A hír tömör, és korántsem új: az Audio Note Japánban, a Rubycon gyárában újra elindította a legendás Black Gate kondik gyártását Kaisei néven. Kavicsot dobtak a high-end és úgy általában a hifi tengerébe. Innen persze ez úgy tűnik, mintha egy meteor csapódott volna be.

Bevallom engem mindig mulattat a tudálékos okoskodás azon formája, amikor valakik (tudjukkik!) bizonyos cégek működése mögött nem a piaci folyamatokat, tudatos döntéseket, hanem magát az Ördögöt, esetleg az angyalt vélik felfedezni.

A magyar hifistáknak talán egy kicsit mindig is túl élénk volt a fantáziája. Ahelyett, hogy hiteles információk alapján döntött vagy mérlegelt volna valamit, többnyire babonákban, pletykákban és hitekben merült el. Hogy miért? Egyrészt szerintem ez volt a megszokott, és nyilván kényelmes is. Utánajárni a dolgoknak, összefüggéseknek, vagy csupán gondolkodni mindig fárasztóbb, munkaigényesebb, mint kitalálni egy ellenséget, akire vagy amire rákenhetjük a saját hibáinkat.

Ha esetleg mégis összecsipegetett valamit (Ó azok az istenáldotta fórumok!), abból általában egy jól fejlett összeesküvés elmélet lett, őszinte és kissé túlbuzgó rajongással fűszerezve. Így történhetett, hogy itthon a legjobb jelzők még ma is többnyire a DIY-ből kikászálódni képtelen szakikat illetik meg, akik ugyan az égvilágon semmi újat sem tettek még le az asztalra - érthető módon, hiszen a fejlesztéshez elsősorban pénz kell -, viszont nem nagyon értik, és főként nem nagyon szeretik a reális megmérettetést, azaz a piacot. 

Ennél egy fokkal rosszabb "a régen minden jobb volt" szekta tagjaival beszélgetésbe keveredni. Bájos, amikor az ötvenes években gyártott, rég kiszáradt kondikkal szerelt erősítőket tartjuk referenciának. Csak hát a helyzet az, hogy azok a készülékek a maguk korában pont olyan progresszívnak számítottak, mint a maiak 2014-ben. A konzervativizmus egyik legnagyobb hátránya, hogy nem tud mit kezdeni az idővel. Hahó, fiúk, ma is van ám Pink Floyd, csak nem így hívják őket! Cuki, hogy leragadtatok a Dark Side of The Moon-nál, de ettől azért még az új Arcade Fire nem lesz ám szar.

Egyébként ez a probléma nagyjából egyidős a hifivel, és persze mindig tanulságos, hogy  a békés egymás mellett élés erőfeszítést igényel, mellesleg nem kifizetődő, mert mindig lesznek, akik abban élik ki a szabadságukat, hogy másokat cseszegetnek. 

Szóval van a helyzet, hogy a high-end egy jó ideje az alkatrészekre irányította a figyelmet. Ma ha valami izgalmas történik az audio világban, szinte biztos, hogy valamilyen alkatóelemnek van hozzá köze, és akárhonnan nézzem, ez bizony így van. T-amp nem lenne a Tripath chip nélkül, dac forradalom nem lenne a Wolfsom nélkül, újgenerációs csöves erősítés nem lenne a modern elektroncsövek nélkül, lemezjátszó forradalom nem lenne a cnc megmunkálás vagy karbon nélkül, egyre fejlődő hangszórók nem lennének az AlNiCo mágnesek nélkül; a sor tetszőlegesen folytatható.  

Ha megnézzük ezeket a fejlesztéseket, egyiket sem egy önálló, kissé kopaszodó szaki fedezte fel, mint szegény Columbus Amerikát, hanem komoly, gyakran a hifiben ismeretlen gyártók egy tonnányi pénzen fejlesztették ki. Az, hogy ezeket az újításokat a hifiben is lehet használni, már csak a tojás, ami ugye később lesz, mint a tyúk, aki megtojja, azaz kvázi létrehozza.

Nem túl nehéz belátni, hogy Kimura nem sokra ment volna a kilenc alkatrészt tartalmazó Gaincarddal, ha nincs a chip, amiből megcsinálhatja. Mint ahogy nem lehetne ezüst- vagy rézszálakból készült profi kábeleket gyártani a mérés- és a gyártástechnológia elképesztő, ugrásszerű minőségemelkedése nélkül. A hifi és a high-end a legritkább esetben volt képes önállóan, teljesen új dolgokat alkotni, mert mindig is csak felhasználó volt, bármennyire is igyekezett progresszív lenni, vagy annak mutatni magát. (Ezt ugye pont a szakik tevékenysége támasztja alá a leginkább).

A folyamat úgy tűnik, hogy most érkezik a fordulópontjához. Az ipar egy része rájött, hogy a high-end mint piaci szereplő egyre életképesebb, ezért érdemes befektetni. Ha ügyesek vagyunk az értékesítésben, a marketingben és ismerjük a piacunkat, könnyedén sikerre vihetjük az eladásainkat, jó esetben anélkül, hogy a minőségből engednünk kellene. Sőt, egy idő után a piac azon részét is bevehetjük, ahol leginkább a nagy számok törvénye érvényesül, lásd: t-amp. Nem végeztem közvélemény kutatást, de szerintem nem járok túl messze az igazságtól, ha azt mondom, hogy ma a hifi egy jó nagy szeletét az alkatrészek kereskedelme határozza meg. 

Egyébként ez a folyamat nem most kezdődött, hanem jó pár évvel korábban. Prüszköltek is rendesen a konzervatívok és a "történelmi brandek" rajongói, amikor a távol-keleti befektetők először csak másolták, később pedig sorra vették meg a licenceket, gyárakat, komplett brandeket, nem ritkán csomagban, azaz többet egyszerre. A felhasználó persze csak azt nézte, hogy a kedvenc erősítője olcsóbb lett, de nem is azt kapta, mint korábban. Felháborító, nem? Az.

Aztán persze azt láttuk, mint minden ilyen esetben. Akik képesek voltak az értékesítésüket megnövelni, azok elkezdtek fejlődni, és hiába lettek a gyárak áttelepítve Kínába az olcsó munakerő miatt, ha a tervezés meg visszakerült az eredeti országba, pontosan ugyanazok kezébe, akik korábban is csinálták. Azért a befektetők sem hülyék ám. Ezt a versenyt a kis cégek, akik még mindig a kézi módszerekkel, apró műhelyekben gyártottak, egyértelműen elveszítették. Ki járt jól?

A felhasználó, aki most eldönthette, melyiket veszi: az olcsó és még mindig kielégítő kedvenc márkáját, amihez időközben lett távirányító, színben hozzáillő hangfal, csili-vili alumínumelőlap meg tíz év garancia. Vagy keres magának egy céget, aki kézzel szerelt, adott esetben egyedi készüléket ad neki a pénzéért. Ezeknek a kis cégeknek - és velük együtt a szakiknak - az volt az érdeke, hogy marketingjében kiemelje, hogy a távol-keleti vackokkal szemben Ő mennyire a hangra figyel, noha a többségnek azóta sincs egy rendes műszerparkja, és teljes csendben, pókerarccal egészen pontosan ugyanattól a gyártól rendeli a készülékházat meg a tranzisztort és a kondikat, mint ahonnan kijönnek a kínai "vackok".

A jó hír az, hogy maradtak még olyan brandek, akik a hagyományt és a progressziót egyaránt szem előtt tartják. Ebből következően szerintem abban a hírben, hogy újra gyártanak Japánban(!) Black Gate kondenzátort, immáron Audio Note márkajelzés alatt, nem az a legfontosabb, hogy mennyi pénzt toltak bele*, és az sem, hogy milyen egyéb buktatókat kellett leküzdeni, hogy a gyártás egyáltalán elindulhasson, sőt horribile dictu az sem igazán fontos, hogy ki csinálta meg. Hanem maga a tény, hogy ez 2014-ben létrejött.

Egyrészt azt mutatja, hogy kvázi hétköznapi értékesítési módszerekkel képes egy brand akkora méretet elérni, hogy a maga huszonpár fős személyzetével egy ilyen dealt nyélbe üssön. Másrészt az alkatrészgyártás hihetetlen erősödését mutatja. Nem hinném, hogy 1 millió dollárt valaki arra szánna, hogy vakon belevágjon valamibe, aminek nem biztos a kimenetele. Harmadrészt úgy tűnik, hogy a high-end a keleti piacoknak köszönhetően még annál is többet profitált, mint amit eddig sejtettünk. Negyedrészt a jövő ebből a szempontból nagyon jónak tűnik, azaz profi alkatrészek megjelenése az alacsonyabb kategóriás készülékekben is. Ugyanis, ha valami könnyen beszerezhető, akkor annak az ára is lejjebb megy. Ötödrészt ismét úgy tűnik, hogy Qvortrup valamit baromi jól csinál. De ha nem is, és az egész csak véletlen, akkor is egy lépéssel a többiek előtt jár. 

Az Audio Note már eddig is megkerülhetetlen volt mind a csöves technikában, mind a DAC-okban, és úgy általában a high-endben. De úgy tűnik, hogy az AD dac chipek és a Philips pro futóművek után most a high-end világ egyik újabb legendája kötődik hozzájuk a Black Gate kondik személyében. Ha ehhez hozzáveszem a vele készült interjúmban megpendített együttműködést a Shuguang-gal, akkor még ennél is messzebbre merészkedhetünk. De ezt én most nem teszem meg. Hanem óvatosan és rafináltan kivárom a sztori végét. (Azon meg csak csendben magamban mosolygok, hogy a kínaiaknak éppen egy angol csinált konkurenciát.) Ezzel szemben szegény Kondo életművéért például senki nem kapkod.  

Ha én szaki lennék, miután kidühöngtem magam azon, hogy nem úgy zajlanak a dolgok, ahogy szeretném, az új generációs Black Gate-eknek például örülnék. 

*Itt van egy jó összefoglaló a Kaiseiről és még pár AN újdonságról magyarul.