester rengeteg európai emberrel vette magát körül, sőt nem egy közülük komolyan otthagyta a kézjegyét a termékein, amely személyeket a rajongók csak japán kimonóban mernek elképzelni. Persze ez mellékvágány, gyorsan tolassunk is vissza róla, mielőtt balesetet okozunk itt botor módon.  

A TJ FULL MUSIC-ról én először egy bemutatóval egybekötött tesztben olvastam, amikor elkezdtem keresgetni, hogy mit lehet szerezni 2A3 fronton új csőben. Egyből megtetszettek a ballon burás, egyszerűnek tűnő 300B-k, pedig nem is azokra vágytam, de mit tegyek, a szívem a gyengém....

Később kicsit próbáltam komolyabban utánanézni, mit tudhatnak, honnan jönnek, de túl sok infót nem találtam, a kínaiak már csak ilyen szemérmesek. A  TJ FULL MUSIC honlapja egészen puritán, mindössze egy excellbe foglalt termékválasztékot találunk, valamint tíz mondatot angolul a „gyárról” és a történetéről. Ezzel nem sokra mentem volna, viszont hozzám hasonló grafomán audiofilek írtak egy rövid beszámolót a gyárlátogatásról, ami elég korrekt, abból kiderül néhány dolog. Sokat egyébként nem kell tudni róluk, és persze, engem is inkább a hangjuk érdekel(ne), de hát személyesen még nem futottunk össze, így ha valakinek van első kézből származó tapasztalata, nyugodtan egészítsen ki*.

Szóval a TJ FULL MUSIC helyileg Tinjan-ban található aprócska manufaktúra. Mr. Liu szakterülete az elektroncső tervezés és gyártás volt, az üzemben alig egy tucatan dolgoznak, többségük, Mr. Liu-hoz hasonló veterán öreg elektroncső harcos. A TJ FULL MUSIC először, jó kínai szokás szerint, a Western Electricet másolta szorgalmasan, ennek ellenére a kínaiknak volt a saját hadiiparukban használt csövük is, amiben vastagon benne volt Mr.Liu is. Sőt, azt vallotta, hogy ez volt az egyik legbonyolultabban előállítható cső, amivel eddigi élete során találkozott. Aztán, ahogy a TJ FULL MUSIC szép lassan ismertebb lett, Liuék rájöttek, hogy nyugaton nem akkora buli másolatokkal nyomulni, így lejöttek a WE függőségről és a viszonylag hosszú rehab után eszközöltek néhány olyan módosítást, ami jót tett a renoméjuknak.

Ma már elég nagy a kínálatuk, és mint a legtöbb audiofil tervező és gyártó, Mr. Liu is mindig jobbat akar, ennélfogva állandóan fejleszt. A céget egyébként a fia irányítja, kedves kis családi vállalkozás lehet, ahol a csövek tesztelését és kalibrálását, mérését biztosító gépeket is Mr. Liu tervezte. Szükséges lépés ez, ugyanis ilyeneket évtizedek óta nem lehet beszerezni. (Érdekes gondolat kísérlet a részemről, de szerintetek mi lenne, ha a jelentőseb elektroncső gyártók országaiban található elektrotechnikai múzeumba egyszer beengednék ezeket a tervezőket? Megkockáztatom a horrorisztikus konzekvenciát levonni, de lehetséges, hogy lejjebb menne a csövek ára? Mivel ez a veszély egyelőre nem fenyeget, sajnos el kell vetnem a papírformát, vagyis kizárt dolog!)

Ahogy látom, a kisáramú meghajtó csöveiknek van nagyobb renoméja, a végfok csövek közül a 300B-t kedvelik, de ez persze jól félre is vezet, mert a 300B annyira felülreprezentált a végfokcsövek között, hogy szinte minden gyárnak ezt a típusát tesztelik illetve használják a legtöbben. Ez meg egy egészen mást mutat. Szerintem egyébként azt, hogy a 300B legendásan sima és artikulált középsávja egyszerűen leveszi a lábukról a hifisták jó nagy részét.

A másik pedig az a rengeteg érzéketlen hangfal, ami elárasztja a piacot, de mindegy. A harmadik pedig az akusztikus jazz találkozása a 300B dinamikájával és az oldies szélessávú hangszórókkal. Na de abbahagyom a tippelgetést. Mindenesetre jó tudni, hogy van ilyen is, hogy TJ FULL MUSIC mégpedig Kínában. Még mielőtt a speckó csőrajongók dühükben jól diszlájkolnának, jelentem a következő cikket a cseh KR Acoustics-ról tervezem, nyugalom. Még az is lehet, hogy oda kimegyek személyesen, nincs messze Tőlünk, meg egyébként is nagy barátja vagyok a cseh söröknek, legfeljebb majd azokról is írok egy tesztet. 

A TJ FULL MUSIC-ról egyébként azt írják az ítészek, hogy inkább a NOS csövek rajongóinak ajánlott. Az erő lágyabb, melegebb oldala. Ha olyan audifil vagy, aki az attackok oltárán nem szeretnéd feláldozni a részleteket, akkor inkább keress mást, tanácsolják. Szerintem ez elég sejtelmesen hangzik ahhoz, hogy hihető legyen, ettől függetlenül még adós vagyok egy éles teszttel, majd hajtsátok be rajtam. Egyelőre annyit tudok mondani, hogy volt ismerős, aki rendelt egy szett 300B-t, de neki nem a hangjával, hanem az üzembiztonsággal volt gondja. Magyarul elég gyorsan kipurcantak a csövek. Persze minden relatív, szóval, ha neked volt TJ FULL MUSIC csöved, esetleg találkoztál Mr. Liu-val, akkor írd meg a kommentbe, milyen volt!

*Update: Mint azt az egyik komentből megtudtam, sajnos időközben Mr. Liu elhunyt és a fia is abbahagyta a bizniszt, már, ami a csöveket illeti, szóval nem valószínű, hogy sok újdonságra számíthatunk a jövőben a TJ FULL MUSIC háza tájáról.