Rossz fül - jó hifi
A hifisták mind azt hiszik, mind azt hisszük, hogy nekünk jó a fülünk, meghallunk olyat is, amit mások nem, hiszen ez a hobbink: ülünk különböző hangrendszerek előtt és fülelünk.
Lassan itt az ősz, nem kell már sok és beszorulunk a szobába. Ez az igazi idénye a hifinek. Kellő muníció híján viszont nehezebb a kezdet. Íme egy rövid ajánló. Azaz zenék megint.
Külföldi audio oldalakon már régóta van olyan rovat, ahol mindenféle speciális audiofil vagy éppen reprint, reissue kiadványokat szemléznek. Én magyarul még nem olvastam ilyet, úgy hogy itt az ideje, hogy behozzuk a lemaradást pótoljuk.
Rengeteg lemez jelent meg mostanában, ami azért is furcsa, mert nyáron a lemezipar általában pihen, uborkaszezon van.
A Marantz már régen is a minőség elkötelezettje volt, jó párszor bizonyította, hogy érti, mitől döglik az audiofil. Igaz, hogy mostanában a Kínában gyártott, kicsit megdizájnolt, jellemzően a nagy mennyiségben értékesített konzum termékek szintjét üti, de pár éve még képes volt jól belenyúlni a tutiba.
Nézegetem mostanában ezt az egész hifibizniszt és eléggé összeszalad a szemöldököm attól, amit látok.
Idén is lesz független lemezboltok napja, azaz Record Store Day, évről-évre egyre színesebb és frissebb programokkal.
Aggodalomra semmi ok, csak a szokásos lemezajánlóm következik.
Valahol ott hagytam abba, ha jól emlékszem, a legutóbbi cikkben, hogy a TDA 1541A*-val épített és kissé modifikált Yamaha cd játszó egyik legnagyobb előnye a hallgathatóság és a hihető hangszínek.