Elég rossz helyzetben van az a hazai hifista, akit azon túl is érdekel a hobbi, miszerint milyen jó is cserélgetni a különböző elemeket, és azon is túl van már, hogy hajbakapjon valamelyik haldokló fórumon négy VIP userrel, mégis kinek az usb dacja tudja szebben interpretálni a lossless AC/DC összeset. (Meg azon is, hogy nekiálljon meggyőzni embereket arról, hogy tíz évvel ezelőtt, az pont tíz évvel ezelőtt volt.)

Profi amatőrök

A hazai hifi sajtó kilencven óta tartó hullámzó színvonala nem nagyon örvendezteti meg az olvasókat jól megírt, informatív és hiteles cikkekel, de azért néha-néha összejön, mintegy véletlenül, főként akkor, ha nem figyelnek oda. Aki jót akar olvasni, bizony nagyon szét kell néznie, a google-t például nyugodtan elfelejtheti. A magyar olvasó egyébként sok mindent megbocsát és sok mindent elvisel, néha tör csak ki a kényelmes komfortzónából, és akkor is erőtlenül és szeliden. Leginkább akkor, amikor a saját cuccait húzzák le, vagy az általa félistennek tartott tervezőket, kereskedőket, szakértőket éri kritika. Amúgy elvan, néha bepötyög két sort valamelyik fórumra, de semmi több. Nekem az a benyomásom, hogy ha nem lenne semmi, akkor is ellenne, nem különösebben hiányozna itt senkinek a működő, olvasmányos hifi sajtó.

Lapok

A lapok és a hirdetési felületek talán egyedül a kereskedőknek hiányoznának, ők azok, akik még valamennyire foglalkoznának ezzel, mondjuk ennek az a hátránya, hogy rögtön meg is akarják mondani, mit írjanak az újságírók. És ez a legfontosabb: elviekben itt ugye újságírásról beszélünk. Vagy inkább beszélnénk. A helyzet az, hogy ma itthon az amatőrök gyakran sokkal jobb cikkeket írnak, mint a profik. Ennek ellenére megpróbáltam néhány olyan cikket, blogbejegyzést összegyűjteni, amelyet érdemes elolvasni azon túl is, hogy információt keresünk bennük. Mert például szórakoztatnak.

„Sem rokona, sem ismerőse...”

A posztajánló lényege, hogy az ajánló személy elfogulatlan legyen, és ne a haverjait, esetleges üzletfeleit nyomassa. Mivel én olyan formán nem vagyok benne a magyar hifi életben, hogy ismerettségeket és kapcsolati hálót építsek, seftelni meg soha nem sefteltem semmivel, kizárólag az adott szöveg színvonala érdekel - az is csak mint olvasót. Az ajánlók előtt röviden összefoglalom, hogy számomra miért tetszik vagy éppen miért nem tetszik egy szöveg, oldal, blog, a többi az olvasó feladata, rábízom. Akinek esteleges javaslata van, vagy valami nagyon elkerülte volna a figyelmem, a kommentben lehet tolni a többi kontentot.

A Piac, az piac

Kezdjük a legnagyobbal, a hifipiaccal. Mióta megszűnt a papíralapú újság, ott a kezükben a lehetőség, hogy az interneten szocializált réteghez is szóljanak, némileg lazábban, könnyedebben. Ahogy nézem, azonban eddig még nem történt meg az áttörés, továbbra is az érdektelen készülékleírások és marketing ismertetők vannak, egy-két kivételtől eltekintve. Sajnos a Hifi piac egyre arctalanabb, egyre unalmasabb. Renfield néven posztoló szerző azonban képes volt kitörni a klisék közül és egy hordozható "kütyüről" írt élvezetes, jól olvasható cikket, ilyen mondatokkal:

Az egész „tegyük zsebre a zenét" a Walkman-el kezdődött 1979-ben, hol máshol, mint Japánban.

Folytassuk a másik naggyal: Sztereó Sound and Vision. Soltész Művész Úr lapja, ha lehet, még a hifipiacnál is bevallottabban marketing újság. Fullon van hirdetéssel, a honlapja olyan szinten kimaxolja a lehetőséget, hogy ha még egy flesses gagyi reklámot feltolnak, összeomlik az egész. Náluk is aloldalakra van bontva a lényeg: vannak tesztek, videók, interjúk, stb. Érdekes módon itt már lazul a fegyelem, ami a szövegek hangütését jellemzi, még a tesztekben is találni olyat, ahol nem kerülgeti az embert az álommanó olvasás közben. Ajánlom az interjúkat, és mondjuk ezt a fülhallgató tesztet, ami így kezdődik:

A meglehetősen széles középkategóriát a 30 és a 80 ezer közötti ársávban meghatározva még így is 40 és 80 ezer a két szélsőség, ez igen durva, 1:2 arány, szerencsére - mint látni, pontosabban hallani fogjuk - az igazság (ahogy általában) középen van. Csak nem mindegy, hogy mihez - ismert hazai szállóige - a Vasedényhez képest. 

Van egy nem igazán csak hifi, inkább az ún. szórakoztató elektronika névvel illethető oldal, az av-online. (Kicsit vicces, hogy amikor beüti az ember a google-ba, az avon online-t adja ki elsőnek). Ez az oldal, egészen pontosan ugyanolyan, mint a Sound and Vision, tele van reklámmal, ráadásul nehezen áttekinthető, oldalt a reklámblokk majdnem akkora, mint a szöveges rész. Keményen nyomják magukat a közösségi médiában is, lehet például tweetelni. A hírek rovat tele van a gyártók  újdonságaival, a nagyon és a kevésbé gagyi "újdonságokkal", úgy mint egydobozos biszbaszok, meg remek mp3 lejátszók. Az oldal szerkesztői még azt a szivességet is megteszik nekünk, hogy a készülékeket előre megszűrik árkategória szerint. Kellett keresni rendesen, mire találtam egy olyan cikket, amiről nem sütött, hogy a forgalmazó íratta. Az új YBA teszt viszont elég normálisan "össze van rakva":

Emlékeznek még a Ponyvaregény c. filmnek arra a jelenetére, melyben John Travolta és Samuel L. Jackson a francia gyorséttermek sajátosságáról beszélgetnek? Mai cikkünkhöz így lehetne átformálni Vincent kijelentését: a hifi a franciáknál is ugyanúgy hifi, csak ők „Le hifi”-nek hívják. 

Audioland. Van egy ilyen oldal, kb a "kicsi" Hifi Piac. Ők is hirdetnek, de szerintem egyetlen forgalmazó áll mögöttük, a volt datateam, jelenleg audiovision tuning néven, legalábbis az ő termékeinek tesztjeivel és bemutatásával van tele az oldal. Az első problémám az, hogy a dizájn leragadt a kétezres évek elején. Valahogy így néztek ki az oldalak akkortájt, amikor az internet beindult. A zöld (!) fejlécek elég keményen indítják be az LSD hatást, a trip azonban akkor kezd kibontakozni, amikor beleolvasunk a szövegekbe. A jó szándékű amatőröket jellemző - ők valószínűleg úgy gondolják, hogy ilyen "a" korrekt újságírás - modorosság uralkodik a szövegek nagy részében, ami önmagában nem lenne baj, de sajnos sem a stilisztika, sem a grammatika nem erősségük, a központozásról nem is beszélve. Rengeteg a hibás, rosszul megfogalmazott, vagy egyszerűen értelmetlen mondat. Az interjút náluk "csevegésnek" hívják, amivel kb a Kiskegyed magazinban találkozni. De vannak olyan mondatok is, amilyek stílusukat tekintve kilencven előtt is elmentek volna valamelyik szocialista lapban:

Hamarosan a boltokban lesz a Focal újdonsága, a saját erősítővel, bemenetekkel, és wireless képességgel ellátott Easia.

Hol? A boltokban? Az ma a Tesco. Milyen lehet az a wireless "képesség"? És mi az, hogy saját erősítő meg bemenet? Hiányzik az alanya a mondatnak. A Focal az egy gyártó, de mi a termék és mit csinál, azonkívül, hogy úgy hívják Easia? Na mindegy, ettől még ajánlhatom, hiszen ki tudja, kinek mi jön be. Készítettek egy interjút a Crystal kábelek gyártójának egyik első emberével, aki történetesen nő, Gaby Van Der Kley-nek hívják. Ezt mindenképpen érdemes elolvasni (még akkor is, ha átugorjuk a bevezetőt, ahol nyilván nem a szerző szándékai szerint, de a leírtak jelentése szerint egy "kézzel" készít interjút). 

Az én hivatásom az audio világában a zene, esztétika és egy kis nőiesség megjelentetése. A hifi lényege, hogy a lehető legmagasabb színvonalon a szobánkba varázsolja egy hangverseny, opera, jazz cafe vagy rock koncert élményét. Ezért dolgoznak a mérnökök, tervezők, terjesztők, erről írnak az újságírók, ezt keressük a hifi show-kon.

Izgalmas blogok

Ha az ember izgalmasat keres, azt a blogokban találja. Itthon sajnos nem sokan vagyunk. Értelemszerűen megszűri a motivációt a posztolgatás hátránya, miszerint egy bloggal állandóan foglalkozni kell, folyamatosan frissíteni, válaszolni a kommentekre, stb. Mindez viszont nehéz, mert időt és energiát vesz el, az idő pedig drága, egy blogért alaphangon nem kap az ember semmit. Csak néhány olyan elvetemült idióta akad, mint én, aki ennek ellenére csinálja. Kezdjük Ear-al, és az ő kalandjaival. Az oldal alcíme: egy hifirajongó kalandjai a tárgyak között. Ez ne tévesszen meg senkit, tulajdonképen egy natúr énblogról van szó, ahol a szerző a készülék jellemzőit és a saját benyomásait osztja meg az olvasókkal, tárgyak nincsenek. Érdekes módon ear-t érdekli, amiről ír, még ha olykor le is pontozza az adott készüléket, noha ear nem tesztel és ez üdítő kivétel a tonnányi szubjektív értékítélet között. Az oldal előnye, hogy nagyon jó képeket készít, sokkal jobbakat mint például én, aki utálok fotózni és egy béna gépem van. A szövegek változóak, van, amikor összejön és van, amikor nem. A Kondo M7-ről szóló posztban például összejött, pont annyi személyes élményt és információt mixelt össze, ami kellemes olvasmánnyá teszi a bejegyzést:

A dologban az a legviccesebb, hogy ez a kétségtelenül elképesztően jó hangú, és műszakilag sem utolsó készülék, az M7 Tube a leggagyibb és legbénább hangú Audio Note Japan/Kondo előfok. Már a születése is furcsa. Kondo mester ugyanis erdetileg egy FET-es előfokot tervezett, az kapta a Meister7 azaz M7 nevet.

Volt egy olyan blog itthon, ami az első magyar audio tumblr lehetett volna, ha az írója nem hagyja abba.  A carboncopy vállaltan amatőr (értsd: mezei audiofil, mint ahogy vagyunk itt mi mindannyian) hozzáállása mögött szerintem sokkal több volt, mint amit eddig megírt, pedig az sem kevés. Például végigcsinálta minden hifi újságíró rémálmát, a: "hogyan magyarázzuk el az egyszerű felhasználónak mit kell keresni a jó hangban" című toposzt. Méghozzá sikeresen. Ha kihagyja belőle az ún. "szakértők" kontárkodását, tökéletes lehett volna. Kár, hogy pont akkor adta fel, amikor a konzekvenciákat kellett volna levonni. Végül is mindegy, ajánlom az oldalt, főleg a quad-okról szóló cikkeket. Az összeset.

Ezzel a rendszerrel hifizni ugyan nem lehet, viszont fel lehet oldódni a zenében.* Ha akarom hallom hol lehetne jobb, de megtanultam értékelni időközben azt, ami jó. És ez jó. Meg nem egy vagyon, nem nyom agyon a gondolat mennyit áldoztam a hobbimra. Ezért marad most jó ideig ez. Mert persze szeretnék jobbat, sőt! Ettől már csak sokkal jobbat szabad, mert különben csak jobbra-balra lépkednék csomó pénzért.

Végül pedig legyen akkor egy külföldi is. Nem rég találtam egy kellems oldalt, de sokat ne várjatok tőle. Ez is csak egy újabb hifiblog, semmi több: audionote.wordpress. Prémium audioban nyomulnak, van pár érdekes írás, főként a gyárlátogatások. Az oldal címe ne zavarjon össze senkit, ezek tényleg "jegyzetek" és nem az ismert márkát hirdetik. A cikkekhez pedig mindenkinek jó olvasást kívánok!

*A képek illusztrációk.