Már a bejáratnál feltűnt, hogy nem lesz hétköznapi az idei hifi show. Az embert mindig érik meglepetések. Amikor azt gondolnád, mindent láttál, észreveszed, hogy a sorban egy kedves arcú, ötvenes férfi szolidan tartja maga előtt a kinyomtatott qr kódot - A4-es méretben!

Akárhogy is nézzük, a kiegészítők piaca ma már kezdi utólérni magát a hifit, legalábbis úgy tűnik, hogy ott liheg szorosan a sarkában. Mivel nekem is adódott némi problémám ilyen téren, gondoltam, utánajárok, mit lehet tenni, mit lehet venni, és egyátalán érdemes-e belevágni egy olcsó home projektbe, ha nincs komolyabbra pénzünk.

Csőpárti hifista lévén minden érdekel, ami a vákuumcsőhöz kapcsolódik. Ha pedig valami különleges cső, akkor pláne felcsillan a tekintettem.

Kezdjük ott, hogy én ezt a cikket tulajdonképpen nem akartam megírni. Na jó, de akkor miért tettem mégis? Többek között azért, mert tanulságos. Meg azért, hogy megint legyen egy új poszt hátha lehet belőle valamennyi információt szerezni. És most jöjjön jó sok hasonlat arra, hogy miért:

A legfrissebb vinylcheckben számtalan újdonság mellett néhány magyar lemezt is szemlézünk! Kihagyhatatlan alkalom, szóval gyorsan, görgessetek tovább.

Most, hogy a hajó befutni látszik a révbe, és a hajó kapitánya végre kinyitja a legfinomabb whiskyt, amit a kajütben rejtegetet eddig, nehogy a kapatosságra hajlamos matrózok egy óvatlan pillanatban megigyák és zátonynak vezessék a fregattot, nos, a hajó kapitánya leült az íróasztalához, és tajtékpipájába friss dohányt tömködve kitölti a hajónaplót.

Egy kicsit hasonlított ez a project a transformers című sikeres amerikai fantázia filmre, csak nálunk nem autókból lettek robotok, hanem egy gyári cédé játszóból alakítottunk egy újabbat.

Korábban ugye az volt a legfőbb gondom, hogy a cd hang otthon olykor előzte a vinylt. Jó, ez így azért nem egészen igaz.

Ha a három legismertebb fejhallgató márkát kellene felsorolni, nyilván az első a Sennheiser lenne, a második az AKG, a harmadik meg a Beyerdinamic.

Régóta gondolkodom, hogyan lehetne ezt az egész blogolósdit úgy csinálni, hogy mondjuk én magam is elégedett legyek vele, és ne azon kelljen derpegnem, hogy mennyire unom, vagy azon, hogy már megint hétvége van, megint kell írni egy új posztot.