Ezer és egy éve nem írtam már zenéről, de történt, hogy reggel felkeltett a gyerek, megláttam az íróasztal szélén a cumisüveg mellett az ott heverő lemezeket, és arra gondoltam, hogy kitöltöm azt az egy órát, ami maradt még a reggelből, visszafeküdni már úgy sincs értelme.

Figyelem mostanában, hogy mi történik a blue note-nál és bevallom, nagyon tetszik.

Alapjában éve nem vagyok oda a népzenéért. A jellegzetes magyarosh kesergővel ki lehetne kergetni a világból.

Aggodalomra semmi ok, csak a szokásos lemezajánlóm következik.

A hálózati tápellátásnak irodalma van. Kezdve onnan, hogy az ember lecseréli a kincstári 300 Ft-os hálózati kábelét egy jobbra, egészen odáig, hogy különálló, dedikált hálózati ellátást épít ki a hifi rendszerének, amelynek ugyanolyan fontos része a villanyóra, mint a villásdugó.

Van egy lemez, amelynek az a címe, hogy Amíg a város alszik. Ez nekem annyira tetszik, hogy minden éjjel, esetleg hajnalban, amikor valamilyen program után hazafelé ballagok, eszembe jut.

Kicsit meglassult a frissítés blogon, s mint mindennek, ennek is oka van. Ahogy az angol mondja: feléledtek a side projcetjeim, hívtak ide, hívtak oda, s nem maradt idő írni, gyakran zenét hallgatni sem.