Áramvonal - kell-e speciális hálózati kábel?

Hálózati_09.jpgKábelt tesztelni nem túl nagy élmény, még akkor sem, ha a rendszerben hallható hatása egyértelmű hangminőség javulás.

Közellenség

Hálózati_07.JPGRégi és elég olcsó poén azon lovagolni, hogy a kábelek - főként a hálózati kábel - egyetlen feladata, hogy áramot szállítson a hálózattól a készülék tápegységééig. Nem csak én, de azt hiszem rajtam kívül rengetegen örülnének, ha ez ilyen egyszerű lenne. Tényleg milyen jó lenne, ha az egész hobbi csupán abból állna, hogy megvesszük a - lehetőség szerint - integrált zenelejátszó berendezésünket, majd megnyomjuk a play gombot, és elégedetten hátradőlve hallgatjuk a létező legjobb minőségben megszólaló felvételeinket, ki-ki a maga kedvencét? Ebben az elképzelt ideális világban a kánaánhoz csupán annyi kellene, hogy mindenki egyetértsen abban, hogy mi az a jó minőség, esetleg még azt kellene elérni, hogy a gyártók közös platformra helyezkedjenek annak tekintetében, hogy mostantól mindannyian a létező legjobb alkatrészekből és a legegyszerűbb kapcsolásokkal fognak igen jó minőségű, kompakt készülékeket előállítani, amelyet a létező legalacsonyabb haszonkulcssal értékesítenek, hiszen itt nem az üzlet a lényeg, hanem az emberiség boldogulása. Egyébként ha már a mesés vágyaknál tartunk, esetleg még azt is el lehetne érni, hogy az állam támogassa a zenehallgatást. Mindenki befizeti a “zeneadót”, majd elballag a “zenehivatalba” és átveszi a neki járó high-end rendszert, és lőn csoda: az emberek  boldogok, az arcokon mosoly, a lelkekben béke. De sajnos nem így van.

Az érme két oldala

Hálózati_01_1.JPGMint ahogy az sem teljesen igaz, hogy a minőségi “akármilyen” kábel nem számít. Az ár/érték arányról lehet és kell is vitatkozni, de a helyzet az, hogy aki hallott már high-end rendszert, és volt lehetősége kipróbálni a “szenteltvízbe” mártott kábeleket ezeken a rendszereken, annak nem nagyon vannak kétségei a hatásukat illetően. Az egy más kérdés, hogy ki mennyit akar és mennyit tud egy ilyen rendszerre, az ahhoz való kábelre költeni. Mint ahogy azzal is lehet vitatkozni, hogy hol van az a pont, ahol megéri egy ilyenre beruházni, vagy nem. Mind-mind egyedi, személyes döntés. Mellesleg egy valódi high-end erősítő és egy hangfal kombinációja simán elvan egy egyszerű cd- vagy dvd-játszóval, a világ legegyszerűbb kábeleivel is. Az a rossz hír, hogy jobban fog szólni, mint egy minőségi kábelekkel, ügyesen összerakott sima audiofil lánc. Sőt, mondok mást: nem rég volt nálam egy olyan készülék (Dynaudio XEO 5), ahol ugye az a truváj, hogy az erősítő benne van a hangfal dobozában és a jelet egy rádióadón keresztül kapja a cucc, azaz nem kell hozzá kábel (hell yes!). Lehet, hogy az az ideális világ, amit az előbb felvázoltam, hamarosan elérkezik? Ha nem akarok kibújni a kérdés elől, azt kell mondjam: is-is. A Dynaudiot érdemes meghallgatni, majd levonni a konzekvenciát. Kétségtelen, hogy a konstrukció kezelhetősége jóval egyszerűbbé teszi az életünket, de azt is látni kell, hogy ezzel egy olyan útra léptünk, amelynek nincs folytatása, hiszen a kompakt megoldást nem tudom tovább hangolni, azaz: vagy tetszik, vagy nem, harmadik lehetőség nincs. Lehet, hogy bonyolultabb és munkásabb, ha utána kell járni a kábeleknek, de adott esetben hozzák is az eredményt. Ezzel persze nem mondtam semmit a Dynaudio megoldásáról; főként azért nem, mert minden bizonnyal a XEO-nál nem csak ez az egy (ti.: a kábel) szempont jött számításba. Egyébként a 6moons letesztelte a nagyobbik típust, itt utána lehet nézni.

Hálózatból jön az áram

Hálózati-04.jpgNos, hosszú bevezető után térjünk a lényegre. A sztori ott kezdődik, hogy volt nekem régen egy Philips CD304-esem (mkII verzió), amit ugyan eladni nem tudtam, de sikerült egy viszonylag jó cserét összehozni, miután hosszú és szenvedésekkel teli próbálkozások után kiderült, hogy a cdm1-es mechanika és a tda 1541-es dac, meg a körítésnek mellépakolt több kilónyi fém nem segít a hangján, és nem sikerült megszeretnünk egymást. A csere ellenében kaptam két hálózati kábelt, jó hosszúak és vastagok voltak, nehezen kezelhető, alig hajló cuccok, félre is tettem őket. Akkor éppen a 47Lab storatos kábeleiből berheltem magamnak hálózatit, és még az sem zavart, hogy a kábel mindössze 0,6 mm vastag, sőt a szigetelése sem valami nagy szám, a hangja viszont lendületes és tiszta, nagyon jó középsávval, nem olyan sorjás, és nem is torzít annyira, mint a sima kincstári. Mindössze 3 rongy métere a madzagnak, tehát az egész mizéria egy tizesből megvan, nem igényel méregdrága dugókat, stb. Viszont, mikor megjöttek a csöves erősítők, gondom lett velük, ugyanis nincsenek árnyékolva, ennélfogva búgtak, mint egy hajókürt. Összeszedtek mindenféle zavart, ráadáasul nem volt elég az átmérő a csövesek áramfelvételéhez, félő volt, hogy egyszerűen elolvadnak a terhelés alatt. Eszembe jutott, hogy elővegyem a slaugokat. Hogy mi történt? Végre megszólaltak a cuccok, és ugrottunk egy kategóriát fölfelé. A deal értéke, azt hiszem, 6 rongy volt darabjáért. A 47Labot megkapta a cd-játszó, azóta is ez van bedugva, és semmi panaszom, ugyanolyan mértékű a hangminőség javulás, mint a tranzisztoros erősítőnél, megjött a “dög” a hangba, fokoztuk a lendületet, ugyanakkor letisztultak a durva torzítások, helyükre kerültek a részletek, nem volt olyan kiabálós, mint amúgy. Az egész benne volt majdnem egy húszasban. Megérte? Szerintem meg.

Happy-ending

Hálózati_05.JPGA sztorit ott kellene folytatni, hogy az elcserélt hálózatikról kiderült, hogy a Pointe által forgalmazott típus (már nem gyártják). A történet frappáns lezárása pedig az, hogy az elmúlt két hétben az új Pointe hálózatit hallgattam és igen meg vagyok elégedve vele. A hozzá adott - szóbeli - használati utasításban az szerepelt, hogy a nagy áramfelvételű készülékekkel él igazán, de mivel a phonohoz járt, gondoltam azzal kezdek. És itt azt hiszem, egyből fel is kell rúgjam a papírformát. Az előfokkal, és a cd-játszóval jobban szólt, mint a végfokkal. Illetve pontosítok: a hosszú távú hallgatás során a végfoknál talán egy kicsivel több a jótékony hatás. A különbség leginkább abban volt tetten érhető, hogy míg az előfokba dugva ugyanúgy lekötött a zene megszólalása, de a végfokban ez a figyelem vagy inkább a zene “izgalmi faktora” élénkebb volt, tovább is tartott. Azt is ki kell hogy emeljem, hogy hosszú távon a végfokban jobban értékeli az ember a finomságát és a részletező képességét, ami egyébként szerintem a legnagyobb erénye, mint a kvázi front endeknél. Szerettem az "összeszedettségét" és a hitelességét is. Jó pointe továbbá, hogy úgy lesz artikuláltabb a megszólalás, hogy közben nem lassul le, nem válik hifissé, azaz nem hangsúlyozza túl a hangtartomány különböző részeit. El lehet vele játszani, kinek hol jön be jobban. Főként azoknak javaslom, akik csöves elektronikákat hallgatnak, de mint láttuk, bárhol megél. Az ára rendben van, bőven elérhető, ki lehet próbálni otthon is, sőt ebben a Pointe példamutató módon jár el, még csak kérni sem kell. Mit mondjak még? Talán azt, hogy próba: szerencse. Higgyetek a saját fületeknek!

Hálózati_03.JPG