Lehet, hogy unalmas már, vagy úgy tűnik, hogy nagyon nyomom ezt a Sparkler dolgot, de hát ha egyszer megint landolt nálam egy olyan erősítő, ami kuriózum, akkor nincs mit tenni, meg kell írni.

Ahogy az lenni szokott a külhoni betelepülőkkel, akár még Los Angelesben is, behozzák magukkal a saját kultúrájukat. Ebben az esetben is ez történt, bár kissé más formában, mint ami eddig Japánban megszokott. Mondom én, aki még egyszer sem látott ilyet élőben, tehát sok fogalmam nem lehet róla.

Mindegy, gondoltam, egy posztnak elmegy, bár engem mondjuk meglepett. Én ugyanis botor módon úgy gondoltam, hogy egy akármilyen kávézót üzleti alapon lehet, vagy inkább érdemes üzemeltetni - úgy tűnik, hogy naiv vagyok.

Ahogy nézem, ebben az esetben ez nem szempont. Illetve nem tudom, hogy mennyi a megtérülése egy ilyen rendszerrel dolgozó helynek, és hány kávét vagy koktélt kell eladni ahhoz, hogy visszajöjjön a beletett pénz. Azt viszont még nem mondtam, miről van szó. A helyet Báránybőrbennek (In a Sheep's Clothing) hívják, és a szomszédos Lupetti Pizzériának a része, a művészeti negyedben.  

Igazi multikulti. Japán kissa* ihletette hifi lounge, ahol pár méterre olasz pizzát sütnek, a kávézóban és bárban japán whiskey-t adnak, és angol hifin szól a zene, több, mint 1500 lemez közül válogatva. A tulaj elképzelése szerint ez a kissé furcsa kissa is ugyanazt szolgálja, mint a japánban található többi: találd meg a lelki békéd és igyál vagy éppen egyél valami finomat miközben halkan szól a zene egy elég komoly high-end rendszeren.

A rendszert két Audio Note Uk. Jinro Sochu, azaz két monoblockosított Baby Ongaku szolgáltatja. (Darabja kb: 8 millió forint). Tartozik hozzájuk egy M5-ös előfok, ez kb 5 milla, és két custom made Garrard 301-es lemezjátszó, ami simán lehet szintén milliós nagyságrend, karral és PU-val együtt, főként, hogy ez utóbbi szintén AN, az IO szériából. A Garrrardokkal egyébként dj-zni is lehet, van hozzájuk egy Condesa Electronics keverő is.

Mindehhez jön még a hangfal, egy 1973-as Klipsch Heresy és egy Klipsch horn, ez az egyik társtulaj saját gyűjteményéből való. A hely egyébként a maximális kikapcsolódást szeretné nyújtani, ehhez a zenén és a hangulaton kívül - koktélokat is tudnak felszolgálni. A filozófia egyszerű: aki ide betér, ne a telefonját nyomkodja, hanem a zenét hallgassa, és kapcsoljon ki a kinti őrült világról kissé leszakadva. Ehhez külön szetteket állítanak össze egy dj-k, egy napközbenit, és egy estit.

Hát szóval valószínű, hogy itt nem a befolyt bevétel a lényeg. Életérzés és lazulás high-end módra. Ha valaki arra járna, esetleg ugorjon be egy kávéra. Vagy egy japán whiskeyre.

Az eredeti cikk itt.

A hely meg itt.

*Aki nem tudná, a kissa egy japán kávézó típus, amiről amúgy már írtam. 

Utólag felidézve az eseményeket, az történt ugye, hogy megkaptam a teljes Sparkler rendszert egy hétre, ún. tartós tesztre.

Igazából azért is éltem azzal lehetőségel, hogy egy SORO-t meghallgassak, mert ezt az erősítőt szinte egyáltalán nem ismertem. Így nem ellenáltam, mikor felajánlották, hogy egy alig pár éves SORO SE Signature-re ráhallgassak.

Jó hír azoknak, akik érdeklődnek a speckó japán márka iránt, hogy egy ideje elérhető az európai honlap, és árlista is van. Mivel én nem vagyok senkinek a marketingese, arra kérek mindenkit, hogy a honlapon található elérhetőségen érdeklődjön, és mondjuk ne itt nálam, a koment mezőben.

A címből következtetve sajnos ki kell ábrándítsam a T. Olvasót, nem az amerikai határrendészetről lesz szó, hanem egy elég régi és patinás angol gyártó sláger- és sikertermékéről, egy digitál-analog átalakítóról. 

Ilyen is ritkán adatik meg. Mármint olyan, hogy valamire rátaláljak a neten, felkeltse az érdeklődésem, majd egy év múlva, amikor még aktuálisabb a dolog, mint valaha, meg is tudjam hallgatni. 

Van ki e nevet nem ismeri? A Western Electric már-már mágikus. Egyrészt a nevét mindenki hallotta, aki valaha csak egy nagyon kicsit is foglalkozott a high-end elektroncsövekre épülő részével. Másrészt szinte senki nem hallotta az eredeti csövet. A róla szóló beszéd mégis általános a high-endben. 

Többek között azért jó, hogy az Audio Note a weblap hírek rovat frissítése helyett átállt a facebook-ra, mert a gyors frissítések miatt egy csomó olyan infó is eljuthat hozzánk, amit a szikár hírek rovatban soha nem olvastunk volna el. Vagy ha igen, akkor félévente egyszer, és akkor is csak futólag. 

Már elég régóta követem a 47Laboratory szárnyai alól kibújt japán Sparkler Audio dolgait, de csak vágyakozva, hiszen európában egyelőre nincs forgalmazója, így nem sikerült közelebbi kapcsolatba kerülnöm velük. 

Tervben volt, hogy a kis 5 wattos integrált erősítőjét majd egyszer megrendelem, de hát mindig volt helyette minden más, amire elment a büdzsé. Most viszont előjött valamivel, ami nálam nagyon betalált, és így a motiváció is megnövekedett, hogy valahogy felvegyem vele a kapcsolatot.

Tshukahara az utóbbi időben amúgy is átdolgozta a dolgait, elhagyva a kisipari dizájnt, valami teljesen egyedi felé vette az irányt. A szimplán csak jegyzefüzetnek keresztelt cd futóműnek és cd játszónak szabott új ruhát, ami szerintem az utóbbi tíz év legjobban sikerült cd pörgetője.

Az én szemem többnyire nem áll rá a skandináv bútor-dizjánra, amiben minden jó sarkos és szürke, vagy szürkés barna, és ki kell írtani hozzá egy komplett nyírfa erdőt, de ez betalált. A krómot sem bírom, a fa oldallaptól meg nem lesz valami dizájnos. 

Amúgy a cd-játszónak Tsukahara az s507 volume 2 nevet adta, és a japánban elterjedt Moleskin határidőnapló mérete miatt kapta a Notebook álnevet. Ha már könyvek, akkor Tsukahara szerint a tápegysége meg Biblia méretű. Nos, szerintem mint sintoista japán, nem sokat olvashatta a Bibliát, mert az sokkal nagyobb, de apróságokon nem akadunk fenn. Vagy az is lehet, hogy a kép csalóka, de nem hinném, mert kb egy cd lemeznyi szélességű.  Amúgy ez a cd játszó engem leginkább egy demagnetizálóra emlékeztet, de ez nem gátol meg abban, hogy akarjak magamnak egy ilyet.

A külső burkolat egyébként rozsdamentes acél, amin két plexi dísz adja meg az egyedi formát. Letisztult, egyszerű és megvan benne az a funkciót előtérbe helyező minimalizmus, ami az én szívemnek annyira kedves. Mindazonáltal jól esik ránézni. Ha audio tervező lennék, a fél karomat odaadnám ezért a dizájnért, ami üdítő kivétel a sok műanyag fekete egyendoboz mellett.  

A hangjáról egyelőre nincsenek információim, az ára viszont abszolúlt megfizethető. Ha nem kellene idáig utaztatni, plusz leróni a vámot is, egy középkategóriás hifivel van versenyben. Ha esetleg valaki beleugrik, szóljon nyugodtan, én is nagyon kiváncsi vagyok rá. Addig meg nézegetem és gyönyörködve sóhajtozok.