Egy brand nyomában - Marantz cd 6003

Marantz-06.jpgA Marantz lassan hatvan éves történetében voltak szebb fejezetek is, mint a mostani, és minden bizonnyal Saul B. Marantz sem így képzelte el a jövőt, amikor 1952-ben eladta az első erősítőjét Amerikában.

Saul egyébként klasszikus gitáron játszott és munkásságát az elégedetlenség vezérelte, vagyis rossznak ítélte az akkori otthoni zenehallgatásra szánt készülékeket - mint annyi pioneer az audiofília története során. A kezdeti időszakban a Marantz egészen kisipari eszközökkel készült, konkrétan Saul pincéjében és a konyhaasztalon (a források eltérnek ebben a tekintetben), később viszont Saul kinőtte magát, ami egyrészt az jelentette, hogy már akkor is volt kereslet a minőségre, másrészt azt, hogy sok tehetséges mérnökökkel vette körül magát. Ez persze csupán a készülékek minőségét érintette, a pénzügyeit nem, így Saul a Superscope Technologies részeként fejlesztette a Marantz brandet 1964 után.

A fénykor

Marantz-04.jpg

A Marantz a hatvanas évektől egészen a hetvenes évekig élte a fénykorát, ez az időszak egyértelműen sikertörténet volt a cég történetében. Elég, ha csak a két előfokra az M6-ra és M7*-re, vagy a NASA által az Apolló űrprogram keretében felhasznált 9120-es készülékre gondolunk. De ekkor született a Model 10B is, ami sokak szerint a világ egyik legjobb hangú tunere – talán éppen ezért figyelt fel rá a NASA is. A Marantz tehát a hifi kezdeteinél nagyon erős alapról indult. Saul akaratereje, elkötelezettsége és tehetsége garantálta az üzletmenetben a minőséget. A hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején a csöves technológiáról fokozatosan átálltak a tranzisztorosra, és elköltöztették a gyárat New Yorkból Californiába. A hardcore rajongók ezt a korszakot már nem sorolják fénykorhoz, szerintem ekkor a Marantz még bőven a vezető audiofil gyártók közé tartozott, nem mellesleg azért, mert ekkor volt képes nagyon nagyot növekedni, számtalan új termékkel előállni, és a jellegzetes Marantz hangzást felhasználók tömegeihez eljuttatni. (Érdekes, hogy sokan egyébként különbséget tesznek a japán és az amerikai Marantz között, bár japánban a hatvanas évek óta gyártanak Marantzot, a Standard Radio Corporation égisze alatt, amely ’75-ben megváltoztatta a nevét Marantz Japán-ra. A hetvenes években pedig Belgiumban is nyitottak egy gyárat.)

A digitális úttörő

marantzcd612.jpg

A nyolcvanas éveket a Marantz leginkább a digitális technológiával vészelte át, mivel a Marantz brandet az értékesítői hálózattal együtt a Superscope eladta a Philips-nek. A cd-t a SONY és a Philips fejlesztette, nem volt nehéz megjósolni, hogy a Marantz a Philips égisze alatt cd-játszóval fog jelentkezni. Így is lett, a CD 63 volt az első konzum audió célra szánt cd játszó, amelyet hamarosan követett a cd 12, ami az internet szerint az első két dobozos cd-játszó (Másutt azt olvasni, hogy ezt Stan Curtis alkotta CD1 (mkII) néven a Cambridge Audionál. Itt egyébként arról van szó, hogy mind a Cambridge Audio cd1, mind a Marantz cd 12-egy transzport és egy dac kombója).

Újjáéledés

Marantz-07.jpgA kilencvenes években a Marantz megpróbált újra felkapaszkodni a high-end élvonalba, és megerősíteni a pozícióját az audiofil középsávban. Ez korszak sok egyéb mellett a japán Marantz előretörését jelentette, amely végül oda tendált, hogy újabb akvizícióra került sor, a Philips részesedésének nagy részét a japán Marantz felvásárolta, ami egyben új irányt is jelentett a technológiában. Ekkor születtek a japán főmérnők Ken Ishawata monogramjával ellátott, amolyan „Special Edition csak másképp” készülékek. A japán konszern elsősorban és leginkább a technológia változásokat szerette volna minél szorosabban követni, így próbált meg a minőség mellett a mennyiségre is koncentrálni. Ennek eredőjeként egyre gyorsabban követték egymást a konzumtermékei, ami erősen felhígította a márka termékeinek minőségét, és bár olykor sikerült egy-egy jobban sikerült készüléket életre hívni, a kilencvenes évek végén a piac hemzsegett a közepes vagy annál is gyengébb Marantz cédéktől és erősítőktől. Ami azért is szomorú, mert éppen ebben a korszakban, 1997-ben halt meg a névadó Saul Marantz. A céget viszont éppen a házimozi és a videó technológiában elért sikerei vittek tovább.

A jelen

Marantz-02.jpg

A kétezres években a Marantz a home hifi felől egyre inkább az új formátumok, az SACD és a házi mozi felé fordult, a konzum termékei minősége csökkent, bár a magasabb kategóriában igyekeztek a mércét tartani, jól lehet egyre sikertelenebbül. 2002-ben a Marantz is bekerült a D&M holdingba, amely többek között a Denont és a McIntosht is birtokolja. Itt gyakorlatilag megérkeztünk a jelenbe, ahol is a Marantz egy időtálló márkanév a maga meglehetősen mozgalmas, hat évizetedes történelmével lassan újabb fordulóponthoz érkezik.

Csillagok, csillagok

marantz-05.jpg

Feltűnt, hogy a What Hifiben mennyire hájpolják a Marantz cd játszókat, egyáltalán az új elektronikáit. Mivel az utóbbi időben nem hallottam sok jó Marantz-ot, sőt kifejezetten gyengékbe sikerült belefutnom, gondoltam lecsekkolom, hol tart most a márka, ha már kapott öt darab kövér csillagot. Hát, fogalmam sincs mit hallottak a What Hifinél ebben a cd-játszóban, ami megérte a plecsnit, mert a cd 6003/4 minden csak nem jó. Főként azt nem értem, vagy inkább nem hallom, hogy miért éppen a nyíltságát és a tisztaságát emelték ki, amikor éppen ellenkezőleg, a 6003-as lekerített, lassúcska és brummogó cd-játszó. Sajnos besorolható a Marantz utóbbi időkben „kialakított” jellegzetes hangzású készülékei közé, vagyis fáradt, bágyadt és sávhatárolt. Kérdés maradt továbbá, hogy vezet-e még út a Marantznak az audiofil erényeket szem előtt tartó felhasználók felé?

Hol van ma már a dicső múlt?

Marantz-08.jpgEnnyire azért nem érdemes süketnek tartani az angol olvasó közönséget, főként, ha két oldallal odébb What Hifiben ott van egy tényleg jó cuccról a részletes beszámoló. Vannak persze előnyök is, számosak, mondhatnánk, hiszen ott az előlapon az usb bemenet, és a cd6003/4 tisztességgel lejátszik szinte bármilyen formátumot, legyen az mp3, vagy wma. Valahogy mégis az az érzésem, hogy itt most nem az volt a lényeges, hogy a hangminőség is felmutasson legalább néhány olyan paramétert, amiért érdemes megvenni azoknak is, akik hallgatnak még olyan kevésbé trendi módon zenét, minthogy betesznek egy cd-t. Amúgy a Marantz meglehetősen pofás házat csinált a cd-inek, az oldalain lekerekítet, kellemes és egyedi formájú készülék. Üdítő, hogy nem a szokásos pár cm magas lapos dobozzal van dolgunk, ránézésre egészen olyan, mintha komoly tartalom lenne a komolynak kinéző ház mögött; utólag derül ki, hogy ez mindössze csak bók volt a leendő vásárlók felé. 

* Ezek mind csöves elektronikák, a Marantz kezdetekben kizárólag csövekkel foglalkozott, érthető módon, hiszen ebben a korszakban nem voltak még megfelelő minőségű tranzisztorok