Úgy tűnik, hogy a tizenhét éve szinte mémként berobbanó Tivoli Model One, ami megváltoztatta a forrás készülékek megítélését, lassan nyugdíjba vonul. Ezzel együtt a teljes termék paletta is megváltozik.

Na de kezdjük az elején. Henry Kloss utolsó nagy dobása egyértelműen a Model One volt, egy egyszerű, ráadásul mono asztali kisrádió. A Model One olyan erős termék lett, hogy fel lehetett rá építeni egy komplett brandet. Mint általában minden jó termék esetében, betöltött a fogyasztói palettán található űrt. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy az asztali rádiók gyöngye majdnem húsz évig folyamatosan forgalomban volt .

Kloss kisrádióját szerintem nem igazán a hifisták vitték, bár azért megvolt a kultstátusza ott is, hanem inkább a dizájn magazinoknak köszönhette sikerét, a kinézete okán volt képes egy szélesebb réteget megtalálni. Kloss olyan terméket képzelt el, ami nem csak a funkcióját teljesíti maradéktalanul, hanem külsőre és megépítésre is hozza az elvárásokat. Milyen kár, hogy az alkotója nem érhette meg a Model one igazi sikerét. Nem tudom, mennyit adhattak el belőle, de egy időben nem tudtam olyan lakberendezési lapot kinyitni, ahol legalább egy Tivoli ne bukkant volna fel. Még az Ikea katalógusban is volt majdnem minden oldalon legalább egy.

De nem csak a dizájnra érzékenyek lakásaiban virított a Lack polcrendszeren egy-egy valódi fából készült Tivoli, hanem a klasszikus hifi sajtó is körbeajnározta. A Model One elég nagy lendülettel landolt az audio hall of fame-be, olyannyira, hogy egy időben az FM rádiózás újra bekerült a fornt endek közé, ahol ma már szinte csak a play gombot is tartalmazó vincseszterek meg lemezjátszók vannak. Mindehhez képest a Tivoli józanul volt árazva, ami tekintve a megépítettségét, elég nagy szám. Hazájában, Amerikában aprópénznek számított az ára, és még itthon sem volt földtől elrugaszkodott túlzás a sima Model One-ért kipengetni 50 ezer forintot.

Ahogy az idő telt, egyre több kiegészítővel rukkoltak elő a Tivolinál, volt Songbook néven futó bűn ronda multifunkciós lejátszó, meg Bluetooth-szal kiegészített Model One, de akadt cd játszó és egy aprócska szub woofer is, hogy csak néhányat soroljak fel a folyamatosan bővülő kínálatból. A sláger ellenben végig a Model One maradt. Az utóbbi időben azonban láthatóan nem nagyon tudott újat hozni a márka, és persze a tucatjával tenyésző hamisítványok garmadája is megtépázta a bevételeket, a cég nagyon helyesen a radikális váltás mellett döntött, mielőtt a vergődés igazán elkezdődött volna. Nagyon úgy tűnik, hogy az ikonikus kisrádió nyugdíjba vonul, de még mielőtt végleg kipihenné a fáradalmakat, az utódja átveszi a hatalmat.

Ahogy az lenni szokott, az új Model One csak  nyomokban tartalmazza a régit, sajnos ehhez már Henry Kloss-nak nem lehetett egyetlen szava sem, de ha élne, megnyugodhatna, az alma nem esett olyan messze a fájától. Ahogyan Kloss legutolsó szülötte is örökölte az ős – még elektroncsöves KLH Model 8 – bizonyos elemeit, például a keresőtárcsát, úgy a Digital is átvesz – vagy inkább megtart – valamennyit a sima Model One-ból. Például a téglaformát és a hangerőszabályzó gombot.

Nehéz nem úgy nézni a Digitalra, mint egy teljesen új termékre. Ettől függetlenül engem, aki köztudottan hatalmas rajongója vagyok a Model One-nak, azonnal levett a lábamról az új Digital néven futó kisrádió. Amikor először megláttam a bemutatót a HFP-ben, olyat tettem, amit már nagyon régen nem. Elolvastam a magyar nyelvű beharangozót, és kidülledt szemekkel néztem a képeket, amennyire lehet ránagyítva, és közben halkan suttogtam magam elé: aztakurvadejólnézki.

A Model One Digital-on azonnal látszik, hogy vérprofik dolgoztak. A manapság jó nevű hifi termékek dizájnerei a fél karjukat odaadnák, egy ennyire kiforrott termék egyetlen sarkáért. A Digital már most kultikus, ami a kinézetét illeti, és abszolút nincs messze az asszociáció, amelyben a hatvanas-hetvenes évekbeli skandináv dizájnnal rokonítják, ami a dizájnban olyan, mint a hifiben mondjuk a Quad ESL vagy a McIntosh csöves monoblockjai. Az egyik beszámoló szerint a Model One Digital leginkább egy buddhista szerzetes rizstáljának és rádiójának keveréke a boncasztalon.

Az új Model One méretében szinte ugyanakkora, mint a régi. Mivel a digitális világ követelményeinek kell megfelelnie, így magában foglal gyakorlatilag mindent, ami a mostanában divatos streameléshez szükséges. Az analog keresőtárcsa helyett egy finoman esztergált, ízléses alumínium tárcsát kapott, ami alatt mikrókapcsolók vannak, középen a fekete hátterű kijelzővel. Az FM rádiózáson felül a Digital wifin keresztül képes kapcsolódni szinte mindenre, amivel megkínáljuk. Így a digit rádióadókat és a népszerű streamer csatornákat is könnyedén böngészhetjük az ingyenesen letölthető applikáció segítségével.

Mivel a Tivoli minden készüléket megszüntetett a Model One-on kívül, a szép új – vezeték nélküli – világban mindösszesen aprócska aktív hangfalak maradtak meg kísérőnek, amelyek persze ugyanúgy fogadnak bármit, amit rájuk küldünk, mint a Digital. Mindkét vezeték nélküli hangfal követi a skandináv beütésű zen buddhista divatot, azaz egy sűrű szövésű – handmade! – hangfal selyem mögött szélessávú hangszórók dolgoznak. A termék kínálat legradikálisabb, kubista eleme a meglepő módon Cube névre hallgató alig egy tenyérnyi aktív hangfal, amivel kiegészítve a Model Digital sztereová vagy akár többcsatornás rendszer alapjává is válhat. A szerényen csak Art névre keresztelt nagyobb méretű vezeték nélküli aktív hangfalak önmagukban is teljesítenek, de ezekhez is tudunk kapcsolódni a Model Digitallal, ha pedig nincs otthon device, amivel meghajtjuk őket, akkor ezt is kapunk Tivoli márkanév alatt.

Kétségtelenül ez  utóbbi kapott a legkevesebb dizájn kezelést, a Tivoli tisztában van vele, hogy a piacon ezzel a készülékkel nem nagyon fog tudni aratni. Összességében azt mondhatom, hogy a radikális váltás, ami a termékeket illeti, elsőre eléggé bejött a Tivolinak. A vége felé már kicsit sok lett a csiricsáré, színes meg világító hordozható PAL-okból, a cd-játszó pedig az első évek után életképtelenné vált, főként a tengeren túlon, ahol a gyorsan változó zenehallgatási szokásokra azonnal vevőek a fogyasztók. Az Art széria letisztult és praktikus. Most már csak a hangjukra leszek kíváncsi.

Azt mondják, hogy a Digital kicsit hangosabb, de többet is torzít. A régi Model One-omat nem fogom lecserélni, bár szegény a konyhában eléggé ki van téve a szennyeződéseknek és a hangerőszabályzója is recseg már kissé. Valószínűleg élek a lehetőséggel, és újítok egy újat, amíg akciós. Aztán majd reménykedek abban, hogy szembejön egy Digital, amire nyugiban ráhallgathatok.

Végül az árakról. A Model One Digital itthon jelenleg egy százas híján 100 rongy. Nem olcsó. Viszont mindent tud, amit tudnia kell, és eszeveszett jól néz ki.  De hát az FM rádiózás lassan a múlté, szóval szerintem megéri, és az is biztos, hogy ha a régi Model One ennyire betalált egy szélesebb réteg ízlésébe, akkor az új kétszeresen is be fog. Nem aggódok a sikerért. Amiatt már inkább, hogy mire én eljutok oda, hogy vegyek egyet, már drágább lesz. Ráadásul fogalmam sincs, mit fogok csinálni három darab asztali rádióval. De ez már legyen az én bajom.