Általában ódzkodok a kábel tesztektől, valamiért mégis egyre több van belőle az oldalon… Valahol érthető, hiszen egy kábelt kölcsönadni nem túl nagy kockázat, nem jár bonyodalmakkal és egyszerű „tesztelni” is. Na igen, ennyi könnyebbséget nehéz visszautasítani - főleg, ha az embernek kevés az ideje.

Egyszerű a teszt, hiszen kihúzod a régit, bedugod az újat, egy óra múlva már meg lehet kockáztatni a véleményt is, vagy megírni, hogy nagyjából milyen. A komolyabb daraboknak persze több idő kell, és az igazi az A-B, majd újra A teszt, amikor a visszapróba után kiderül, mennyit veszítünk, ha kivesszük a rendszerből.

Vidám vasárnap

A kábelek amúgy elég egyszerű szerkezetek, sok mindent nem lehet róluk írni, ellenben a megtűrt, majd a megtűrve elfogadott státusz után manapság a kábelekből van a legtöbb a piacon, a hifisták nagy-nagy örömére. Talán csak az usb dac-okból létezik ennél is nagyobb kínálat, de ebben nem vagyok egészen biztos. Itt is, mint mindenütt ebben a hobbiban, szakkörök, hitgyülik és fan klubok vannak, ki ebben, ki abban látja/hallja a legjobbat. (És persze ezek a hitgyülik néha egymásnak esnek a fórumokon, ami egyrészt nagyon vicces, másrészt meg nagyon unalmas)

A kábelek között a legmostohább sors a hálózatiaké lett, a nagy többség eleve el sem fogadja hasznukat, a kisebbség meg ugyanúgy ódzkodik tőlük, mint mondjuk én. Mindez alól kivételek azok a rafinált és edzett audifilek, akik már kipróbáltak mondjuk ötnél többet. A hálózatikban szerintem az az igazán izgalmas, hogy ha jó, akkor többet nem kell vele foglalkozni. Megveszi az ember, bedugja, ha pedig valaki kérdez róla, vagy mélyen hallgat, vagy legyint egyet, és gyorsan másfelé tereli a beszélgetést. (Ha tehetném ide is inkognitóban írnék, úgy könnyebb) Na mindegy, veselkedjünk neki a következő kábeles cikknek.

Tesztből a mélyvízbe

Az AN Uk-nek sokáig nem volt semmilyen dedikált hálózatija, az erősítőkhöz és minden készülékükhöz a mezei informatikából ismert, fekete színű kincstári kábelt adták. Illetve tévedek és gyorsan pontosítok: volt, már hogyne lett volna, úgy hívták, hogy SOGON és nagyjából annyiba került, mint egy Level 3-as végfok. Ezen felül volt még egy belső használatra szánt, amit a showkon lehetett látni/hallani, hol aranyszínű szigetelésben, hol fehérben.

A fehérről azt mondták nekem, amikor kérdeztem, hogy az a teszt példány, az aranyról meg semmit. A "teszt" azt jelentette, hogy még nem volt végleges formája, egyelőre hallgatják, aztán vagy lesz belőle termék vagy nem. Mostanra lett. És egyből az ISIS, ami ugye az Ő terminológiájukban a legtöbb szálat tartalmazó réz kábel, van belőle IC és a hangfal kábel szett, amely több kiszerelésben is elérhető. Akinek AN UK cuccai vannak, nem nagyon kell magyarázni, miért épp így lett, de a „hétköznapi” hifi magazinok is elég jókat írtak róluk, ha ez jelent valamit. Tavaly a kínaik egyik legismertebb magazinja egyenesen Best Buy plecsnit adott érte. Hoppá. 

Akarod hallani?

Talán egyszer én is veszek egyet magamnak, ha eljutok odáig, de az még messze van, gondoltam, amikor megláttam, hogy kijött. „Gondolta a fene” – írta a költő, én meg léptem tovább. Most viszont lassan egy hónapja vendégeskedik nálam egy másfél méteres ISIS hálózati, amiről semmit nem tudok azon kívül, hogy a kezembe nyomták egyetlen szó nélkül. Láttál már ilyet? – kérdezték.Nem. Akkor most látsz. Akarsz hallani is?  – Hát, lehet, hogy igen.

Erre szokták mondani, hogy this is the beginning of a beautiful friendship. Merthogy hazamentem és bedugtam a Vindicator seggébe, és azóta tart a barátság. Szóval az ISIS hálózati rendkívül hosszú leírása így kezdődhetne az ortodox magazinokban: "A kábel másfélméteres kiszerelés, impozáns vastagságban, ahogy azt a nagy áramoknál megszokhattuk. A gyártó adott a megjelenésre, tekintélyes, ezüstszínű műanyag szigetelés óvja a 96 szálat tartalmazó vezetőket és ezzel a felhasználókat az áramütéstől. Az árnyékolás elengedhetetlen része minden hálózati tápellátásban jeleskedő kábelnek."* Hopp, innen átveszem a szót. Szóval az ISIS-nek fekete színű bakelit dugó van a végén, ezüstözött villával. Egyebet nem tudok elmondani, kérem kapcsolja ki.

Teve van egypúpú...

Bambulgattam a rendszer előtt nagyjából egy hónapot. Szerintem ennyi elég ahhoz, hogy egész jól kiismerjem a kábel hangakarekterét, ami  – mily meglepő  – számomra nem volt különösebben új. Az ISIS-nek ugyanis van IC verziója is, amit úgy szintén elég jól ismerek, és kb hasonló hatást tudtam vele elérni, mint most a hálózatival. Vagyis ahány helyre dugod, annyiszor kapod ugyanazt  – hát ez mondjuk a nőkre nem igaz, de maradjunk a témánál. Első blikkre kb annyi jött le, hogy letisztult a torzítás egy része, meg hogy kaptunk egy újabb adag löketet a dinamikatartományban, kitolódtak a sávszélek, meg ilyen hifis dumák.

Aztán hallgattam tovább. A feleségem egyébként azonnal megutálta, mert amikor hosszú ideig ülök a kanapén szótlanul, kezemben a távirányítóval, valahogy rögtön tudja, hogy ebből pénzköltés lesz. (Egyébként nem lett) Úgy hogy Őt nem kérdeztem meg róla, milyen, pedig meg szoktam, de többnyire nem válaszol, csak hümmög, amit viszont nehéz beleírni a cikkekbe, de azért tovább próbálkozok. (A gyereknek szerintem tetszett  – úgy megsorozta bent az asszony hasát, mint egy miniatűr Tyson)

Nincs túl sok viszonyítási alapom, de az A-B, majd újra A tesztet végigcsináltam tisztességgel, ne mondjátok, hogy mindig csak maszatolok. Az a szomorú hírem, hogy az ISIS elég jó hálózati kábel, sőt ezért az áráért kisebbfajta rablás otthagyni. Nálam nagyon bevált, nem nagyon tudtam pótolni, amikor kihúztam. (értsd: saját rendszer, blablabla). De erről egy kicsit bővebben. Amikor az IC-t hazahoztam, az volt a reveláció, hogy a sávszélek szinte eltűntek, meg az, hogy a zene egyszerre lett plasztikus is meg érzelmes is, a dinamika pedig tovább tartott, mint eddig bármikor. Na igen. De elég ez?

Jó sok drone

Amit eddig hallottam "high-end" kábel nálam valahogy mind színezett volt, meg játszott a balansszal. Vagy túl lágy lett minden, vagy túl sokat mutatott a magas frekvenciákból, vagy széthúzta a hangképet, de kemény lett, vagy punnyadt maradt, de iszonyú részletes, szóval mindegyiknek volt egy könnyen felismerhető, jellegzetes hangzási karaktere, amivel úgy voltam, hogy vagy tetszik vagy nem. Ehhez képest a megszólaló zene is változott, húzták magukkal az egész hangképet. Ezek a kábelek válogatósak voltak, hol a klasszikus zene állt nekik jól, hol a rock, hol meg az ún. élőzenei félvételek - az elektronika kb sehol. (Ez a kakukktojás, ilyet nem hallgatnak a tesztelők) 

Az ISIS azonban úgy illeszkedett a rendszerembe, hogy a jellegzetessége nem volt feltűnő. Írjam azt, hogy jellegtelenül volt jellegzetes? Nem dobta meg a basszust, nem billentette fel az egyensúlyt, csak finomabb lett minden, helyesebb, tisztább és élőbb. Ehhez képest ilyenkor mindig előjön, hogy na, de akkor ezüst vagy sem? Nem, nem egyáltalán nincs olyan ezüst hangja, amiért egyesek megvesznek (Érted?! Szóvicc!). Nincs meg benne a finomkodásra való hajlam, mint az ezüstöknél, ahol a levegőségen és a színek gazdagságán merengünk. Szerintem az ISIS egy pontos és ütős rézkábel, annak minden hozadékával. Az én furcsa elcseszett ízlésemhez közelebb: erre mondanák azt a hifisták, hogy all rounder. Hát én ezt nem mondom. Viszont jó sok drone-t hallgattam rajta, legyen elég ennyi. 

A Steinway egyeduralma

Mostanában nagyon megkedveltem Lars Danielsson (feleségével Caecily Norby-val jönnek a bmc-be júniusban) klasszikusát, a Tarantella-t, ami kb olyan jazz, hogy tök mindegy minek hallgatod, mert simán lehetne pop is meg alternatív is, annyira jó és annyira mindenen felül áll, hogy fölösleges ráhúzni egy stílust. És igen, ez egy közel mikrofonozott felvétel, amit én nem szeretek, de ettől még remek kis lemez. Milyen lett az ISIS-szel? Kb az is mindegy, de olyan, hogy rögtön elkezded keresni a lemezt, lehet-e még kapni? (Lehet). Aztán Vijay Iver új lemezét is gyötörtem. Ő az a fiatal komponista és zeneszerző, aki meg merte tenni, hogy a tíz tételből álló Mutations-ön, ami az első saját darabjait tartalmazza, jó néhány ponton elektronika kíséri a vonós kvartettet. Ez a lemez sokkal hallkabban, melegebben, bensőségesebben szól. Nem könnyű zene ez egyébként, de megéri odafigyelni rá. Valahol olvastam, talán Schiff András nyilatkozta, hogy mennyire túlterheli a Steinway egyeduralma a zongorairodalmat. Főként, hogy a régizene mozgalom újra felfedezte a történetileg is autentikus hangzást. Hm. Van benne valami. De itt asszem a Steinway jól jött. Jó modern hangja van.

Üti, vágja, hajszolja

Fura hobbi ez a hifi, mert én mindig a végére hagyom a klasszikus zenét, valahogy így alakul. Hát a helyzet az, hogy ott meg minden kicserélődött. Történt, hogy egy este hullafáradtan értem haza, viszont a Corvintetőn meg Rewind! volt. Vinyl only, nyilván menni kellett. Öt percenként csörgött a telefonom, hívtak, menjek. Egyszerűen nem ment; tényleg nem bírtam mozdulni. Feltettem egy régi Deutsche Grammophon lemezt, Mozart van rajta, zongoraconcerto-kElena és Emil Gilels-szel; Karl Böhm vezényli a Bécsieket. Hátha ettől lenyugszom és alszom egyet. Hagyjuk a fenébe a bulizást ma este.

Félig már aludtam, olyannyira, hogy totálisan megfeledkeztem róla, hogy ezen a rendszeren még nem szólt klasszikus, meg arról is, hogy ez milyen rendszer, arról meg végképp, hogy egy ISIS van a hálózati helyén. A Mozart zongoraverseny felénél felültem a kanapén és a pizzicatokra kezdtem figyelni, ahelyett, hogy hagytam volna a kellemes zsibbadást az agyamban, és aludtam volna. Böhm-ben azt szeretem, hogy a jobb felvételein művészien kegyetlen. Ha kell hajszolja, vágja, üti a zenekart, nyomjátok neki, nem baj, ha sok lesz, majd megszokják.

Ezen a felvételen azonban vagy rossz napja volt, vagy nagyon jó, mert most nyugodt, kiegyensúlyozott és éterien tiszta; apró gesztusok, a partita hangsúlyai. És közben a háttérben marad. A zenekar meg ott talája magát a két zongoristával, akik jobb híján elvezénylik, elkalauzolják őket Mozart zseniális útvesztőin. (Nem mintha ez ennyire egyszerű lenne...) Ilyen is ritkán van, hogy nem a zongora megy a zenekarral, hanem a zenekar a zongorával. (Böhmről azt tartják egyébként, hogy a Mozart lemezei nem elég karakteresek. Szerintem meg éppen az benne a jó, illetve hát hallgassátok meg ezt a felvételt) Lement a lemezoldal, megint csörgött a mobilom, felvettem. Jól van, rohadjatok meg, tíz perc múlva ott vagyok, addig kérjétek ki a söröm.

Rossz vége lett amúgy. Nagyon berugtunk.

*A szöveget az egyik ismert hifiportálról vettem át szinte szó szerint. Gondolom, azt nem kell mondanom, hogy nem az ISIS-ről szólt.