Dizájn hatás - Myryad z112

A felültöltős Rega Planet cd játszónál volt egy optikai érzékcsalódás, hogy míg az első verzió ránézésre műanyagnak tűnt, valójában alumínium ötvözetből készült, addig a későbbi típusok burkolata megszólalásig fémhatású volt, ennek ellenére fröccsöntött műanyag korpuszba csomagolták őket. Hát valami ilyesmi történt most is.

Cd játszók iránti kissé öncélú "hajszám" okán (szerettem volna magamnak egy újat venni) elvetődtem jó pár helyre, és bár nem mértem fel a piacot, de talán valamennyire sikerült nagyjából feltérképezni a jelenlegi kínálatot, még ha csak csekély mértékben is. A favoritom ezidáig a Cambridge 740-ese volt. Írtam ezt azért, mert példás minőségben építették. Kettős fém házban kapott helyet a duál Wolfson dac dedikált tápellátással, az elektronika a kategóriáhájához képes szokatlanul kidolgozotnak hatott, mutatta ezt például a tekintélyes súlya, de fontosabb volt az impresszív, direkt, lényegretörő hangminősége. Egy dolog szólt ellene: a felkonvertálás során jellegzetesen "grízes" harsánysággal dúsult fel a hangja. Színesnek elég színes volt, nem kiabált, de valamifajta érdességet és feszültséget éreztem az előadásában, egyszóval úgy döntöttem, addig nem vonom meg a mérleget, amíg legalább két másik márkát, típust nem sikerül fülvégre kapni. Működtek bennem az előítéletek is, bárha megpróbáltam tőlük elvonatkoztatni. Amióta a minőség nem ekvivalens a kinézettel, óvatos vagyok.

 

A Myryad még azon ritka gyártó közé tartozik, akik nem szervezték ki magukat tökéletesen Kínába. Az alkatrész beszerzésen kívül a tervezés és az összeszerelés is Angliában történik. Korábban csupán jelzésértékű benyomásom volt velük kapcsolatban, amíg a l'auditeur forgalmazta a márkát, alig voltak középkategóriában termékeik, ez most, úgy tűnik, változott. Ugyan nem egy olyan cég, akinek a portfóliójában tucatnyi készülék van, a Z szériával leereszkedtek a 200 ezres szegmensbe is. Az első benyomás a megjelenése volt. A Css 4392-es dac chip-et magában rejtő vékony, dvd-re hajazó dizájn nekem jellegtelennek tűnt. A vékony ház kifejezetten könnyűsúlyúnak és kontraproduktívnak hatott: tovább táplálta azt az előítéletemet, hogy egy dvd házba épített tipikusan gyenge, a márkahűeknek készült lejátszóról van szó. Jó nagyot tévedtem. A Myryad új ára még évekkel ezelőtt, amikor a forint nem gyengélkedett a többi valutával szemben, 200 ezer körül mozgott, jelenleg, mivel a forgalmazó megválik a márkától, akciósan 119 Ft-ért volt kapható. (Én a legutolsó darabot hallottam, nem tudom, megvan-e még) A meghallgatás során amolyan belövő vízként az Exposure 1010-esét is bekötöttük (miért ne?). Kár volt.

Megélhetési audiofília

Bevallom, nem hiszek abban, hogy létezik olyan mérce, ami mindenki számára elfogadható sorvezető. Kondo ide vagy oda, milliókon innen és túl, nem hiszem, hogy mindenki ugyanazt keresi a hifiben. A hangzások között - hála istennek - van annyiféle, hogy mindenki megtalálhassa azt, amivel boldogan és elégedetten tud hátra dőlni a fotelben. Kinek reaxáció, kinek adrenalin. Ne legyünk demagógok, egyszerűen nem éri meg vitázni rajta. Az Exposure azonban túl drága volt ahhoz képest, hogy ennyire gyenge legyen. Ványadt, sovány és jellegtelenül színtelen hangja volt. Alig találtam olyan tulajdonságot a kissé zavaros és feszültséggel teli hangzásban, amire azt tudtam volna mondani, hogy létezik olyan rendszer, ahol ki tudná futni magát. Nem volt hova: egy sánta ne induljon futóversenyen. Ezek után a Myryad, a maga filléres kinézetével és a papundekli lemeztányérjával meglepően egységes és főként kiegyenlített hangzást nyújtott. A kissé mélytónusú megszólalásnak jót tett, hogy nem emelte ki a középtartományt, mint megannyi olcsó (?) cd játszó előszerettel teszi. A Myryad hangjában pontosan detektálható volt, hogy értelmes tervezői munka és gyakorló zenehallgatói tapasztalat szülte. Nem kell ide semmilyen technikai bullshit, a z112 kinézetével és a kissé elnagyolt műszaki megvalósítással - filléres mikrokapcsolók, berezgő lemeztányér, béna kijelző -, sugallja, hogy a koncepció az volt: ahol lehet spórolni, de a lényeges pontokon viszont megtenni mindent annak érdekében, hogy a kijelölt büdzséből a maximumot lehessen kihozni. A cd játszó karaktere önmagában zenei, még egy olcsó és sok tekintetben gyenge elektronikát is képes megemelni, de ha jó rendszerbe kötjük és odafigyelve választjuk ki a kábeleket - egyébként könnyű illeszteni, de a drágább ezüst kábeleket is meghálálja - nagyon jól kiszolgálja a legtöbb rendszert. Az Innovations Alto-t például magasan megugrotta, amit persze még évekkel ezelőtt, 2000 környékén a forgalmazó 200 fölött árult - olyan ma már viccesnek ható trükkel, hogy bekötötték a méregdrága elektronikák elé, és tessék: milyen jól szól.

Aki szegény, az a legszegényebb

Azt hiszem, hogy az olcsóság fogalmát kissé át kellene defniálni. Nem csak a mihez képest kérdés miatt, hanem azért is, mert a hifi az egy olyan furcsa állat, hogy ami ránézésre esetleg béna, annak minden további nélkül lehet egészen jó hangja is. Közhelynek ugyan ez közhely, de néha mindannyian belesétálunk ebbe a látványos csapdába. A neten szörfölve csupán képeket látunk, néha beszámolókat olvasunk, és egyre másra derülnek ki, hogy egyszerű lifestyle rendszerek olcsó darabjai között kincsek lapulnak. Messze a kellemesnek becézett hangképtől jó pár olyan tulajdonsággal, amire komoly rendszerek tulajdonosai is felkapják a "fülüket". Nyilvánvalóan nem high-end temékek esetében néha nehéz értelmezni a erényeket. Hallgathatóság kontra felbontás, részletezés kontra fensőséges nyugalom. Ezeknek mind-mind ára van. A z112-es ezzel szemben nem a nincs hiányérzetem módszerrel játszik, hanem tényleg tudja is a trükköket, és hát az árával messze nem ezt üzeni. Szóval a Myryad, még ha alig is hallani róla, egy korrekt gyártó. Ez a kissé furcsa, dvd formájú cd játszó, ami inkább egy tunerre hasonlít - bár az interneten csak olyanokat találtam, akiknek ez kifejezetten tetszett -,  zenei produktum. Abban nem vagyok biztos, hogy öt évnél tovább húzná a futóműve, de abban igen, hogy a hangja korrekt és sokáig hallgatható. Hiteles, hihető, egyben van. Akinek volt 10 grand a zsebében és olyat akart magának, ami nem csak az agyon masterelt és harsány audiofil felvételeket képes elfogadhatóan megszólaltatni, ráadásul képes nyújtani valamit azon felül is, hogy nem torzít, az a nyerő lapot húzta ki a pakliból. Ahogy a mondás tartja: száz szónak is egy a vége, nagy vétel. Tisztában vagyok vele, hogy bőséggel vannak rendszerek, ahová bekötve csípőből lehet rámondani, hogy ez túlzás, vagy azt, hogy süket vagyok, mint az ágyú. De persze ez nem jelenti azt, hogy ami elsőre nem tűnik átütően igaznak, az később nem emelkedik-e fel egy olyan piedesztálra, ami többet ér, mint az, hogy számolatlanul költjük el a pénzt valamire, ezzel automatikusan degradáljuk vissza az értéket oda, ahol " az annyit is ér". Én továbbra is többre tartom, ha valaki képes fillérekből jó dolgokat előállítani, ugyanis ezzel lehet a hifit kedvelők táborát gazdagítani, míg az elszálló árak inkább kirekesztenek.