Made in China – Shuguang elektroncsövek 2. rész

Kép-06.jpgMajdnem egy éve írtam a világ legnagyobb elektroncső gyártójáról, ami - milyen érdekes - éppen Kínában van és lassan hatvan éve gyárt elektroncsövet. Nyilván ez csak itthon újdonság, de egy ideje úgy tűnik, hogy a vezető csöves erősítő gyártók és azok vásárlói mostanában kezdenek el átállni a Shuguang csövekre.

Köszönhetően a Shuguang által kifejlesztett Treasure típusú csöveknek, amelyek mind technikailag, mind hangzásilag az elektroncső gyártás egyik csúcsát képviselik, ebből kifolyóan igen-igen sikeresek is. Az már csak a szépen odahelyezett koktélcseresznye a bőségesen adagolt tejszínhab tetején, hogy a Shuguang emberi árban kínálja csöveit és még a legszigorúbb előírásoknak is megfelelnek.  

Az a fránya technika

Kép-01.jpgTalán érdemes megemlíteni még itt a cikk elején az egyik legfontosabbat, miszerint a Shuguang csövek technikailag többet tudnak, jobban lehet őket terhelni, a mért adataikkal messze előzik a többieket, például a szintén igen elterjedt NOS csöveket. Ha másért nem, már ezért érdemes őket kipróbálni. Nálam egyértelműen állt a zászló, mert tavaly a Hifi Shown, amikor testközelbe jutottam egy 2A3 Treasure-höz, nagyon bejött a hangja. Pont abban tudott többet, amiért mindig kárhoztattam mondjuk a Sovteket, és amiért a tranyósok előzik a csöveseket. Dinamikus volt, eszköztelen, tiszta és nagyon-nagyon zenei. Semmi lekerítő homály, semmi fényes cincogás, burnyogó basszus. Olyan attackokkal, hogy az ember nem győzte mosni a fülét miután kiszédelgett a szobából. A mindössze 6 wattos Empress olyan hangerőre volt képes, ami nem csak elsőre, de sokadszorra is meglepte az embert. Ott akkor határoztam el, hogy feltétlenül szeretnék egy ilyen csővel közelebbi kapcsolatba kerülni. Ennyi ideig tartott, de most azt mondhatom, megérte.

Átlátszó üveg

Kép-02.jpgEz egyelőre a „sima”, hogy ne mondjam mezei Shuguang 2A3B típusú csövekkel barátkozok, amelyek - minő véletlen -, éppen egy Vindicatorban dolgoznak. (Erről bővebben később) Korábban az Audio Note Uk ezt az erősítőt utángyártott, új szériás Sovtek csövekkel árulta, de mint általában, a cső nem feltétlenül széria tartozék, lehet kérni más típussal is, és hát a felhasználók ezzel általában élnek is. Így ebben a Vindicatorban pont Shuguang csövek vannak. Eredetileg Tresure volt a végcél, de arra nem jutott, így az olcsóbbik Shuguanggal érkezett, az upgrade adott, a gyártó ezekhez a típusokhoz optimalizálta az erősítőt. Mielőtt még rátérnék a hangjára, előtte érdemes néhány dolgot megvizsgálni.

Arisztokrata a házban

Kép-03.jpgA 2A3 Single Ended üzemmódban normál kiépítéssel, 8 ohmos terhelés mellett az oszcilloszkóp átható tekintete előtt nagyjából 3,5 wattot képes kipréselni magából. Hát ez nem sok, mondhatnánk. A csöves erősítők azonban sohasem arról szóltak, hogy party hangerőt teremtsünk vagy stoner rock koncertet hangosítsunk, főként nem 2A3-mal, ami a teljesítmény korlátai ellenére az egyik legfinomabb és legzeneibb hangú cső. (volt, van és az egyelőre belátható jövőt tekintve lesz is) Nehéz ezt megmagyarázni az ellenzőknek, talán nem is kell. Annyit azért érdemes elmondani az utolsó szó jogán az audiofil ítélethozó bizottság előtt, menet a high-end vérpadra, hogy aki szereti, az majdnem isteníti. A 2A3 finomsága igen kifinomult, igazi arisztokrata, nagyon-nagyon sok részlettel, hihetetlen színekkel és mély érzelmekkel képes megszólalni. A zeneiségének hátránya, hogy a tükörként képes megmutatni minden apró nüanszot is, ami ugye a felvételek esetében nem mindig pozitív, ennek ellenére vannak olyan elvetemültek is, akik mondjuk elektronikát vagy éppen Nick Cave-t hallgatnak rajta. További hátránya, hogy kell hozzá egy nagy érzékenységű, lehetőség szerint hasonló kvalitású hangfal is. A 2A3 igen érzékeny cső, ha viszont sok-sok pepecseléssel megtaláljuk a megfelelő kiépítést, nem akarunk mást hallgatni.

Mint egy körte

Kép-04.jpgAmit eddig leginkább ismertem, az a Sovtek 2A3 volt. Kifejezetten meleg hangú cső, szinte az ellentéte a 300 B virgoncságának. Ha sokáig hallgatjuk, egy idő után feltűnik egyfajta lekerekítés a magas frekvenciákban. A Sovtek kicsit olyan hangú – kapaszkodjatok meg – , mint egy körte. Hogy miért? Felül is kerek, meg alul is, de alul vastagabb. Jó a basszusa, de van benne egyfajta, kissé ködösítő balladai homály - gyorsan tegyük hozzá a Shuguanghoz képest. Ugyanis a kínai cső tiszta teljes hangtartományban, lineáris, nincs meg a basszustöbblete és szinte teljesen „egyenes”; ilyen gyömölcs nincs. Ugyanakkor a Sovtek melegsége nem tűnik el, megmarad, de több levegővel, nagyobb szuflával. Amikor tegnap este hullafáradtan először bekapcsoltam, gyanútlanul egy Blue Note felvételt tettem be. Lee Konitz-Mehldau-Haden trió lemezt (Another shade of blue) Mostanában elég sokat járok a BMC-be, ott szólt hasonlóan aranyló színekkel Bacsó Kristóf szaxofonja, mit most a szobában Konitz-é. (Persze rossz a hasonlat, de ez az egész csak körülírása egy olyan dolognak, ami nem megfogalmazható)

Az üvegbúra varázsa

Kép-05.jpgPróbáltam elvonatkoztatni mindettől, nem esett nehezemre. Ha akartam, tudtam szimplán zeneként és tudtam felvételként is hallgatni. Mindkét módon sikerült. Nem volt reveláció, most valahogy elmaradt. A Shuguang természetes. Nem akar többnek látszani, mit ami. Az általam hallott eddigi legjobb Vindicator hang, pedig előtte is volt pár, mert ezt az erősítőt nagyon szeretem, és sokat hallgattam korábban mindenféle láncokban. Eddig mindig lágyan és melegen szólt, volt egy jellegzetes „lebegő” légiesség a hangzásában. Ez most megvastagodott, erőteljes és dinamikában gazdag színekkel gazdagodott. Mit mondjak még? Nem nagyon kell már ezt tovább ragozni, inkább ideillesztem ezt a Fink számot. Ezek után most kimegyek és bekapcsolom ugyanezt lemezen. Végül is mi másról szólna a hifi, ha nem erről?