A DJ-k kénytelenek voltak a saját ízlésük és szubjektív véleményük alapján a legjobb lemezekre koncentrálni, és ez nagyban hozzájárult az egyedi stílus és hangzásvilág kialakulásához.

Az utóbbi időben annyira elmerültem a hifiben, hogy zenére nem maradt hely. Pedig van bőven és bizonyos szempontból sokkal érdekesebb is, mint a hifi.

Mondják, hogy a csöves erősítők között a legnagyobb reputációja a triódás erősítőknek van. Nem véletlenül, az audió rövid története során ezeknek az erősítőknek lett a legtöbb híve. Igen, ez a jó szó, híve és nem rajongója, mert a kettőnek nincs sok köze egymáshoz.

Én ugyan nagyon nem szeretek nosztalgiázni, inkább a jelenben élnék, ha hagynának. De mivel sok ötletet kapok a kommentelőimtől és a kérdés-válasz most szokatlanul erősen indította el bennem az emlékezést, legyen akkor hát egy ilyen is, nosztalgiától csöpögő: „ó az édes ifjúság hamvas pírja a hifin”, vagy valami hasonló. Vagy még nyálasabban: „vallomás a kezdetekről”, avagy honnan indultam?

Mint csöves erősítő tulajdonos, nem bírtam kihagyni ezt a rövid kis videót.

Írtam ugye anno ezt a kis eszmefuttatást a közelmúlt és a jelen kontextusában a zenéről, annak iparáról, a high-endről, valamint ezek eredőjéről. A szöveget kútfőből bányásztam elő, nem is nagyon olvastam utána, úgy gondoltam, nem baj, ha személyes, legfeljebb tévedek, aztán majd kijavítanak, ebből is lehet tanulni.

Az ember azt gondolná, hogy a high-end unalmas egy hobbi, viszont legalább jó sokáig tart. Elkezdődik valahol, aztán - folyamatosan rákapva az ízére - vagy örök függők maradunk, vagy hamarosan hagyjuk az egészet elenyészni.

Ugyan a nyár a lemezmegjelenések terén kevésbé aktív, csökkentett üzemmódban üzemelnek a kiadók, azért akad pár izgalmas dolog, ezekből szemelgetnék párat.