Már nem is tudom, mikor volt, amikor felfedeztem magamnak Metrum Acoustics-ot mint márkát. Igazság szerint a Hifi Critic-ben olvastam róla egy bemutatót és egy tesztet, ami felkeltette a figyelmem. Az Octave néven futó DAC aztán szétnyerte magát a különböző magazinokban, egy példánya pedig merő véletlen folytán hozzám is eljutott.

A Metrum Acoustic Octave azon ritka termékek közé tartozott, amelyek szerintem megtestesítik a rendes audiofil terméket, és amellett, hogy rendesen meg vannak csinálva, józanul is vannak árazva, nem beszélve a hangminőségéről, ami messze túlmutatott az árán.

Annak idején még az is felmerült, hogy az alkotóval, Cees Ruijtenbergerrel is készítek egy interjút, skype-on, vagy a forgalmazón keresztül elküldöm a kérdéseimet neki. Ez végül meghiúsult, pedig érdekelt volna, mit mond a spéci chipről és a módszerről, amit alkalmazott.

Az Octave sikere után viszonylag gyorsan kijött a nagy tesó, amin volt már usb bement is, és ami újfent nyert egy csomó plecsnit. Úgy alakult, hogy abban az évben a hifi show-ra is kijutott egy példánya, de furcsa mód, a HEX hangja nem tetszett sem nekem, sem az akkori forgalmazójának. Az elég komoly láncba kötött készüléket egészen egyszerűen elverte a kistesója.

Aztán történt egy s más a Metrum körül, de a lendülettel és jól startoló indulás után egyre inkább a kommersz hifi irányába terelgette az alkotó a termékek hajóját. A Metrumon egyébként látszik, hogy műszaki ember viszi a brandet, a korai időszakban használt bénább, jellegtelenebb web lapot nehezen lehetett volna létrehozni. Nem rég frissítették, de ez az új meg - az éppen elélvező zenehallgatóval, és a sportzakós, fekete trombitással - annyira a marketingre van felhúzva, hogy attól válik rosszá.

Ettől függetlenül a Metrumnak elég szépen mennek a dolgai és egyre több helyen találkozni a termékeivel. Az Octave óta eltelt időben azonban jól nyomon lehet követni, hogy a Metrum is pontosan ugyanazt az utat járja be, mint majdnem minden erősen induló, majd egyre inkább a kereskedelmi sikerekre áhítozó és az ezzel együtt járó kompromisszumokra kényszerülő brand.

Az Octave ugye a szokásos fórral indult: jó hang kevés pénzért. Technikailag nagyon egyben van, saját chip, NOS üzemmód, külön táp, stb. Mindez be is vált: sokat és jól szerepel a teszteken, elkezdték vinni, és persze teljesen jól is szólt. A Hificriticben Martin Colloms, a legöregebb és legdörzsöltebb róka tesztelte. Olyan mondatokat írt le róla, amit elsőre szerintem Ruijtenberg sem nagyon hihetett el – ha egyáltalán hallotta azt a készüléket, amivel Colloms összehasonlította. Nem hinném egyébként.

Az Alkotó nyilván azt gondolhatta az Octave sikere után, hogy ez kell a népnek. Jó hang és elérhető ár, és vinni fogják az Octave-ot mint a cukrot. Nem az Ő hibája, hogy nem ez történt. A csúcs készülék, HEX pedig tartalmazott mindent, amit Ruijtenberg teljes akkori tudásával képes volt belerakni. Az sem az ő hibája volt, hogy nem szólt túl jól – ott nyilván az usb bejárat adta el a terméket, ami egyben a legszűkebb korlátja is. (Mindez egyébként a magazinokat nem zavarta, ők úgy osztották a HEX-nek a plecsniket, mintha muszáj lenne.)

Ahogy az lenni szokott, a forgalmazók és a készülékek nagyjából úgy cserélődnek, ahogy a márka elkezd lavírozni a hifi tengerén. Az elején a speciális audiofile termékekre szakosodottak csinálják, akik valamennyire hisznek még a jó hangban. Majd utána meg azok, akiknek csomagban adnak el brandeket, és kizárólag az eladott mennyiség számít.

Az Octave-nak nem volt szerencséje, a tudásához képest túl olcsó volt, így nem találta meg azt a réteget, akinek eredetileg szánták. Belefutott abba, amit mindenki tud, aki látott már high-end terméket nem high-end árért. A fogyasztók ugyanis nem nagyon hajlandóak kevés pénzt fizetni jó dolgokért. Mármint azok, akik nem tudatos vásárlóként viselkednek, és sajnos  belőlük van a több.

Igazi audiofilből kevés van, ők csak akkor lépnek, ha a nagy nehezen összerakott rendszerükben valódi változás mutatkozik. Az olyan kicsi piacon, mint a miénk, egy ilyen készülék szinte eladhatatlan. Az Octave indulásakor mindössze 700 euróba fájt, amivel éppen hogy a belépő szintre tudott felkapaszkodni. Ez a kinti fogyasztói szokásokhoz képest az aprópénznek számít, az ottani dzsumbujhifista átlapozza a tesztet.

Ezzel szemben az itthoniak viszont kétszer is meggondolják, hogy rendeljenek-e belőle, hiszen a teszteken kívül nem tudnak róla semmit. Ezzel együtt az Octave egészen jól teljesített, de lehetett sejteni, hogy a hullám elültével meg fog szűnni. Nem is tartott ki két évnél tovább, a megmaradt készleteket kisöpörték, hogy jöjjön helyette az új, a szlogen szerint a szebb és jobb, valójában a lebutított verziók.

Riujtenberg igen gyorsan kiismerte a közönséget, és lépett. Nyilvánvaló volt, hogy ha pénzt akar kivenni belőle, akkor felfelé kell nyitni, és lám, ma a portfólió nagyobbik része már bőven az ezer euró fölötti sávban található, az Octave szintű és minőségű készüléknek híre hamva sincs a kínálatban.

A csúcskészülék között jelenleg az 5 ezer eurós Pavane vezet. Ha meg kellene találnunk az Octave reinkarnációját, talán az Onxy névre keresztelt készülék áll hozzá a legközelebb, de már ez is 2 ezer euró. Jelenleg a harmadik vagy a negyedik generáció fut, azaz új néven új készülékek születnek. Pedig mindössze 5 év telt el. Az árak azonban mennek feljebb, ahogy az lenni szokott. 

A jelenlegi belépőszintű készülék pont a duplája az Octave-énak. A korai csúcs DAC-ot, a HEX-et, végül teljesen levették a kínálatból azzal a szlogennel, hogy az Őt követő készülékekben benne van a teljes tudása, a HEX árárnak feléért. Ebből kb. annyi igaz, amennyi egy átlagos marketingrizsából is, vagyis morzsák. Hiába, hogy például a belépőszint fölé pozicinoalizált Musette-ben egy R2R ladder dac van, ami a jóval drágább készülékben de mint tudjuk, a hangminőség inkább az analóg kimeneten és a tápon múlik, nem az átalakítás milyenségén. (Megjegyzem, az Octavot is pont ugyanezzel a szlogennel adták el, hogy gyors és nagy a sávszélessége, köszönhető a speciális chipnek, ami benne van. Erre már azonban senki sem emlékszik)

Az olcsósított széria pedig pontosan ugyanaz, mint a többi, Guangdongban nagy tömegben gyártott OEM készüléké. A név marad, a többit pedig azzal a trükkel adják el, hogy van benne egy fülhallgató erősítő is, mert a hétköznapi érdeklődőt a funkciók tömkelege vonzza. Olyan ez, mint az óra a mikróhullámű sütőn. Igazából senki nem használja, de ha két egyforma között kell választani, az órásat fogod hazavinni, mert mégiscsak. A gyártás szempontjából elhanyagolható költség, de hát a fogyasztónak az kell, akkor bele kell tenni.

Szóval a Metrum Acoustics hírnevét megalapozó Octave, ami az egyik legjobb terméke volt, már sehol sincs. Van helyette ellenáláslétrás - ez most kezd iszonyúan divatba jönni - csúcsszuper DAC és sok minden más is, aminek igazából nincs túl nagy jelentősége, mert az áruk pontosan ugyanannyi, mint a piacon lévő többinek. Nem rég terveztek egy digitális előfokozatot, és hozzá egy végfokot is, gondolom, idővel lesz majd saját kábelük is, csak hogy segítsék a rendszerben gondolkodó audiofileket. Értsd: saját feliratos kábel valamelyik nagy gyártótól Metrum néven.

A Metrum Acoustic szépen felépítette a brandet és lassan betagozódik a többi, hasonló gyártó és márka közé. Még az új honlapja sem különbözik tőlük, teljesen egyforma marketing szöveg köszön vissza róla, olyan csúsztatásokkal, hogy a márka egészen 1989-ig nyúlik vissza, holott ez egyértelmű kamu, hiszen Ruijtenberg alig pár éve tervezte meg az első nos mini dacot, amivel berobbant a bizniszbe, ’89-ben maximum szólóban dolgozhatott.

Hát így múlik el a világ dicsősége. Vagy úgy is mondhatnánk: ez a dolgok rendje. Az ilyen jellegű brandeknek az elején kell résen lenni, mert utána már nem fogod ugyanazt kapni, vagy ha igen, sokkal drágábban. Ez egyébként szinte minden "normális" márkára igaz.

Aki még talál az Octave-ból használtan, vegye meg, tényleg jól szól, és ma már 150 körül hozzá lehet jutni, ami egy vicc ezért a teljesítményért. Aztán tart, ameddig tart, mert a gyártó ezeket a készülékeket már nem szupportálja, az egyedi chip miatt viszont nem lehet őket javítani. Ahogy így figyelem, nagyjából öt évente bukkannak fel newcomerek, akik bizonyítani szeretnének, és képesek egy jól megtervezett készüléket jelképes összegért árulni. Ma talán a Sparkler Audio lehetne az egyik. Kár, hogy Japán nagyon messze van. Ha tudtok ilyenről, vagy van otthon Metrum cuccod, bátran kommentelj.