Szellemváros krónikája - zenék téli estékre
Az utóbbi időben annyira elmerültem a hifiben, hogy zenére nem maradt hely. Pedig van bőven és bizonyos szempontból sokkal érdekesebb is, mint a hifi.
Az utóbbi időben annyira elmerültem a hifiben, hogy zenére nem maradt hely. Pedig van bőven és bizonyos szempontból sokkal érdekesebb is, mint a hifi.
Így év vége felé lassan elfogynak az energiák, és arra a pár napra koncentrálunk, ami még az évből hátravan. Lemezmegjelenéseket tekintve nem lehet panaszunk: 2011 iszonyú erős év volt.
Kezdő hifisták egyik legnagyobb gondja - miután egy tűrhető rendszert felépítettek -, hogy a gyűjteményüket milyen darabokkal gazdagítsák. Elment az összegyűjtött pénz a cuccra, de csak kellene pár új lemez is. Ilyenkor kell igazán a zenei muníció, hiszen végre van min, de gyakran már nincs mit hallgatni. Ugyan a régi lemezek is jól szólnak az új rendszeren, de annyi minden jelent meg és annyi mindenről lemaradtak, itt az ideje egy kicsit törleszteni. Megnőtt az igény az egyik oldalon, ami maga után húzza a másik oldalt is.
Amikor az ember Hegyeshalomnál átlépi a határt, nem az a legfurcsább tapasztalata, hogy Bécs működik, Budapest meg csak olykor, hanem az emberek mentalitásáról tanul valami újat. Bécsben - pedig egy ugyanolyan nagyváros, mint Budapest -, hiányzik a frusztráció mindennapos nyílt kiélése.
Egyesek szerint Tarantino legérettebb filmje. Ezt a jelenetet különösen szeretem. Végül is, erről szól a dolog, ezért is töltöttem fel. Engem ezidáig elkerült a digitális forradalom, pedig elég gyakran veszek új dolgokat. S bár ebben a rövid jelenetben ugyan már nincs benne, de természetesen Delfonics. Nagy film, nagy zene.
Amon Tobin, a hatásvadász hangfüggönyök és az experimentális elektronika kreátora új lemezzel jelentkezett. Figyelemre méltó dolog, hogy nagyjából öt éve egyáltalán nem követem, mit ad ki a ninja, de ebben az évben ez már a második lemez, amit megveszek.
A cím kissé félrevezető, a péntek gyakran csütörtök, esetleg kedd, olykor szombat, ki mikor ér rá. A péntek esti hifizés amolyan ragadványnév, nagyjából azt jelenti, hogy valamelyikünknél összegyűlünk egy kötetlen beszélgetés és zenemutogatós este keretében, ahol mindenki előrukkolhat azokkal a muzsikákkal, amelyeket mostanában hallgat vagy szeret.