Low budget hifi - Beresford TC-7510 DAC

beresford-01.jpgMinap került hozzám egy ma már fosszíliának tekinthető kis kütyü, azzal a céllal, hogy hallgassam meg, a jobb oldal recseg, és persze kellene valamit kezdeni vele. Vagy ajánljak újat - szoros a büdzsé -, vagy javítsuk meg valahogy.

Már meg is feledkeztem arról, hogy nekem régen volt egy ilyenem. Na nem fülhallgató erősítővel összekombinált DAC, hanem egy négy csatornás line/MM phono előfokozatom, ami azóta már el is tűnt a süllyesztőben. Pedig annak idején ezt a kis ketyerét sokan keresték, a felpörgő t-amp mémesedése lökte be az internetes közvéleménybe, miszerint ez passzol a t-amphoz a legjobban. Bejegyzések és fórumtopickok nyíltak, záródtak a júzerek leérvelték egymást pro és kontra, én meg eladtam a kis előfokot, ami egyébként egy gainclone előtt teljesített meglehetősen jól egyébként, majd ráléptem - egy kis kitérő után - a csöves útra.

beresford-02.jpgÚgy is mondhatnám, hogy nem tudtam kikerülni ezt a tesztet, lévén valahogy ki kellett próbálnom. Akkor, amikor eladtam a kezdőnek számító saját holmimat, már messze voltam a TEK, vagy Beresford néven is kapható kis előfok hangjától, így arra számítottam, hogy ugyan meg fog szólalni, de sokat ne várjak tőle. Ráadásul, ha tényleg elromlott, akkor nem biztos, hogy jó ötlet a nagy cuccra is rádugni. Végül egy hét pihentetés után jutottam oda, hogy neki is álljak. Gondoltam, kezdek egy fülessel, azt nem sajnálom annyira, ha esetleg megkettyen, akkor sem leszek nagyon szomorú. Az első teszten azonban átment a cucc, így megkockáztattam a nagy hifit is.

És ott sem volt baja. Nahát, gondoltam, megcsináltam kézrátétellel, és miközben egy leendő műhely megnyitása lebegett a lelki szemeim előtt, bedugtam a kölcsönkapott 75 ohmos ic-t a cd játszóba. Talán az új Tarkovszkíj Quartet lemez volt bent, az indult el és ahelyett a kissé homályos, lassúcska hangkép helyett, amit emlékeimben őriztem, egy tiszta, egészen kellemes hangzás fogadott.

beresford_tc7510jjpg.jpgElsőre nem is rossz, gondoltam, de hát a kezdő tételben csak egy cselló meg egy zongora van, később lehet, hogy kifog rajta ennek a zenének a sajátos hullámzása. Mármint, ahogy a zongora körül meg-megindulnak. Ráadásul Tarkovszkíj szelleme is, akit ugye megidézni hivatottak. A kortárs zene amúgy is nehéz műfaj, mindenféle idézetekkel operál, hol idekacsint egy kicsit, hol oda. Itt egy párhuzam a vonósnégyesekkel, ott egy dallamtöredék valami Bach darabból, és a többi. 

Aztán beindult. Jé, gondoltam, és magamhoz húztam a dobozát. Ugyanis a legalább nyolc éve vásárolt kis dac-nak igen precíz, igazi műszaki értelmiségi a gazdája, aki gondosan becsomagolta. A belső nejlon burkolaton még eredeti a cellux, a számla is ott van mellette, minden patent, mintha új lenne. Kicsit gugliztam, lehet-e még kapni, meg mi ez a chipset, ami benne van.

A Beresford/TEK kérész életű márka volt, mindössze pár termékkel, nagy hírt egyik sem vert, pedig még a hekkelésükre is találtam pár threadet. Az első széria a fantáziátlan TEK néven indult hódító útjára, a második aztán már Beresforddá lett keresztelve. Ez utóbbi úgy hangzik, mint egy óangol filozófus neve, vagy egy köptető gyógyszeré, elég bizarr. A net tanúsága szerint még a what hifi is megemlékezett róla, az ő fórumukból indult, majd le is tesztelték, elég jó kritikát kapott. Azóta már átcsomagolták a készülékeket, ezek a régi lemezházas darabok már nem elérhetőek. Kár egyébként, mert ennyiért tényleg elég jól szólnak. A dologban az az érdekes, hogy egyelőre még mindkét oldal működik. Ebből még bármi lehet, szokták mondani,a furcsa az, hogy a TEK/Beresford először egy holland weblapon volt elérhető. Mostanában viszont egy montenegrói oldalt dob ki a google, aminek van egy vele teljesen megegyező angol verziója is. Ki érti ezt?

Aznap aztán ki sem húztam, halljuk, mit tud igazán. A DAC-ben egyébként PCM 1716-os chip végzi az átalakítást, és egy crystal chip (CS 8414) dolgozza fel a jeleket. Nem tudom mostanában a piac ezen szegmense hogyan teljesít, de abban biztos vagyok, hogy mondjuk a Cambridge DAC magicjénél sokkal jobban szól. Fő erénye, hogy levegős és egyben van. Nem esik szét a hangja, képes lejátszani a nehezebb zenéket is, ritmikailag is rendben van. Nem színez - bár színezettebb, mint a csöves kimenet - és nem torzít. Ahhoz képest, hogy egy darab telefontöltő méretű tápja van, ez egyértelműen parádés eredmény, és nagyon nem abban a szegmensben, ahová a maga kemény 30 ezres árával egyébként tartozna. 

beresfprd-03.jpgMég a csöves kimenet után sincs túl nagy hiányérzetem, elfogadhatónál jóval több a hangzás minősége, élvezhető is. Nem gondoltam volna, hogy ilyen jó ez a chip. Vagy nem is tudom, igazából tanácstalan vagyok. Egy dolog viszont biztos: ennyiért ez nehéz megszorongatni. És az is elég nagy tanulság, hogy egyetlen csőszerű dolog sincs benne. Plusz kapsz mellé egy fejhallgató erősítőt is. Az ára aprópénz, a hangja viszont teljesen rendben van. Az embert mindig érik meglepetések. Talán ezért jó ez a hobbi. Bár ilyen jó lenne a legtöbb kínai erősítő. És igen, a mostani budget hifitől nagyon messze van, a kis hordozható usb DAC-ok eléggé elmaradnak a színtelen, szagtalan, semmilyen hangjukkal a Beresfordtól, ami kellemes meglepetés egy elég jó csöves kimenet után is. 

A történetnek aztán jó vége lett, mert a recsegést a kontaktos kábel okozta, a dac-nak semmi baja nem volt. Jó szívvel adtam vissza a gazdájának azzal a mondattal, hogy bárki kéri, ne adja el. Ha pedig valahol még rendelhető és nincs sok pénzed, bátran vedd meg, az árát sokszorosan megéri. Illetve a jól induló szerviz karrierem is bedőlt, erre bárki rájött volna magától, pedig olyan jó lett volna kissé megsimogatni a szakértői májamat, hogy hízott volna.

A végére még ide kell írnom, mint a belépő szintű high-end tulaj, hogy az ilyen készülékek meghallgatásával és demójával lehet jól összezavarni az érdeklődőket. Ugyanis majdnem biztos vagyok benne, hogy egy ennél gyengébb rendszerben nem lett volna ilyen jó eredmény. Ez persze üröm az örömben: amit a front-enden megspórolsz, azt a dellát másba kell beleölnöd. Illetve megint ugyanoda jutottunk: egy jó rendszerben a közepes front-end is képes kielégítő eredményt hozni. Ez nem jelenti azt, hogy a kétszer ennyibe kerülőt kiváltja. Csak azt, hogy az olcsó cuccokban, ha nem kell még pluszban marketingelni, simán bele lehet rakni jó dolgokat is, plusz büdzsé nélkül. Ami meg amiatt van, hogy ezek a chippek egészen olcsóak, fillérekért beszerezhetőek. Illetve azt, hogy jelenleg a DAC-ok azok a részei a rendszernek, amelyeket a legolcsóbban meg tudod úszni, mármint ár tekintetében.  

Címkék: vélemény, ic, hifi, dac, audiofil