Dj Krush - Cosmic Yard
2015-ben jelent meg az ötven fölötti beatmaker, Dj Krush kilencedik lemeze, amit jól lehúztam. Mivel korábban nem volt ilyen termékeny, nem számítottam rá, hogy idén kijön a tizedik* lemeze, Cosmic Yard címmel.
Ugyan én már alig hallgatok hiphop-ot, de amikor megláttam, hogy van új lemeze a japán hiphop úttörőjének, adtam neki egy esélyt. Megérte. Úgy tűnik, hogy a félrement Butterfly Effect után, ahol a mester megpróbált nagyon fiatalos lenni és újítani, a Cosmic Yard-on visszatért oda, amihez igazán ért, és megírta a Jaku második részét.
Nem tudom, hogy a Cosmic Yard kifejezetten a japán piacra készült-e, nem hinném egyébként, de sokkal több benne a jellegzetesen djkrush stíluselem, mint az előző anyagban, amiben minden volt, csak a védjegyek hiányoztak. Nem tudom, ki hogy van vele, de szerintem DJ Krush akkor jó, amikor sötét. Ebben például hasonlít Szécsi Pálra, aki szintén akkor jó, amikor szomorú vagy kedveszegett.
(Azt hallottam a Tilos rádióban, hogy lesz róla egy életrajzi film - mármint Szécsi Pálról. Én egyébként hatalmas Szécsi Pál rajongó vagyok - az összes lemezét kívülről fújom, ugyanis anyám annak idején - mint minden nő - plátóian szerelmes volt Szécsi Pálba, és a fél gyerekkoromat a lemezeinek hallgatásával töltöttem)
Szóval Cosmic Yard. Kicsit gáz, de ami elsőre megfogott, az a vinyl lemez borítója, ami tök fekete, közepén egy piros japán jellel, ami nyilván DJ Krush japánul, de mivel én nem ismerem a japán nyelvet, csak tippeltem, simán lehet, hogy más van odaírva. Az album tényleg olyan, mintha a Jaku-t folytatta volna. Van rajta élőzenei betét, zongora, szaxofon, akusztikus dobok, és a közreműködők is majdnem ugyanazok, mint a Jakun.
Egyszer olvastam Krush-sal egy interjút, ahol azt nyilatkozta, hogy neki az az erőssége, hogy egyszerre tud lélekemelő dallamokat is írni, meg súlyos mélységű sötét dolgokat is. A kettő együtt hatása adja ki a sajátos stílusát. Ez tök igaz a Cosmic Yardra is, ahol tényleg nagyjából balanszban vannak az első hallásra is tipikusan "djkrushos" dallamok, beatek és a mindenhol belassuló kozmikus hullámzás, zúgás, sistergés.
Nem tudni, de valószínű, hogy ezek nem minták, hanem Krush írta őket, szemben a Butterfly Effect-tel, ahol azért a minták vannak többségben. A legjobb egyébként ott lesz, ahol a hangszerek is hozzátesznek. Ezek a darabok olyanok, mintha egy live act-et vettek volna fel, a zenészek egészen a jazzes szólókig is elmerészkednek. (Divine Protection, Low of harmony)
Nincs így kimondva, de nyilván van benne sok lemondás, és a sötétség is valóságosabb, mint eddig bármelyik lemezén. A beatek mondjuk ismerősek, de szépen meg vannak írva és van bennük változatosság is, mondjuk azért legalább egy új kick drumm-ot újíthatott volna, mert ezt használja ezer éve.
Hiába, hogy a lemez hallgatásakor elsőre a Jaku ugrik be, önállóan is megáll az anyag. Egyszóval jó lemez. A vinyl tök jól néz ki, és nem drága. Én ajánlom.
*Érdekes, hogy az official weboldalon, nincs hír erről a lemezről. Ott a tizedik albumnak a Kiseki-t írják, ami pont húsz éve jelent meg, a legjobb japán mc-kel. Szóval, hogy ez most akkor a 11. vagy a 10., nem tudom. Attól függ, honnan számoljuk.
