2011 és a hifi - Lemezek, zenék meg egy kábel

Így év vége felé lassan elfogynak az energiák, és arra a pár napra koncentrálunk, ami még az évből hátravan. Lemezmegjelenéseket tekintve nem lehet panaszunk: 2011 iszonyú erős év volt.

Pedig, ha tavaly ilyenkor kérdeznek, apadó mennyiségű igazán jó megjelenést jósoltam volna. Többek között ez sem jött be, csakúgy mint az a pesszimista mondatom, hogy Jamie Woon egy darabig még nem lép fel itthon. Aztán tessék, a múlt pénteken teltház előtt koncertezett az A38-on. Az elmúlt napokban amellett, hogy próbáltam összeszedni magam, megpróbáltam fejben összerakni, hogy mit is hallgattam a legszívesebben idén.

Hát kezdjük ott, hogy a feloszlott az R.E.M, de előtte azért megjelent egy egészen jól sikerült lemezük (Collapse into Now), és ha nem is érte el a kilencvenes években született anyagaik szintjét, vállalható búcsúzás egy generáció emblematikus zenekarától. A női énekesek egyik legkülönlegesebbike, Kate Bush is kiadott egy téli lemezt, 50 Words of snow címmel, a duplalemezes Aerial-en megismert hangzás és stílusvilág köszön vissza rajta. Érett, kidolgozott és mély lemez. S ha már Kate Bush, akkor muszáj megemlíteni Theo Bleckmannt is, aki a Winter&Winter kiadónál sorra hozza ki a jobbnál-jobb lemezeket, idén éppen Kate Bush dalokat énekel Hello Earth! The music of Kate Bush címmel. Bleckmann az említett lemezének turnéjával járt nálunk is, a Trafóban lépett fel olyan emblematikus nevek kíséretében, mint Skulli Sverrisson, aki többek között Laurie Anderson zenekarának basszusgitárosa. A koncert egyébként a maga nemében frenetikus volt, számomra mindenképen.

Idén Tom Waits is új lemezzel jelentkezett, az eddigi életmű megismert elemeiből szemelgetve a Bad as Me mintegy összefoglalja a munkásságát. És természetesen Björk, az alacsony termetű izlandi énekesnő saját fejlesztésű hangszerei és az iPadre írt aplikációk örve alatt egy kiváló, puha és direkt, sokadszori hallgatásra is új meg új oldalát mutató lemezt készített. A Biophilia kiemelkedő pillanata egy nem mindennapi életműnek. Idén továbbra is az elektronikában történtek a legizgalmasabb dolgok. A mai elektronikus zenék basszustöbblete mintha reakció lenne mindarra, ami eddig történt. A dupstep súlyos basszusai gyökeret eresztettek a mutációikban is, ahol egyre inkább tágítják a műfaj határait, hol a ritmusképleteket, hol a zenei elemeket variálják, és ebből a játékból egészen érdekes lemezek születnek. Kezdve azzal, hogy Scuba a Hotflush kiadó feje a K7-nél ad ki remixlemezt, odáig, hogy szintén a hotflush labelen a Sepalcure előlről kerüli a Four Tet-et. A sort folytathatnánk a minimalista Zomby cuccokkal vagy akár a mostanában agyonhallgatott Shabbaz Palaces-zal, ami ugyan stílusát tekintve hiphop lenne, de annál azért sokkal több. A Black up önmagában is nagyon erős, de a kontextus, amit feszeget – ti.: a basszusnehéz zenék és a jazz minimalista ágának keveredése, valamint az egész mixtúra szétesettsége, ami mégiscsak nagyon egyben van – még erősebbé teszi. Év végére kijött az új Cadik lemez – már kapható – a Just személyesebb hangot üt meg, de ugyanaz, amit Tőle megszokhattunk: súlyos beatek fölött, sok kifacsart hang, posztdilla korszakban egy beatmaker ká európából.

A végére azért legyen egy kis hifi is. Jártamban-keltemben sikerült meghallgatnom a Kondo halála utáni Kondo-korszak új interconnectjét a Vc típusjelű kábel egy példányát. Minden bizonnyal magasan kiemelkedik a réz összekötő kábelek közül; nagyon jó alternatíva az ezüstök mellett és végre elmozdulás a KSL-ből házilag eszkábált IC-k után, ami bár mégoly jó megoldást is sugallt, valójában méltatlan volt arra a célra, mire használták. (A KSL Coppert eredetileg ugye hangfalkábelnek tervezték és gyártották, csak itthon lett divat IC-t csinálni belőle. Fogalmam sincs miért lett ez ennyire elterjedt, de én is megszívtam vele). A KSL VC mellett meghallgattam az új szériás Quadokat is, erről később bővebben beszámolok. Amúgy meg nagy változások várhatóak a rendszerben a digitális front end terén, prózaian: új cd játszót kell szereznem. Azt meg csakúgy mondom, hogy szombaton Szemző Tibor a Bem moziban Hamvas és Wittgeinstein szövegekre írt zenéjét adta elő, azaz a Láthatatlan történetet és a Tractaust. Lemezt is lehetett venni, 2000-es és régebbi Bahia kiadványok, nagyon ritkán bukkanak fel, úgyhogy nekem már meglesz a karácsonyfa alá való.