Kezdjük ott, hogy én ezt a cikket tulajdonképpen nem akartam megírni. Na jó, de akkor miért tettem mégis? Többek között azért, mert tanulságos. Meg azért, hogy megint legyen egy új poszt hátha lehet belőle valamennyi információt szerezni. És most jöjjön jó sok hasonlat arra, hogy miért:

Kedves sorstársaim (akinek még nem volt forrasztópáka a kezében, most nyugodtan továbblapozhat)!

Óriási hírem van! Szinte hihetetlen. A hifisták felfedezték a web kettőt! Nyilván nem itthon, odáig azért nem fajultak el a dolgok. 

1902-ben, Taiwanban született és élete nagy részét ott is töltötte Li Mei-shu, festőművész. Nem hinném, hogy bármi köze lenne az Audio Note által gyártott integrált erősítőhöz, de hasonlatnak és analógiának jó lehet; mármint a festészet.

Talán az egyik leginkább félreértett és a legtöbb legendát bezsebelő tervező, aki valaha élt a high-endben. Mindenki ismeri, és mindenki tudni véli a titkát, nincs olyan high-enddel foglalkozó ember, aki ne gondolna valamit róla, és olyan sincs, aki akárcsak gondolatkísérlet szintjén kérdéseket fogalmazna meg a termékeivel kapcsolatban.

Mielőtt belefogtam volna ebbe a cikkbe, azon gondolkodtam, hogy inkább egy olyat kellene hegesztenem, amiben a létező legolcsóbb madzagokat engedem össze az arénába; legyen egy ilyen hülyéskedő cikk is, amit például az angol audio lapokban néha elsütnek.

Ha valaki fel akarja ingerelni a hifistákat, nem kell mást tennie, mint kábeleket összehasonlítania. A hazai audiofil legnagyobb hiányossága és egyben legalacsonyabb ingerküszöbe a kábelek hangminősége és a különböző rendszerekben tapasztalható hatása körül található. És ez sajnos – vagy nem sajnos –, nem vicc, éppenséggel gyakori tapasztalat.

Annyit írtam már kábelekről. Nem egy kellemes dolog, főként, ha az ember abban a helyzetben van, hogy az átlagnál drágább terméket van lehetősége megismerni, ami már eleve ezotéria.

Az előző posztban röviden tekintettem át a DIY hifi alapvetéseit, tettem ezt annak a némiképp sovány tapasztalatnak birtokában, amelyet én szereztem mint amatőr, illetve amit eddig a profiknál elleshettem. A napokban azonban egy IKEA-s szatyorból és leharcolt törülközőből olyan készülék került a hifi terülj-terülj asztalomra, ami még engem, sokat megélt, és sokat látott hifistát is fejvakarásra késztetett.

Ott maradtuk el, hogy az ezüst IC-ket és hangfalkábeleket két részre osztottam. Kissé önellentmondóan az áruk alapján, mert azt gondolom, hogy ebben az esetben az ár elég jól tükrözi a minőséget, de mindenképpen korrelál egymással.