Minden, ami hang – München high-end show 2013

Címlap.jpgMinden bizonnyal a Müncheni high-end show a világ legnagyobb audio kiállítása és vására.

Nekünk magyaroknak, akik egy mücheni mércével mérve aprócska szállodához vagyunk szokva, alig pár szobával, egy ekkora rendezvény szinte elképzelhetetlennek, beláthatatlannak és nehezen felfoghatónak tűnik. A szobák száma összesen három emeleten közelíti a százat, összesen 350 kiállító és mintegy 900 márka jelent meg idén*. A bemutatókra szánt négyzetmétereket pedig felesleges megszámolni, a futballpályának sem az a lényeges eleme, hogy mekkora, hanem az, hogy milyen csapatok játszanak rajta, és az, hogy milyen a meccs.

Címlap-02.jpgMünchenben minden mérkőzés barátságos, és szinte a világ összes jó csapata és kiemelkedő játékosa ott van, már ami az audio világát illeti. Egyébként ilyenkor, amikor a képeket nézegetem, némileg zárójelbe kerülnek a sopánkodás hangjai, hiszen Münchenben amellett, hogy nagyon-nagyon sok látogató, még több kiállító jelenik meg évről-évre, ami korántsem a teljes palettája a hobbinak, például a tengeren túli gyártók egy része hiányzik, mások pedig a csendesebb, bensőségesebb hangulatot keresik, szóval ez még így sem a teljes kép, de nagyon nem tűnik úgy, hogy válságban lenne az iparág.

Kiállítás.jpgMint minden kiállításon, itt is vegyes a kép, felvonulnak az ismert gyártók - a Cambridge Audio standján simán elférne a hazai hifi és házimozi show szőrőstől-bőröstől, még hely is maradna -, ott vannak az egyszeri poénok, ott vannak az újdonságok, a régi motorosok és a különböző régiók sláger termékei, mellettük a dizájn és a hifi oldalhajtásai egyaránt. (Aki nem tudná, Münchenben csak és kizárólag kétcsatornás hifi van, házimozi nincs.) Egyszóval München a jelen és egy kicsit a jövő is, az audio világának, piacának a jelenlegi keresztmetszete. Ha van rá elég időnk, itt szinte mindent megtalálhatunk, München ugyanis hangsúlyosan a máról szól – és gyakran a mának is. Az időn elég nagy hangsúly van, hiszen egy ekkora kiállítást nem lehet megnézni három nap alatt, még ha mindenhol csak egy-két percet töltünk is el. (Nekem sem sikerült, én is csak a fotókból, na meg a beszámolókból tájékozódom, ezért is lesz ez a cikk a továbbiakban inkább képes bemutató, ugyanis én nem jutottam ki, viszont kaptam egy dévédényi fotót, hogy csináljak vele, amit akarok**).

Lemezjátszó-01_1.jpgDe hadd beszéljek még egy kicsit az audio készülékek legnagyobb show-járól. Érdemes ugyanis. A kiállítás mellett, ami a nagyközönségnek szól, van egy „bennfentes” rész is, ahol a kereskedők, gyártók találkoznak. Na ez az a rész, ahová mindenkit el kellene küldeni, aki itthon valaha is foglalkozott vagy éppen foglalkozik audio termékek forgalmazásával. Münchenben ugyanis nincs klikkesedés, kasztosodás. Mindenki szóba áll mindenkivel, az ott egy hajó, a szó általános értelmében, amiben mindannyian eveznek. A hangulat egyébként is nagyon más, mint itthon. Nem látni kinyúlt pulóveres arcokat, akik nejlonszatyorba gyűjtik a prospektust, egyáltalán prospektust se nagyon látni. Nem látni a bemutató szobák ajtajában halkan sutyorgó – „hallod, de szarul szól” – hifistákat. Látni viszont a hatalmas terekben itt-ott felbukkanó random zenészeket, akik rögtönzött minikoncerttel szórakoztatják a látogatókat. Emellett látni München mosolyogva demózni cégtulajdonosokat, fejlesztőket például. De következzenek a fotók, azokból mindennél többet tudhatunk meg. 

A Pro-Ject legnagyobb, 12”-os hangkarja, szépen csomagolt shellekkel. Noha már szinte mindenütt van „kompjuter audio”, az analog az örök túlélő, mi sem mutatja jobban, mint a komolyabbnál-komolyabb lemezjátszók tömkelege.

Pro-ject.jpg

A fülhallgatók egyik királya, az elektrosztatikus Stax. A dizájn maradt, és állítólag a hang is a régi.

Stax.jpg

Ortofon pick-upok, akár egy ékszerboltban.

Ortofon.jpg

Néhány dizájnra hangsúlyt fektető hájend, elrettentésül.

Dizájn-01.jpgDizájn-02.jpg

D-osztályú végfokok, korrekt építési minőség, de a t-ampot nem fogja megverni, olcsóságban biztosan.

D-osztály.jpg

Egy nagyon szép, retro hatású elő-erősítő. Na meg a hozzá tartozó végfok, ami már annyira nem szép. Pedáns felépítés, régi Sylvania csövek, nem lehet rossz. Alattuk az EMS szintén retró, szintén szép, szintén nagyon komoly előfoka. De erről írt az audioworld is.

Retro-03.jpgRetro-02.jpgRetro-01.jpg

Nagra. Egy csoda. És a fotó is hangulatos.

Nagra_1.jpg

Ekkora volt egy átlagos szoba. Installáció, fények, minden, ami kell.

Szoba-01.jpg

Tim De Paravicini, az örök túlélő. EAR, ez biztos, hogy nagyon jó lehetett, mert másutt szóltak is.

EAR.jpg

Takatsuki elektron csövek és fadobozos, faházas pick-upok, igazi japán hangulat, kézzel írt cetlik, nem kell többet mondani.

Tkatsuki.jpgTakatsuki-01.jpg

Funk Firm. A Kicsi Szupi lemezjátszó. Valamint az új kar.

Funk.jpg

Fogalmam sincs, mi ez:

kép-01.jpg

Ezt sem tudom, de mindenesetre Wadia:

Wadia.jpg

Vajon miért szólnak jól az analóg felvételek? Hát ezért, barátaim. Telefunken stúdió magnó.

Telefunken.jpg

Single-driver kánaán. A kerek doboz az priceless.

Single-driver.jpg

Hangulat 1.

Hangulat-01.jpg

Hangulat 2.

Hangulat-03_1.jpg

Itt található egy háromrészes beszámoló is a showról.

**A fotókat Tóth Miklós készítette, ezúton is köszönöm a szabad felhasználást.