Nem mondom, hogy szerelem volt első látásra, de a vonzalom adott volt. Akinek valaha volt - és szerintem sokan vagyunk így - minden idők egyik leginkább konyhaszekrény ajtóra hasonlító lemezjátszója-, tudja miről beszélek.
Kezdjük ott, hogy az Audia Flight eléggé komolyan gondolja ezt a phono dolgot technikailag. Tudom ezt onnan, hogy maga a készülék 5 kiló, külön táp van hozzá egy elegáns hosszanti dobozban.
Nemrég beszélgettem az egyik ismerősömmel, aki éppen azt bizonygatta, hogy manapság az embereknek fogalmuk sincs, mitől jó egy analóg lemezjátszó, a többség azt hiszi, hogy a működési elvéből adódóan eleve nem is lehet jó, hiszen hogyan lehetne valami pontosabb, amikor ott a fizikai tehetetlensége, ami rengeteg hibára ad okot?
Nem is igazi hifista az, akinek nincs lemezjátszója. Vagy valaha már volt. A lemezjátszóval együtt járó nyűgöt hajlamosak vagyunk gyorsan elfelejteni, még akkor is, ha a hangminőség javulást megőrizzük az emlékezetünkben.