Hiába vagyok ebbe a dologban, amit úgy általában hifinek hívnak, már jó pár éve, mindig érnek meglepetések. 

Ezek persze véletlenek, vagy a céltalan, olykor célzott keresés eredményei. Legutóbb is kerestem valamit, majd kíváncsiságból ráklikkeltem egy szimpatikus szélessávú dobozt hirdető bannerre, és persze meglepődtem, amikor a Cube Audio weblapján szembe jött velem, hogy a speciális motorokkal szerelt dobozoknak van magyar forgalmazója. Még jobban meglepődtem, amikor felmentem az audioartistry oldalára, ugyanis egyből a Shindo Erősítők jelentek meg. (Az oldal egyik pontja egyelőre feltöltés alatt van, gondolom, nem rég indultak) 

Nem akarok szkeptikusnak tűnni, de egyet adtam volna tíz ellenében, hogy ilyen soha nem lesz itthon. Végigpörgettem a kínálatot, és van itt minden, ami jó. Úgy is mondhatnám, pazar. A Sugdent szerintem sokan ismeritek, az A21-ről én is írtam. De ahogy nézem, Nelson Pass fémjelezte First Watt is náluk van.

A Shindot sem kell bemutatni. Kondo halála óta jelenleg a legismertebb és az egyik legelismertebb japán  brand. A komolyabb, angol nyelvű tesztoldalak és hifivel foglalkozó site-ok írói közül is jó párnak ilyen van. Például Art Dudley, amikor éppen nem a nyulakat tenyészt, akkor Shindo erősítőket hallgat. A csöves high-end egyik ún. Legendás Neve, 1977 óta gyárt kizárólag csöves elektronikát, ez alatt erősítőket kell érteni.

De ott van Náluk az analog vonalon a Pearaudio is, amely ugye Tom Flecher és Peter Mezek közreműködéséből jött létre. Illetve a mostanában nagyon elismert, megtört kályha csőre hasonlító indiai Rethm is. 

Valakinek esetleg van bővebb információja? Bátran osszátok meg velem, számomra teljesen ismeretlen az audioartistry mint forgalmazó. 

Kiállítás szezon van. A világ legtöbb országában általában ilyenkor zajlanak a hifi és high-end show-k. Így New Yorkban is novemberben van a szokásos kiállítás.

Mivel nem mindenki lehet ott - Herbert Reichaert a stereophile szerkesztője - gondolt egyet és azoknak a sorstársainknak, akik lemaradtak a dologról, készített egy videót, amelyben átélheted azt a három szobát, ahol Herb bekukkantott a fülére applikált (DIY!) két mikrofonnal. Micsoda ötlet, gondoltam elsőre, amikor még nem láttam a youtube-ra feltöltött videót! Ha felveszed a nyilván jó minőségű fejhallgatód, átélheted, amit Herb hallott.

Szerintem mókás dolog, kár, hogy nekem nem jutott az eszembe így közvetíteni a mostani Av trendről, amely annyi hasonlóságot mutat a New York-i eseménnyel, hogy az Audio Note szobában hallható egyik zenét én is többször feltettem. (Michael Kiwanuka)

Megjegyzem, hogy a Note a köztudottan nem csóró amerikaiaknak is teljesen "átlagos" rendszert állított ki. OTO SE Signature, két LX-es E doboz. (Jó, tudom, azért külső váltós) Viszont, ha én Zero tulajdonos lennék, felkapnám a fejem, mert mekkora poén az S9-es trafó után a Zero RIAA, ugye az 5 milliós MC trafó mellett egy 400 ezres készülék.

Az analog front-end pedig takkra megegyezik azzal, amit az AV trenden hallhatott a magyar közönség. Egyébként az AN Uk azzal is kilógott a többi decens kiállító közül, hogy míg mindenütt udvarias úriemberek demóztak, addig a Note-nál egy virág mintás ingben lévő öreg hippi*. Sajnos itt Herb nem ült be középre, hanem egyből elkezdett dumálni. Na ebben is hasonlított a budapesti rendezvényre.

A video elején egyébként feltűnik David Chesky is egy borzalmas, piros színű pufi dzsekiben. Kíváncsi lennék, mi a véleménye az elkészült felvételről.

*A videoból sajnos nem derül ki, hogy pontosan ki is teszi fel a lemezeket, így csak tippelni tudunk. 

Idén is a szokásos novemberi hétvégén rendezik meg az ország egyetlen és legnagyobb hifi és high-end tematikájú rendezvényét a budapesti Marriott Hotelben, immár 18. alkalommal.

Mit ne mondjak, nem volt túl jó napom, amikor egy maratoni négy órás meeting után kiszédelegtem a hőségben afrikai szavannává változott Hercegprímás utcára*.

Már nem is tudom, mikor volt, amikor felfedeztem magamnak Metrum Acoustics-ot mint márkát. Igazság szerint a Hifi Critic-ben olvastam róla egy bemutatót és egy tesztet, ami felkeltette a figyelmem. Az Octave néven futó DAC aztán szétnyerte magát a különböző magazinokban, egy példánya pedig merő véletlen folytán hozzám is eljutott.

Annyiszor olvastam már, hogy meghalt a cd mint formátum, hogy amikor hazaérek és rátekintek a polcra, ahol rendetlenül összedobálva a mikrohullámú sütő papírdobozából eszkábált tartóban a cédéim vannak, mindig eszembe jut mennyire konzervatív hobbi a high-end.

Nyilván nem osztja ezt a nézetet Junji Kimura, ugyanis a 47 Lab egy teljesen új futómű dac kombóval rukkolt elő IZUMI néven. A marketing szöveg azt írja, hogy a zászlóshajó Flatfish építési módszereit alkalmazva született meg, a formailag is hasonló dizájn követő lejátszó. A különlegessége, hogy az S/PDIF teljesen szimmetrikusan van megoldva és mindkét csatorna külön DAC csippet kapott, amihez jár dedikált tápegység is, így összesen négy dobozt kapunk a pénzünkért. Ahogy nézem, nem olcsó mulatság, hiszen jelenleg 8750 dollárt, több mint két milliót forintot kell érte leszurkolni.

A 47 Lab sosem volt olcsó, bár a tudásához mérten annyira drága sem. Egyes pletykák szerint  egy ideje Montenegróban is készülnek termékek, az európai disztribútornál - legalábbis ezt mesélte nekem István, aki sokat járt arrafelé a Pointe ügyeit intézni. Az IZUMI egyébként forrást jelent japánul.    

Amúgy a cd mint formátum valóban meghalt. De nem a hangminősége ölte meg, vagy az, hogy a file-ok annyival jobbak lennének, hanem a fogyasztói szokások és a kényelem. Az emberek már nem akarnak albumokat venni, és tárolni sem szeretnék a lemezeket, főként nem mikróhullámú sütő dobozából eszkábált tartókban. Egyébként ez sok más dologgal is egyre inkább így van. Könyveket sem vesznek már. Ami azért is szomorú, mert ebből egyenesen következik, hogy olvasni sem olvasnak - bár az emberiség eddigi tudás anyagát egyelőre a könyvek tartalmazzák. Maradnak az internetes oldalak, de ahogy nézem, ezt is ki fogja váltani a youtube csatornák böngészése.

(Nem ide tartozik, de azért elmesélem, hogy az elmúlt pár évben a hifi show-n kiállító forgalmazók panaszolják, hogy évről évre egyre jobban elbutulnak a látogatók. Néhány éve még nem kellett az alap dolgokat magyarázni, manapság viszont már az a jellemző magatartás, hogy az erősítőt sem tudják megkülönböztetni a DAC-tól.

Én ugyan nem vagyok sem forgalmazó, sem kiállító, de tőlem tavaly azt is megkérdezték, hogy hol van a hangszínszabályzó a Meishun. De volt olyan is, aki meggyőződéssel állította, hogy a Vindicatorban chipek vannak, mert a 2A3-as csövek nem világítanak. Valójában világítanak, csak nem olyan intenzitással, mint egy 211-es. Most erre mit lehet mondani?)

Egy európainak nyilvánvalóan izgalmas hely Japán, ami teljesen elétrő kultúrával, emberi magatartással és tájakkal nyűgözheti le az egyszeri turistát. Na de mi van akkor, ha a turista történetesen zenerajongó plusz audiofil? Nagyon úgy tűnik, hogy számára a legjobb hely Japán.

Elektroncső rajongók mindenhol vannak. Ez alól Japán sem kivétel, olyannyira nem, hogy ha valami érdekeset, az átlagtól eltérőt, vagy csak szimplán hihetetlen rendszereket akarsz látni, hallani, érdemes odalátogatni. Arra viszont készülni kell, hogy ezek a "rendezvények" olyannyira undergroundak és bennfentesek, hogy meghívás nélkül be sem jutsz.

Japánban ugyanis ez nem úgy zajlik, hogy egy bérelt teremben összejönnek a hobbisták, hogy bemutathassák, meghallgathassák egymás dolgait, hanem - mivel a nagy többségnek hatalmas tölcséres hangfalai vannak - az érdeklődő kevesek mennek a rendszerekhez. Ha a hegy, ugye nem megy, akkor Mohamed kénytelen menni elven.

Persze vannak közös programok is, de a lényeg nyilván ezekben a látogatásokban van. ami egyébként számomra azért is izgalmas, mert a japán emberek legendásan szemérmesek, azt, hogy valaki meginvitáljon az otthonába, ki kell érdemelni. Másrészt meg egy otthon instalált rendszer tök sok mindent elárul a gazdájáról, sokkal többet, mint az általa épített erősítő.

Az is érdekes továbbá, hogy míg itthon többnyire azok foglalkoznak DIY-fel, akik nem tudnak, vagy éppen nem akarnak fizetni a triódás erősítőkért, addig ez Japánban magasan a high-end felső vége.

A legtöbb rendszer brutális Western Electric tölcséresen vagy azok replikáin szólal meg. A lemezjátszó futóművek és karok árának végein sok-sok nulla van, a hangfalakról nem is beszélve. A rendezvény egyébként több napos és bizonyos időszakonként a legendás Japán zenehallgatásra használt high-end kávézók is a részei, de erről egy külön cikkben írok majd. A vendégek között pedig olyan nevek is felbukkannak, mint Tim De Paravicini, vagy éppen Jean Hiraga. 

Az eredeti blogbejegyzést itt találtam, a képek is innen vannak. Ajánlom szíves figyelmetekbe, a többi poszt is érdekes.

Olvasom a vinylsavor-ön, hogy a nem rég megjúlult ELROG, azaz a Deutsche Elektronenröhren Manufaktur GmbH folyamatosan vezet be új típusokat a kínálatába. Na igen, ezt lehetett sejteni, miután a korábbi módszer, azaz, hogy összesen 2 típusú csövet "gyártanak", nem jött be, az ELROG mint cég betérdelt. Miután Mayer - aki egyszemélyben maga A vinylsavor - a szárnyai alá vette a céget és nyomtak bele némi tőkét, egyértelmű volt, hogy a Shuguanggal vagy egy PSVANE-nal nem fog tudni versenyezni, ha ilyen szűk kínálatot nyújt.

Kevés olyan jó és hiteles beszámoló született mostanában, annak ellenére, hogy a téma eléggé felkapott, amiből egyrészt átfogó, másrészt reális képet kaphatunk az Audio Note Uk életéről, mint amit a part-time audiophile közölt.