Idén valamiért előrébb jött a dátum, ami tekintve a szomorkás novemberi hétvégéket, némileg szerencsés. Bár én kedvelem a késő őszt, de ez most mellékes.

Szóval idén is lesz "só", éppen ezen a hétvégén, és ahogy nézem, a mostani felhozatal kb lefedi a megcélzott tematikát - a high-end szépen lassan kikopik, marad a nívós audiofil, örülhetnek azok, akik nem hisznek a drága dolgokban. Olcsón jót, ez kb minden Tesco jellegű, a fogyasztói kultúrára építő kereskedelmi cég mottója, de ez persze némileg csúsztatás, a hifiben valóban létezik ez a fogalom, úgy hívják, hogy best buy. Jó magyar szó sajnos nincs rá, egy időben a csúcs vétel címke volt, de hamar kikopott.  

Bár, ezektől nem kell és nem szabad nagy csodát várni, a szintek így is, úgy is megvannak, akkor is, ha sokan ezt nem szeretik elfogadni. A vásárló dönt, hogy neki hol van az a szint, ami elég.

Mindenesetre ne szaladjunk ennyire előre, majd meglátjuk, mi lesz a realitás. Ja és idén máshová kell menni, bár eredetileg a West End oldalában lévő Hilton volt a kiindulás, onnan költözött a rendezvény el, majd most vissza. 

Ebben az évben úgy alakult, hogy nem kell kint demószolga szerepében dj-znem, így mezei látogatóként leszek kint. Őszintén szólva eléggé ingadoztam azon, hogy kimenjek, de végül győzött a megszokás. A kiállítókat tekintve engem sok minden nem csigázott fel, de lehet hogy az én ízlésem változott meg, az viszont egyre inkább tűnik igaznak, hogy szűkül a kínálat, már ami a kiállított brandeket illeti.

Egy ilyen shown itthon nem nagyon lehet eladni semmit, ez kb nyílt titok. A kiállítás nagyjából arra jó, hogy lássák, létezünk és egyfajta első benyomást lehet szerezni, az újaknak meg bemutatkozni. Ehhez viszont jól jön, ha ott a high-end részleg, mert a látogatók kifejezetten élvezik, ha valamin felháborodhatnak, vagy megütközhetnek, esetleg elcsodálkozhatnak.

(Kötelező és elég szórakoztató olvasmány a kiállítás utáni fórum topic. Főként azoknak, akik mindkét oldalt - kiállítói és látogatói - látják, na meg a kezdő szociológusoknak, hogy hol is tart az a dolog a fejekben így 2018-ban.) 

Az egyszeri prospektusgyűjtögetőnek ez az élmény, és nem a hang, mert azt a nagyon nagy hányada általában nem tudja sem reálisan megítélni, sem a helyiértékén kezelni. (Nekem egyébként az egész vircsaftról megvan a kellően lesújtó, de nem túl cinikus vagy ironikus véleményem, ami nagyjából kiderülhetett már mindenki számára, aki akár csak egyetlen beszámolót is elolvasott itt blogon)

Akiben van valódi vásárlási szándék, az majd úgy is egyedileg, személyesen fogja megtenni az ismerkedését vágyai tárgyával, nem a tömegben és a zajban. Na de legyünk pozitívok, az viszi előre a világot, törjünk ki a sötétségből a fényre, és látogassunk ki, ugyanis ez az egyetlen és még létező esemény, amikor ez a furcsa hobbi megmutatkozik a nagyközönségnek.