Nem mondom, hogy szerelem volt első látásra, de a vonzalom adott volt. Akinek valaha volt - és szerintem sokan vagyunk így - minden idők egyik leginkább konyhaszekrény ajtóra hasonlító lemezjátszója-, tudja miről beszélek.

Akárhogy is nézzük, a kiegészítők piaca ma már kezdi utólérni magát a hifit, legalábbis úgy tűnik, hogy ott liheg szorosan a sarkában. Mivel nekem is adódott némi problémám ilyen téren, gondoltam, utánajárok, mit lehet tenni, mit lehet venni, és egyátalán érdemes-e belevágni egy olcsó home projektbe, ha nincs komolyabbra pénzünk.

Régi tartozásom volt ez az interjú. Két éve készítettem a Sztereó Sound and Vision-nek, pontosabban az egy szám erejéig újáéledő Audio Magazinnak. Viszont Ők valamiért nem hozták le.

Nemrég beszélgettem az egyik ismerősömmel, aki éppen azt bizonygatta, hogy manapság az embereknek fogalmuk sincs, mitől jó egy analóg lemezjátszó, a többség azt hiszi, hogy a működési elvéből adódóan eleve nem is lehet jó, hiszen hogyan lehetne valami pontosabb, amikor ott a fizikai tehetetlensége, ami rengeteg hibára ad okot?

2012. január 17-i dátummal került be a hivatalos Audio Note oldal news rovatába pár szűkszavú bejegyzés. Megszokhattuk már, hogy a high-end audio ezen a térfelén a változások hosszas előkészületek után, ellenben nélkülözve mindenféle marketinget jelennek meg.

Azt már korábban felfedeztem, hogy ha az ember a digitális korszakban ortodox módon közelít a hifihez, hamar eljut odáig, hogy kénytelen elsáncolnia magát néhány időtálló érvvel, én ráadásul elköteleződtem az analóg műsorforrások iránt, szóval mindenképpen kilógok a sorból.