Halál a fülre! - A nemlétező audiokultúra sírjára
Nézegetem mostanában ezt az egész hifibizniszt és eléggé összeszalad a szemöldököm attól, amit látok.
Nézegetem mostanában ezt az egész hifibizniszt és eléggé összeszalad a szemöldököm attól, amit látok.
Mire nem jó? - fordíthatnánk meg a kérdést. A következőekben nekem csak mint moderátornak kell megnyilatkoznom, a lényeget ugyanis elmondták helyettem mások.
Ott maradtuk el, hogy az ezüst IC-ket és hangfalkábeleket két részre osztottam. Kissé önellentmondóan az áruk alapján, mert azt gondolom, hogy ebben az esetben az ár elég jól tükrözi a minőséget, de mindenképpen korrelál egymással.
Számtalan helyen olvasom és hallom, hogy a hifi ipar úgymond bajban van. Vannak, akik - egészen tudathasadásos módon - ezért magát az ipart okolják, vannak, akik a fogyasztókat, és vannak, akik csak szimplán a vészmadár szerepben tündökölnek - ez jutott. A "régen minden jobb volt" közhely is gyakran előkerül, mindenki gondol valamit, többnyire azt, amit valahol elkapott vagy olvasott, aztán gyorsan magáévá tett, nincs új a nap alatt, gondolkozni még mindig nehezebb, mint előre gyártott paneleket befogadni. Én meg azt gondolom, hogy a high-endet mindig is azok a gyűjtők tartották életben, akik nem csupán birtokolni szerették volna a lemezeket, hanem a rajtuk lévő felvételekre is kíváncsiak voltak.