Vajon mi lehet mostanában a hifi világ aktuális mémje? Ezen töprengtem minap, mert olyan nincs, hogy ne lenne valahol, valamelyik eldugott fórum legmélyebb bugyrában egy topic, ahol már megszületett a messiás, ahol már ismerik a jelenlegi Óriásölőt. Egész jól jönne most egy, gondoltam, olykor unalmas a csövek kellemes langymeleg árnyékában tengetni hétköznapjaimat, hátha belefutok valami izgalmasba.

Karate-kid

Szerencsémre van ilyen, és igen, megvan a fórum is, ahol már tudják a tutit. Balszerencsémre viszont kábel, azaz kissé macerás. Amikor Gábor barátom áthozta, én meg ledobtam a nappali padlójra a hat köteg kábelt, a feleségem meg is jegyezte, hogy milyen jól néz ki pont ott, és szívből irigyli a képességemet, hogy egyből tudom, mi áll jól a nappaliban; kamatoztatni kéne. Nyithatnék mondjuk egy lakberendezési stúdiót. Ez lehetne a következő trend a lakáskultúrában: hanyagul a földre baszott dobott kábelköteg. Több szempontból is előnyös, először is hangulatos, ahogy a kábelek tekeregnek össze-vissza, másrészt feldobja az enteriőrt, kicsit olyan art decós. Harmadrészt pedig igazán otthonossá teszi a legmodernebb nappalikat is. (Magyarul tüntessem el ezt a sok szart innen azonnal. NEM MONDOM MÉGEGYSZER!!!)

Art deco

Azt mondtam már, hogy ez pont kellett ide? – kérdezte pár nap múlva a csajom, amikor a kábelek még mindig ott voltak, majd szótlanul kivonult. Én azonnal megkezdtem a tesztet, azaz még egy két napig hevertettem ugyanott a kábeleket, és például többször is ki kellett kerülnöm őket, azaz elég jó első benyomásokat szereztem. A feleségem néha némi félreérthetetlen hangsúllyal a hangjában megkérdezte, hogy szól, én meg rámutattam a halomra, majd azt válaszoltam: nem hallod?

Végül péntek délután fénypontjaként (kezdődjön a nap legjobb része: a henyélééééésss!) lehúztam egy csésze frissen pörkölt és őrölt kávét, majd kissé kelletlenül bedugtam a legvékonyabb IC-t. Ez volt a legegyszerűbb. A hangfalkábellel gyanúsan sokat kellett volna tökörészni, az most nem fért bele – meg egyébként sem akartam megbontani a nappaliban már beállt harmóniát. Bedobtam, egy lemezt, amire kiválóan lehet bóbiskolni, miközben a nőm szokásos, az őt rendkívüli módon szórakoztató, választ nem igénylő kérdéseivel bombázott – és megkezdtem a hivatalos tesztet.

Hivatalos teszt

Van valami, ami zavar benne – mondta egy rövid idő után a csajom, erre riadtam. Hogy mi? Szerintem meg rohadt jó – mondtam, de nem sok mindenre emlékeztem szunyókálás közben, viszont jól hangzott. Direkt nem mondom meg, hogy mennyibe kerül, motyogtam, és visszacsuktam a szemem. De van benne valami, ami zavar, erősködött a csajom, én meg jól ráhagytam és megkértem, hogy cseréljen lemezt. Most nincs kedvem, hangzott  a lakonikus válasz, ami azt jelenti női nyelven, hogy cseréld ki te, lusta disznó.

Mhmm. Jól van, mit szeretnél hallgatni? Mindegy (Jelentése: az új Paya Beát, vagy valami régi George Michael-t, esetleg Kate Bush-t). Ebből a George Michael szarul szól, azt biztos nem, a Paya Bea jöhet. És hoppá! Na erre már én is felriadtam. Nem is rossz, gondoltam, de tényleg van benne némi feszültség, ezt jól mondja a hölgy, jár a két pont. Viszont nagyon szép a középsáv, hiteles, nem kenegeti a hangszíneket, mint az olcsó kábelek általában, a szép tiszta rajz helyett valami modern színorgiát létrehozva. A basszus kicsit dús, akár a 18. századi nőideál. De határozottan van benne valami.

A béna nevű kábel egyébként valóban ledobta a best buy napalmot, ez így gyakorlatilag elképesztő produkció, megemelem BP feliratú baseballsapkámat. Ez a Van damme IC lehetne egyértelműen az ún. "józan hifisták" kopernikuszi érve, és valóban értelmetlen utána bármiről is beszélni. Ennek a kábelnek métere bőven ezer forint alatt van, amiről most szó van, konkrétan 300 Ft. Azt nem lehet leírni, mekkora gyújtóbombát dob a hifi amúgy is legendásan túlárazott piacára, csoda, hogy nem perzselte fel az egészet. (Egyáltalán nem csoda, a hifisták érzelmileg kötődnek a saját cuccaikhoz, de erről később)

Én egyébként, ha Huszti Zsoltba oltott komolykodóan modoros hiper-realista hifista lennék, nyilvános máglyán égetést rendeznék márkás IC kábelekből, sátánai kacajok közepette, miközben az egyik Van damme kábelt rituálisan lóbálnám a fejem fölött. Vagy esetleg lehetne a Van Damme IC a „vissza a gyökerekhez” mozgalom egyik kiváltója is, amikor még mindenki leszarta, hogy speciális kábelekkel bohóckodjon. Viszont az a nagyobbik baj, ha lehetek őszinte, hogy ez a kábel nemcsak az árához képest jó, hanem úgy általában. Mindent tud, amit egy jó IC kábelnek tudnia kell: szépek a hangszerhangjai, nem sávhatárolt, nem visít és nem brummog, nem torzít és nem emel ki semmit sem, egyenletes, sőt, részletező.

Egyszóval semmi komolyabb hibája nincs – és még tere is van!!! Hoppá: hifizni is lehet vele, ami mondanom sem kell, ez az egyik legnagyobb előnye. A legvékonyabb volt az első a teszt sorban, viszont három IC-t kaptam. A három közül mindegyik kiválló eredményt nyújtott, az ezüstözött volt a legjobb – ez konkrétan visszakézből a seggébe rakja a száz rongy körüli versenyzőket (is). Ez a típus egy kicsit drágább, de nem vészes. Tipikusan a hangszeres zenéken szólt nagyon jól, részletezően. Talán egy kis egyediség és a nüanszok, az apró rezdülések nem jöttek át úgy, ahogy megszoktam, és mintha egy kicsit "kapkodott" volna, de kifejezetten minőségi kábelhangja van. A réz verziója Gábor szerint ezerféle verzióban létezik, de tulajdonképpen ugyanaz a vezető, csak mindig más márkanevet nyomnak rá. Kb egy hetet hallgattam komolyabb hiányérzet nélkül. Oké, tudnék mondani pár hibát, ha akarnék, de például van hajtása, ami ennyiért már kiválló.

Hangfalkábel, az meg minek van?

Na mindegy, én biztos, hogy veszek magamnak mindegyikből egy-egy métert, az egész hóbelebanc összesen benne lesz vagy 5, azaz ötezer forintba és kb a legolcsóbb Kácsa audiós dugót forrasztom majd a végeire, így is baromi jó(k) lesz(nek) – maradjunk annyiban, hogy azokkal a fenntartásokkal, amikről fentebb szó volt, és amiket még az elején a csajom detektált. És persze a komolyabb daraboktól leginkább az atmoszféra teremtése (?), megmutatása (?), realizálása (?) választja el őket. Ez egyébként, így ahogy van, nagyon egységes és igen komoly produkció, semmi maszatolás, ezek a kábelek valóban kiválóak, mást nem lehet róluk elmondani.

A felszopás bemelegítés után láttam neki a hangfalkábeleknek, amelyek azért messze nem kecsegtettek akkora eredménnyel, mint az IC társaik, lévén az igazi olcsó hifi kábel kinézetük van. Az elsőnél rögtön nekiálltam káromkodni, ugyanis nem volt feldugózva és a vastagsága miatt éppen nem fért be a banándugó csavaros szorítós részébe. Ahh, gyűlölök, gyűlölök forrasztani!!! Nagy nehezen azonban mégiscsak összehoztam és még a jumpereket is begyömöszöltem valahogy. Az első hangok után mondhatni nem lepődtem meg, noha ez a kábel pont ugyanazt a szintet hozta, mint az IC. Asszem valami 1500 Ft per méter.

Amit kihúztam, abból 120 ezer a kétméteres feldugózott változat. Nem mondom, hogy lecserélném rá, de ebből is fogok venni egy teljes szettet, csak hogy legyen otthon és riogassam vele a high-end fanatikus hifista ismerőseimet. Szóval finoman rezdülő hangszerhangok, nyíltság, tisztaság, szinte túl jó basszussal és iszonyú hitelességgel. Klasszikus zenén és jazzen hihető atmoszféra, szinte megtáltosodik, a rossz felvételeket azonban nem kíméli. Talán egy picit fedett és ha nagyon kötekedni akarok, akkor a lendületbe és az érzelmességbe kötnék bele. Ezek után? Minek?

Jézus, megtennél nekem valamit?

Aztán tovább fokoztam az élvezeteket. Váltsunk pózt. Bekötöttem azt a vastagabb, immár nyolc eret tartalmazó kábelt. Jó vastag és jó csúnya. Na itt lett elegem a Van damme-ból és kerestem rá a neten. A kettős kábelezéssel egyébként is jól járunk, na de ezt azért nem gondoltam volna. Álmaimban sem. Jézus, megtennél nekem valamit? Ez a kábel – konkrét leszek – odabaszott. Munkásököl- vasököl. Akkorát szólt, hogy csak néztem. Van itt minden kérem, ami kell.

Színek, nyüzsgés, varázslat, minden, de minden. Kb 2700 Ft métere. MINDENKI vegyen belőle, én azt mondom. Miért? Mert csak. Jól lesz az otthon, el fog férni. Nem annyira neutrális, mint az előző, de cserébe mindenből sokkal többet tud. Itt már nem érdemes színezettségről beszélni, mert olyan nincs a hangképben. Megjön az atmoszféra, a lendület, a hangulat, a zene belső rendezettsége-rendezetlensége, szinte belátni a szólamok közé. És tiszta; alul-felül. Ismerek olyan embert, aki ezt keresi évek óta. És most tessék itt van, összesen 5 rongy. Bagatell. Nem nagyon akarom én ezt tovább ragozni, aki nem hiszi, járjon utána. De tényleg.

Ezek meg kik?

Na szóval, ott ragadtunk le, hogy utánanéztem, mi is az a Van Damme. Mert hogy most hallottam először róla. Volt egy sanda gyanúm, hogy ezek a kábelek nem mindenféle régi trafókból kiberhelt ilyen-olyan vackok, hanem komoly, céltudatos és igen tőkeigényes fejlesztés van mögöttük. Bingó! A Van damme kéremszépen az egyik legkomolyabb angol kábelgyártó jelenleg, két évtizede fejlesztik a kábeleiket, többnyire stúdió, broadcasting és hangosítási célra, de van egy "sima" hifi szériájuk is. Hogy mennyire komolyak, ahhoz elég csak rápillantani a referenciáikra. Példának okáért a Wembleyt is ők kábelezik meg az Abbey Road-ot is.

És akkor itt rögtön meg is van a magyarázat a többire is, azaz elsősorban az olcsóságra és a minőségre. Nyilván nem ez a fő profiljuk és nyilván tudják, hogy nem ebből fognak tovább terjeszkedni, de miért ne adnának a mezei hifibuziknak is valamit, ami szerintük jó? És adnak. Köszönet érte. Hát ennyi. A többi szerintem már egyértelmű: ezek a kábelek az élőzene visszaadására lettek fejlesztve, ahogy a honlapon fogalmaznak: szoros kapcsolatban a customerek-kel és a felhasználók visszajelzései alapján. Ez asszem maradéktalanul jellemzi mindegyikük hangképét. Nem fognak szégyent vallani sehol, csalódás szinte kizárva.

Csak ajánlani tudom őket, bár aki idáig eljutott, annak szerintem egyértelmű. A magam részéről annyit, hogy vidáman elvoltam velük hetekig, és mindegyikből be is fogok szerezni egy-egy szettet; jól esik néha egy kis változatosság. Szerintem egyébként ez kicsit több – minden szempontból – mint a t-amp jelenség. Merthogy nem véletlen, hanem nagyon is tudatos. Nincs semmi hűde/hajde, hanem egyértelmű minőség van marketing bullshit nélkül. Persze, lehet, hogy tévedek. Így ha valakinek esetleg vannak, voltak korábbi tapasztalatai a Van damme termékekkel, örülnék, ha megosztaná velem.