Mostanában, hogy a vinyl megint divat, egyre több olyan interjú van, amit a lemezgyűjtőkkel készítenek. Mert hát milyen érdekes, hogy ők megveszik a lemezeket, amikor a zene egyébként ingyen van.

Ezekben az interjúkan két kérdés mindig van, az egyik, hogy mikor vetted az első lemezed, a másik, hogy melyik a legdrágább. Az elsőre általában nem szoktak emlékezni, a második kérdés relevánsabb. Én ugyan nem vagyok nagy gyűjtő, és nincs is akkora gyűjteményem, amire sokan felkapnák a fejüket, de a legdrágább lemezemet kb három hónapja vettem tizennégyezerért a legutolsó Szemző Tibor lemezbemutatón, K. metszetek, avagy K. Engravings címmel.

Ennyi pénzért egy csomó mindent lehet venni, többek között sok lemezt is, de én mégis ezt az egyetlen lemezt vettem, és tök örültem, hogy akkor éppen véletlenül volt nálam ennyi pénz. Hah, kiált fel rögtön egy autodidakta pszichológus! Szenvedély! Függőség! Igen, az. De az előbbi. Ugyanis szenvedélyesen szeretem a zenét.

Mert amúgy valószínűleg másik lemezért nem adtam volna ennyit. Igaz, kicsit még kába voltam, aznap fedeztük fel a barátommal a felvidéki Tulipán kocsmát és még dolgozott bennem az utolsó korsó '73-as Fácán, amit a esztergomi Utolsó esélyben ittam. Mert hogy Szemző baromi jó dolgokat csinál és a Kafka életéről és a Császár üzenete című novellájából készült K. metszetek meg még különösen jó lett.

Az évek óta érlelődő, hangjáték-zene-színházi előadást is egybe olvasztó opus egy 180 grammos lemezen jelent meg extra limitált példányszámban, összesen alig száz darabot nyomtak belőle. Jelenleg 65 euró belőle egy darab. Hosszan tudnék írni róla, hogy miért is szeretem annyira ezt a nagyon elmélyült és mélyen emberi megközelítést, amit Szemző általában alkalmaz. Ehhez jön még Kafka, meg az utolsó szerelme Dóra Diamant, de erről beszéljen inkább a fentebbi videóban maga az alkotó.

Az is nagyon sokat nyom nálam a latban, hogy valószínűleg Szemző az egyetlen zeneszerző, aki komolyabban foglalkozott Hamvas Béla életművével. Én személy szerint nagyon kedvelem a munkáit, kezdve a 180-as csoporttól át a Csoma legendáriumon, egészen az Ottlik feldolgozásig, ami szerintem egyébként egy nagyon személyes performansz a városról.

Viszonylag ritkán lehet Őt elkapni koncerten, de akkor érdemes. Nagyon mély és sajátos világa van, ami azonnal beszippant. A korábbi munkáit cd-n mindenképpen ajánlom, a lemezt pedig a "rajongóknak". Akinek legutóbb ajánlottam, az egyik koncertjén megvette egyben az összes lemezt, annyira tetszett neki - egyébként nagy hifista. 

Itt egy interjú vele, ez pedig a facebook oldala, ahol az eventek megtalálhatóak.