Ha van az audioban igazi legendás vállalat, amelyben a hagyomány és a minőség valóban az elsődleges, akkor az egészen biztos, hogy az amerikai Grado Laboratory, amely a megalapítása óta ugyanannak a családnak a tulajdonában van, és ma is gyakorlatilag ugyanolyan módszerekkel készül, mint 1953-ban, amikor John Joseph Grado elhatározta, hogy a konyhaasztalon összerakott lemezjátszóját és pick upját a háza alagsorában nyitott üzletben fogja árulni.

Growing Up Grado from Summer Love Films on Vimeo.

A Grado ma is Brooklynban készül, többségében kézzel, ami azt hiszem példátlan az audio világában, főként, hogy egy olyan cégről beszélünk, amely gyakorlatilag pár tucat terméket gyárt. A Grado egyrészt talpon tudott maradni több, mint ötven éve, egy alapjában véve marginális és a piacot tekintve rétegtermékekkel (fej- és fülhallgatókkal, valamint hangszedőkkel), másrészt soha nem gyártott gyenge dolgokat és soha ne szervezte ki kínába a gyártását.

Amikor 1953-ban az órásmester Joseph Grado összerakta a konyhájában az első hangszedőjét, szerintem eszébe sem jutott, hogy hatvanötév múlva is ugyanígy fogják hívni a cégét, ahogy valósznűleg az sem, hogy az unokái fogják vezetni, azt pedig a legkevésbé sem, hogy majdnem ugyanazt a pick upot fogják árulni. A Grado Laboratory a történetiség és a hagyomány egyik legszebb példája az audioban, ha nem a legszebb.

Aki valamilyen véletlen folytán nem ismerné a márkát, javaslom, először olvassa el a wikipédia szócikket, majd menjen fel a honlapra, nagyjából mindent megtalál. A történetükről forgattak számos rövidfilmet, messze a béna marketing videók stílusától. A Grado egyébként szerénységben is példaértékű: egyáltalán nem hangsúlyozzák túl a múltjukat, ettől függetlenül a honlapjuk profi, a termékeik pedig még inkább.

Apropó termékek, hát, azokat érdemes közelebbről is szemügyre venni. Az első, amin megakad az ember szeme, a dizájn. A Grado termékeit nem lehet összekeverni semelyik másikkal, annyira egyedi és letisztult mindegyik. Egyáltalán nem nézneki ki “amerikainak”, inkább egy olasz hagyományokat ápoló márka sejlik fel lelki szemeinek előtt, amikor kézbe vesszük mondjuk valamelyik referencia fejhallgatójukat, az olaszokra kissé jellemző fellengzőség és giccsesség nélkül. Vagyis nincs túlhangsúlyozva a króm, a lakk és a fényezés, valamint a bőr.

A másik az anyaghasználat. A Grado a szó legszorosabb értelmében kézműves, a kidolgozottságuk, egészen a csomagolástól kezdve, ahol az ember kap a család által aláírt köszönőlevelet, amelyben megköszönik, hogy megvásároltad a terméküket, egészen odáig, hogy az anyagok minősége kifogástalan. Mindezt a Grado egy nagyon józan árpolitikával tálalja, ami bárki számára elérhető.

És ha már üzlet, akkor említsuk meg azt is, hogy a Grado gyárban a helyi munkaerő dolgozik, és nem a kínai ipar kizsákmányolásra építő kulturáját honosították meg. Mutasson nekem valaki egy olyan 54 ezer forintba kerülő fejhallgatót, amelyet kézzel raktak össze, és tudja azt, amit az SR-125. Előre elárulom, nem fog sikerülni.

A belépő szinten lévő fejhallgatóik ár/érték aránya nehez utólérhető. Mindezek mellett a Grado sohasem szállt el, és bár felépítettek egy, a világ számos pontján elérhető disztribúciós hálózatot, ma sem akarnak mondjuk betörni a high-end-be. Vagy -ba. Nekem nem úgy tűnik, hogy nagyravágyó terveik lennének, ma is ugyanazt a pár tucat terméket gyártják, mint húsz, harminc éve. Hogy mást ne mondjak, az én SR80-as fejesemet 25 évesen vettem, idén múltam 41, a fejes még mindig megvan, és még ma is kapható.

Az azóta eltelt időben semmilyen lényeget értintő változást nem hajtottak végre rajta, és ami fő: ma sincs az áráért ellenfele. Egészen elképesztő, hogy a mai, teljes mértékben a fogyasztói kultúra köré épült mentalitás közepette a Grado képes volt megőrizni a rangját, sőt növelni az értékesítését, mindezt úgy, hogy közben alig vezetett be új terméket és technikailag is ugyanazt csinálja.

Mint ahogy fentebb már említettem, jó pár éve van a birtokomban egy SR-80-as, amit nagyon szerettem. A múlt idő sajnos nem véletlen, mert a jobb oldala elszállt már vagy tíz éve egy olyan buliban, ahol dj-zéshez használtuk, ami persze jó nagy ostobaság volt, lévén ez egy nyitott fejes. Most viszont, hogy újra aktuálissá vált a fejhallgatós zenehallgatás, komolyan elgondolkodtam a Grado-n, lévén az ára elérhető, a hangját meg szeretem. A versenytársa a Meze olcsóbbik típusa, egyelőre nem döntöttem. Mivel még erősítőm sincs - bár erre is van már elképzelt opció -, ez a vásárlási szándéknak csúfolt lelkesedés csak amolyan gondolatkísérlet.

A végére pedig zárásként megemlíteném a tudatos vásárlók egyik fontos alaptételét. Mégpedig azt, hogy számomra egy vásárlásnál nagyon nem mindegy, hogy végsősoron kit támogatok a véres verejtékkel keresett kis pénzmagommal? Egy jól csengő márkanév mögé bújt lelketlen multit, amelynek a végén a kínába kiszervezett gyártás, annak a végén meg éhbérért kiszákmányolt munkások vannak.

Vagy egy olyan tradícionális gyártót, aki soha nem tagadta meg az önmagának tett ígéretét és lassan hetven éve minőséget ad elérhető árért. (A lézerprecíz kommentelőket megelőzve gyorsan leírom, hogy a drivereket valószínűleg a Grado is egy kínai gyártótól veszi, lévén ezt nem nagyon lehet máshonnan)

És bár a Grado nulla pénzből csinált működő és használható marketinget – tegyük hozzá sok munkával – elég jó a híre, többek között beválasztották a nyolc leginkább szociális amerikai kézműves vállalat közé, amelyben évtizdedek óta ugyanaz a család dolgozik. Ma már tízezres nagyságrendben adnak el fejeseket és hangszedőket, tehát minden bizonnyal nem szorulnak rá az én kis zsebpénzemre, mégis valamennyi jó érzés tölti el a már régen meghaladott eszméket életben tartó lelkemet, ha ennek a tradíciónak – ha mégoly aprócska mértékben is – de részese lehetek. Mindamellett, hogy még jól is néznek ki. Hát, ennyi.

SR-125, készülj, mert jövök!