Új nap, új élet, új blog
Nem csak a technikában folyamatos a fejlesztés, de a blogok háza táján is. Ősszel mindig felcseszem magam, hogy mennyire béna már ez az egész dizájn, amit itt nyomok, és rámtör az újítási kedv. Persze, moroghat az egyszeri olvasó, pont most, amikor már megszoktam.
Meg egyébként is: egy blognak az a halála, ha lassan érkezik a frissítés, mert az online sajtó egyetlen előnye a gyors reagálás és a frissesség, amit megöl az, ha az aktualitás lecsengése után kezdünk el morfondírozni dolgokról. Aki ilyet csinál, az nem online sajtóban mozog, hanem az egoját fényesíti azzal, hogy van egy blogja. Vagy sok felesleges idővel rendelkezik, esetleg más célja van, például el akar adni valamit, ilyesmi.
A dolog másik oldala, hogy végtelenül untam már a hifit, ami amúgy is halott itthon, teljesen értelmetlen tovább rugdosni az oszlóban lévő, nem hogy oroszlánt, de kismacskát. Őszintén, mégis ki kiváncsi arra, hogy nekem milyen rendszerem van, és az hogy szól? Totál érdektelen. Fárasztó volt és unalmas, minden poszt elején köröket futni, hogy ez lenne akkor az én véleményem, amikor mindenki tudja, hogy egy blogposzt az nem egy tudományos munka, hanem szórakozás. A high-end-del amúgy is úgy érdemes foglalkozni, ha kultúraként tekintünk rá – akkor viszont egy csomó más dolog sokkal érdekesebb. Erről viszont itthon senki nem beszél, főként nem ír.
Szerintem így több embert is lehet megszólítani, őket sokkal jobban érdekli az, hogy milyen koncertek és lemezek jelennek meg, a hifi miért éppen abba az irányba halad, amerre, milyen emberek és milyen indítattatásból készítenek csöves erősítőt, ahelyett, hogy megírjuk hány gomb van az erősítőn, vagy azt, hogy tegyél egy húsz kilós márványt a lemezjátszó alá, és akkor jobban fog szólni. Főleg, ha a márványt maga Michelangelo faragta ki és a Sixtusi kápolna sarokkövéből van.
Másszóval egy hifi blog odáig érdekes, hogy kiszeded belőle a neked kellő infót, aztán mész tovább. (Magyarország, azon belül a magyar audiofil társaság egy igen nagy hányada amúgy is a zárt gondolkozás, és a zsigerekig ható előítéletek rabja, arról nem beszélve, hogy húsz éve rájuk borult egy búra, ami alól azóta sem kászálódtak ki.
Azt is untam már, ahogy ment a megunhatatlan játék: én egy igazi Audio Note rajongó vagyok, csak azért, mert most éppen ilyen rendszert hallgatok. Hogy ez miért negligálja a többi cikk állításait, máig nem értem. A note cikkek egyébként teljesen alulreprezentáltak a többiekhez képest, a legtöbbet meg az olcsó dolgokat dicsértem. Egyébként meg köztudott, hogy a K dobozt például kifejezetten nem szeretem.)
Volt még persze más is, például ez a cikk itt. Meglepő volt, hogy a göcsörtös nyelven megírt, merev és klisékben gondolkodó szövegek után ilyet is lehet egy tesztekre szakosodott oldalon. Mennyire feldobja már az egészet, és söpri ki a pókhálókat, meg az agyakra ráült ködöt, ha valaki amatőrként fogalmaz, viccesen és őszintén – nem mellesleg érti azokat az alapvető összefüggéseket, amit a hifi térfelén labdázó gyerkőcök húsz éve nem? Mindezt egy olyan cikkel, amire nem lehet rámondani, hogy bármiféle ellenjuttatásban részesülne az írója. Picsába, gondoltam irigykedve, ezt miért nem én írtam? Vagy miért nem nálam jelent meg?
Jó, mondjuk azért évekig nyúzni ezt a műfajt nem ugyanaz, mint egyszer írni valami jót. Amikor azon gondolkoztam, hogy milyen legyen az új, az is eszembe jutott, hogy platformot váltok. Az audiolife megmarad mementónak, és csinálok egy másik blogot, mondjuk a wordpresses sablonnal. Miért ne?
Annak örülnék a leginkább, ha leírhatnám a Monthy Pythonból ismerős mondatot: és most következzék valami egészen más! Egyelőre nem barmolom szét azt, amit eddig összehoztam, inkább megpróbálom megújítani. Ha nem jön be, hát, nem jön be. Jöhet az új.
Amit Te, Kedves Olvasó mindebből látni fogsz: nagyobb és szebb betűtípus, gyorsabb frissítés, akár heti több alkalommal is. Rövid, pörgős posztok szabdalják majd a hosszabb cikkeket. Nem annyira a tartalom lesz a lényeg, hanem inkább az információ. Eddig mindig próbáltam a háttérben maradni, beszéljenek helyettem a cikkek, ezen most egy kicsit módosítunk. Több lesz az olyan dolog, ami elsősorban engem érdekel, lévén nem annyira baj, ha az írást én magam is élvezem – mint ahogy mostanában egyáltalán nem. Egyébként is az utóbbi időben nagyon száraz lett a szövegek hangvétele, és a posztokon is átszűrődött, hogy mennyire unom már csinálni. Éppen itt az ideje váltani.
Mivel én mindig is közösségi dolognak láttam ezt az egészet, magát a hobbit is, valaminek, ami sok embert összeköt egy közös érdeklődésben: a rögzített zene minőségi visszajátszása, most is úgy gondolom, hogy még inkább ebbe az irányba kell nyitnom.
Indítsuk el együtt a béta verziót! Mindenkit arra biztatok, hogy szóljon bele, hiszen értetek van, én pedig onnan tudom, hogy jó-e avagy éppen rossz, amit csinálok, ha kapok visszajelzés(eke)t. Ismeritek a mondást: néma gyereknek az anyja sem érti a szavát. Szóval ne legyetek néma gyerekek, ha amúgy sem vagytok. Illetve, akinek vannak olyan fotói, amit szívesen látna az oldal új dizájnjában, a jobb felső sarokban lévő e-mail címre küldheti.
Ne foszd meg magad az örömtől, és komenteld be bátran, ha valami nem tetszik. Vagy akár azt is, ha valami igen.
Hát egy dolog maradt hátra, hogy jó szórakozást kívánjak mindenkinek a továbbiakra. Jó szórakozást!
Éles indulás várhatóan a jövő hét közepén várható.
